Így is lehet, lehet így is!

Módszertani szerszámosláda szociális - gyermekvédelmi szakembereknek

Klaudia

Így is lehet, lehet így is! 88.

nyito_3_1.png

Kedves Bloglátogató! 

 Ezt a történetet olvasva, számtalan saját történet tódult fel bennem, amiket, mint szakember éltem meg, éltem át, amikben, mint szociális munkás vettem részt. Mindig, mindenhol beszélnünk kell róla. Fontosnak tartom, hogy az általános közgondolkodásban, mint megengedhetetlen cselekmény kerüljön bele. És talán a legfontosabb: Ne az áldozatot büntessük, hanem az elkövetőt – akinek szintén segítségre, (is!) támogatásra (is!) van szüksége ahhoz hogy ne kövesse el újra és újra. Mert az esetek nagy részében ő maga is áldozat volt a múltban!

____________________________________________________

Klaudia

Június végén jártunk. Éppen nagytakarítást végeztünk a csoportban. Ilyenkor minden gyerekkel közösen végezzük a munkát. Az ablakok pucolását a kisebbek szerették csinálni, jó mókának bizonyult. Most nézze meg a kisöcsém! - kiborította a felmosó vizet! - hangzott el a panasz a 17 éves lány szájából. Nyugi csinálunk egy újat és az öcséd majd feltakarítja, amit kiborított - válaszoltam. 

Klaudia - szerette mindkét megszólítást, akár a Klau akár a Dia jött bárki szájára - két testvérével élt itt az otthonban. A húgával és az öccsével. A kisfiú ADHD-s volt. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavaros. A kisfiú nehezen tudott akár egy-két percre is (le)ülni és figyelni. Gyakran még éjszaka is például a szekrények tetején ugrált, futkározott mikor már mindenki aludt. Sokszor szerzett magának sérülést is. Gyakran került vitába társaival. Azonban amikor kiabálást hallott akkor az ágynemű tartóba bújt és ott sírt.  A húga csendes volt, visszahúzódó, felnőttekkel nem igazán beszélt. Kortársaival jól kijött, de velük is csak felületes kapcsolata volt.

A már – már felnőtt nagylány, Dia, nyitott volt, gyakran igényelte a társaságot, hogy valaki meg tudja hallgatni. Már a kezdetektől fogva szívesen beszélgetett velem, vagyis többnyire ő mesélt, én hallgattam. A szülei látogatták őket, de csak felügyelt kapcsolattartás volt számukra lehetséges.

(Megjegyzés: A felügyelt kapcsolattartás abban az esetben van, ha a gyermek szülője vagy más hozzátartozója a kapcsolattartási jogával a gyermek vagy a gyermeket gondozó személy sérelmére visszaél és magatartásával veszélyezteti a gyermek nevelését, testi, értelmi, érzelmi és erkölcsi fejlődését, akkor a gyermeket gondozó személy, illetve a gyermekvédelmi gyám kezdeményezheti a gyámhatóságnál, illetve a bíróságánál a felügyelt kapcsolattartás elrendelését. Ilyenkor a látogatói szobában a szülőkkel együtt egy az intézményben dolgozó szakembernek jelen kell lennie.)

A szülők kezdetektől fogva ellenségesek voltak velünk. Már ekkor észrevettem, hogy Dia - a legidősebb a három testvér közül - szinte sosem megy le a szüleihez. Egyik nap mikor a többi gyerekkel kint játszottunk az udvaron, a nagylány egyedül, leszegett fejjel sétálgatott körbe-körbe. Láthatóan szomorú volt. Gondoltam csatlakozok hozzá. Ahogy lépdeltünk egymás mellett, mesélni kezdett, hogy milyen volt otthon és hogyan kerültek be. Nagyon szereti az édesanyját, és az apját is de az anyukáját jobban. Jó volt otthon lenni, mindaddig amíg el nem kezdődött az, ami miatt végül bekerültek.

Történt egyik estén amikor otthon voltak tévét néztek az apjuk részegen ért haza. Ekkor történt meg először, (legalábbis erre emlékszik), hogy megütötte az anyját. Ekkor az anyja a földre esett, és úgy kiabált, hogy ne bántsa. Másnap persze jött a bocsánatkérés, de ezt követte az újabb veszekedés majd az újabb erőszak. Tudták előre, amikor az apa nem ért haza időben akkor - ahogy ő fogalmazott - megint rossz estéjük lesz. Az apa azonban rövid időn belül már nem csak az anyát bántotta, hanem őket is. Egyre durvábban, egyre erőszakosabban. Volt, hogy egész este fent maradtak, mert a félelemtől nem tudtak aludni.

bant.jpg

Egyszer aztán az iskolából hazafelé döntött úgy, hogy bemegy a rendőrségre és feljelenti az apját. Gyakorlatilag másnap kiemelték őket a családból. Ő így élte meg, nem is akar a részletekre emlékezni vagy beszélni róluk. És azért nem megy sokszor le a szüleihez amikor látogatni jönnek mert az anyja is őt hibáztatja amiért bekerültek. Ez a vád a testvéreivel való vitáikban is gyakran szóba kerül. Egyébként ő maga is sokszor érzi úgy, hogy valóban ő a hibás, ilyenkor inkább kijön és levegőzik egy kicsit. Sokszor gondol arra, hogy talán várni kellett volna még, talán nem lett volna szabad a rendőrségre mennie. Lehet abbahagyta volna az apja és most otthon lehetnének úgy, mint régen. Az anyja folyamatosan küldte neki az üzeneteket, amikben vádaskodott és bűntudatot keltett benne: hogy tehette ezt velük, miért jelentette fel őket? És higgyem el az öccsét, a kisfiút is rendszeresen bántotta az apja, szerinte azért lett ilyen, mint most. A húga más, ő apjának a kedvence volt, őt nagyon ritkán ütötte meg. Neki mindig vett valamit, vagy hozott munka után csokoládét. Sokszor adott neki zsebpénzt is. De azt biztosan tudja, hogy őt nem szereti. Úgy érzi sosem szerette az apja igazán. Ahogy ezt kimondta könnyes szemekkel, meredten nézett előre. Csendben, szavak nélkül sétáltunk még egy ideig az udvaron.

Ezután gyakrabban fordult elő, hogy amikor összekapott az anyjával telefonon, akkor jött és elmesélte. A tárgyalás időpontja közeledett. A lány nagyon tartott ettől az egésztől. A bíróságtól, az idegen emberektől, akik ott lesznek. Viszont az igazi félelme az volt, hogy az anyja is ellene megy majd ott a teremben. Egyre feszültebb napjai voltak. Az a Klaudia, aki tisztelettudó volt a felnőttekkel, most gyakran összetűzésbe keveredett velük. A társaival is sokszor hol verbálisan, hol fizikailag is a veszekedésbe, verekedésbe került.

Rátekintve a helyzetére, amiben abban a pillanatban volt, egyértelmű a kiváltó ok. Azt kellett tapasztalnia, hogy az otthon, ahol élt, számára egyik napról a másikra az erőszak és félelem helye lett. Azt kellett megélnie, hogy őt valahogy nem szeretik annyira, mint a testvéreit. Kiállt az igazáért, de ugyanakkor bűnösnek érzi magát mert elárulta családját. Nagyon gyakoriak az ilyen esetek, történetek a gyermekvédelem területén.

Végül a tárgyalást elnapolták. Aztán még hosszú ideig tolódott az ügy. Időközben a lány nagykorú lett. Az otthon bejáratánál köszönt el. Köszönöm, hogy itt lehettem egy évig! - mondta. Az utógondozást nem kérte, nem is akarta. Egyszerűen elment. Azóta eltelt pár év. A tárgyalás megvolt, az eljárást édesapja ellen bizonyíték hiányában megszüntették.  A két kisebb testvére nem került vissza a szüleikhez. Klaudiának már saját családja van, egy gyermek édesanyja. Dolgozik és éli a felnőtt élet hétköznapjait. Anyjával bár javult a viszonya, de érzi ő még mindig haragszik rá.  Klaudia azt reméli, ha őt nem is, azért az unokáját szeretni fogja…

 

Kovács Krisztián

Nevelő

zaro.jpg

Tárgyszerű epilógus:

A gyermekvédelem statisztikái szerint évente 20 ezer gyerek válik valamilyen – érzelmi, fizikai, szexuális – bántalmazás áldozatává. A kutatásokkal bizonyított magas látencia miatt azonban ez a szám sokkal magasabb. Az ENSZ Gyermekjogi Konvencióját már 1991-ben ratifikálta a magyar parlament, és a gyermekvédelmi törvényt (1997) is Európa egyik legjobbjának mondják. Az ENSZ-megközelítés szerint bántalmazásnak minősül az erőszak, a támadás, a fizikai és lelki durvaság, a rossz bánásmód vagy a kizsákmányolás – ideértve a nemi erőszakot is – bármilyen formája. Bár Magyarországon csak 2005 óta hatályos a zéró tolerancia, azaz a gyermek testi fenyítésének teljes tilalma, azonban sokszor ezek az esetek a négy fal között maradnak. És sajnos a napvilágot látott esetek többségében eljárás sem indul, a statisztika szerint kiskorú veszélyeztetése miatt évente csupán 1500–2000 büntetőeljárás indult a legutóbbi évtizedben.

Forrás:

http://www.gyermekbantalmazas.hu/celcsoportok/szakembereknek/item/gyermekbantalmazas-magyarorszagon

_______________________________________________________

A szerk. megjegyzése:

Ez a történet – akárcsak az eddigi összes, amely megjelent ebben a sorozatban – számos kérdést vet fel az eseményekkel kapcsolatban. Például:

  • Milyen jogi, eljárási körülmények vezettek ahhoz, hogy a bírósági ügy úgy zárult, ahogy?
  • A még otthonban élő két gyermek miért nem mehet vissza a szüleihez?
  • Milyen támogatást, segítséget, kísérést kapnak mind a gyerekek, mind a szüleik ahhoz, hogy újra együtt legyenek? (A gyermekvédelmi törvény erre nem csak segítséget fogalmaz meg, hanem kötelezi az érintett szervezeteket, intézményeket erre. (Gyermekjóléti alapellátás, gyermekvédelmi szakellátás.)
  • Klaudia tartja-e a kapcsolatot a testvéreivel?
  • Klaudia sorsa miként alakult?
  • és még számos kérdés…

Azt azonban fontos hangsúlyoznom, hogy ez a sorozat, a „Van egy sztorid? – történetek a gyermekvédelemből…” című, pusztán történetekről szól. Nem esettanulmányokat teszek közzé (nem is ezt várom/kérem a kollégáktól), hanem történeteket, melyek talán gondolatokat ébresztenek, érzéseket keltenek fel és tovább gondolásra késztetnek minden olvasót. Legyen az szakember vagy laikus személy.

_______________________________________________________

 

Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!

Szokásos kéréseim a végén.

Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:

Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.

Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.

A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

 

Budapest, 2022-04-03

Vajda Zsolt

Szociális munkás

www.co-treme.hu

Az képek forrása: www.pixabay.com

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr8317795689

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Így is lehet, lehet így is!

Jó gyakorlatok terjesztése a szociális - gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, civil és minden segítő, támogató munkát végző szervezet, szakember részére.

Címkék

10 történet (1) abúzus (1) addiktológia (1) Alacsonyküszöb (1) alapszolgáltatások (1) áldozatvédelem (1) alsófelső (1) Anglia (1) apa (1) armageddon (1) arserotica (1) átmeneti élethelyzet (1) a kérdés (1) bagázs (1) békésiskolák (1) Bence (1) Beton (1) Bioszentandrás (1) blog (1) coaching (2) covid (1) családsegítés (1) csoport (1) csoportmunka (6) csoportmunka az iskolában (1) Dénes (1) digitális oktatás (1) dilemma (1) Diótörés (1) drámapedagógia (1) drog (1) drogrehab (1) e-bug (1) edukációs csoportok (1) Eger (1) egyéni fejlesztés (2) egyszemélyes családsegítő (1) egy év (1) elindult (1) Értékelés (1) érzékenyítés (1) félelem (1) félelmeink (1) Felhívás (2) felzárkóztatás (2) Ferencváros (1) fogyatékkal élők (1) független színház (2) függő (1) gyanú (1) gyerekprogramok (1) gyerevilág (1) gyermekbántalmazás (1) gyermekjólét (1) gyermekotthon (2) gyermekvédelmi szakellátás (4) hajgumi (1) hajléktalaniroda (1) Hajléktalanság (2) higiénia (1) idősek ellátása (1) igazgyöngyalapítvány (1) instant módszertan (3) integráció (5) iskola (3) iskolai munka nyáron (1) iskolai szociális munka (4) iskolaőrség (1) iskolapszichológus (1) Jáccótér (1) Javaslatok (1) karácsony (1) Kezdetek (1) kisközösség (1) konfliktuskezelés (1) Könyvajánló (1) koronavírus (1) köszönet (1) közösség (3) közösségépítés (4) közösségi szociális munka (5) különleges lakásotthon (1) L. Ritoók Nóra (1) lakásotthon (1) lakhatás (1) láncfűrész (1) lifeloinglearning (1) média (1) mediáció (2) médiapedagógia (1) nagykorúság (1) Nevelőotthon (1) normatív krízis (1) nyári programok (1) online tanulás (1) örökbefogadás (1) óvodai munka nyáron (1) pályaelhagyás (1) pályakezdés (3) Pályázat (1) páratlan iroda (1) pedagógia (3) pedofília (1) periféria egyesület (1) prevenció (4) prevenciós csoportok (1) próbaidő (1) Rehabilitáció (1) Rendhagyó pályázat (1) rendszerabúzus (1) romák (1) Sajátos nevelési igény (1) Segítők segítése (1) social worker (1) speciális nevelőotthon (1) szabadidőszervezés (2) szakellátás (3) Szakmaközi együttműködés (2) Szenior (1) SZETA (1) szexuális felvilágosítás (2) szociális csoportmunka (7) szociális esetmunka (1) szociopoly (1) sztori (1) szülői csoport (1) szülői csoportok (1) tanoda (4) tehetség (1) televele (1) tíz történet (1) tomi (1) tréning (3) ügyfélszolgálat (1) újratöltés (1) utógondozás (1) utópia (1) választás (1) vendégposzt (2) Viszlát (1) VONESZO (1) workshop (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása