Így is lehet, lehet így is! 20.
Ha kerekesszékes lennél, bevállalnál ilyen túrákat?
És segítőként bevállalnád például ezt? Átkelést a patakon?
Nos?
Az igazán nagyszerű tettek, cselekvések sokszor egészen egyszerű és letisztult ötleteken alapulnak.
Így van ezzel ez a kezdeményezés is, melynek születéséről így ír az ötletgazda, Andor Csaba:
„Az ötletet az 1996-os szilveszteri buli adta, melynek helyszíne Szabadkígyóson a Wenckheim-kastély volt, s amelyhez tartozó földszintes kollégium bizony egészen váratlanul akadálymentesnek bizonyult. A számomra korábban ismeretlen környék pedig – hála az ott élők szemfelnyitó segítségének – páratlanul gazdagnak.
Akkor már pár éve bejártam a Mozgássérültek Állami Intézetébe (2008 óta MEREK), ahol sokat beszélgettem (a történetesen mozgássérült emberekkel), s együtt mászkáltunk a városban. Innen jött a gondolat, hogy miért ne lehetne együtt elkezdeni bóklászni az országban is?”
És meg is csinálták. Mozgássérültekkel közösen járják az országot és a határainkon túli területeket is.
- Délvidék
- Kárpátalja
- Erdély
- Észak – Partium
- és így tovább…
Jövőre például Székelyföldre vagy Dél-Erdélybe terveznek eljutni.
Nehéz lenne felsorolni, mennyi helyen voltak már az elmúlt 20 évben.
Megteszik ezt ők a kétnyelvű honlapjukon:
A fotódokumentációban és a hozzájuk tartozó beszámolókban egészen el lehet veszni! Ajánlom mindenki figyelmébe.
Például, gondolj bele, olvasó, kerekesszékkel földön, vízen, levegőben!
Íme a földön :)
Vagy vízen:
Aztán várromokon, templomokban, függőhídon, csigalépcsőn, jégbarlangban és így tovább, olyan helyeken, ahol mozgásukban nem korlátozott személyeknek sem átlagos "sétagalopp" a haladás.
Például itt:
Vagy egy barlangban:
Javaslom, nézd meg a képeket kedves kolléga, olvasó, a honlapon. Mindet! Csodás tájak, városok, emberek! És olvasd el a beszámolókat is! :) Nagyszerű leírások, történetek.
Most jöhetnének a szokásos szakmai hívószavak, úgymint:
- Szabadidő szervezés
- Integráció
- Közösségi munka
- Önkéntesség
- Csoportmunka
- És így tovább…
Helyettük inkább idemásolom a Módszertani alapvetésükben (mert olyanjuk is van!),rögzített néhány gondolatukat:
„A táborok ennek a valójában igen természetes érdeklődésnek igyekeznek gyakorlati teret adni. Nem szokványos kikapcsolódás tehát, nem valakikért végzett cselekedet (tehát nem azért van, hogy pl. „a mozgássérült embereknek jó legyen”), hanem épp ellenkezőleg, igen aktív szellemi, lelki és fizikai igénybevétel, melynek alapelvei (és részben elvárásai) a következők:
- közös érdeklődés: a teremtett (ember által alkotott és természeti) világ megismerése;
- egy laza közösség építése (történetesen mozgássérült és nem mozgássérült emberekkel);
- a mindenkiben meglévő készségek, képességek felhasználása a közösség és annak tagjai érdekében;
- integráció a közös tevékenységek által;
- fiatalok megismertetése azzal, hogy a világban vannak mozgássérült emberek is, akikkel klasszul együtt lehet működni a közös cél érdekében;"
Forrás:
https://drive.google.com/file/d/0B8r1LDJFihMZRDQyR3NWQkpJekU/edit
Mint az első mondatomban leírtam, a nagyszerű kezdeményezések, egyszerű (letisztult) gondolatokon alapulnak. Hát, valami ilyenre gondoltam.
Nálam, sokkal alaposabban és pontosabban fogalmaz Andor Csaba a fenti dokumentumban:
„Hiszem és vallom, hogy a fogyatékos és nem fogyatékos emberek közti falak tovább döntögethetők, s a társadalmi kohézió erősíthető azáltal, ha olyan teljesen hétköznapi és normális élethelyzetekben találkozunk és cselekszünk együtt, ahol a fogyatékosságnak semmi szerepe nincs. Az esetek túlnyomó többsége márpedig ilyen, s szinte csak a fogyatékossággal legszorosabban összefüggő területek (pl. rehabilitációs/fejlesztő tevékenység) azok, amelyekben eltérő módon veszünk részt.”
És még…
Amint látszik, a táborban részvevők között nincs különbségtétel: bár egzisztenciálisan lehet, hogy valakinek több segítségre van szüksége, a fizikai létezés csupán életünk egyik dimenziója, s ez nem ok arra, hogy kimondott „segítők” és „segítettek” legyenek köztünk. Mindazonáltal, bár nem tetszik, tudomásul veszem, hogy a világunk az élethelyzetek többségében még nem így működik, s így valaki inkább ezt vagy azt a szerepet veszi magára – akár öntudatlanul is. Ennek persze jó oldala az, hogy a társadalom tagjai alapvetően pozitívan szemlélnek és lehetőség szerint támogatnak minden olyan tevékenységet, mely – meglátása szerint – a segítendőkért történik.
Hát én ehhez nem tudok semmit hozzátenni. Szerepem csupán a fenti gondolat(ok) közzététele, közvetítése és terjesztése.
Megtisztelő volt! Örülök, hogy részese lehettem!
Üdvözlettel:
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Egy megjegyzés:
Andor Csabát és társait, csapatát nem ismerem. Semmilyen személyes kapcsolat nem fűz hozzájuk. Csak ámulat és bámulat a honlapjuk láttán és szakmai - emberi tisztelet az elmúlt 20 évben végzett cselekedeteik iránt.
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.