Így is lehet, lehet így is!

Így is lehet, lehet így is! 110.

 Ajánlás:

Nem tudom, ki hogy van és lesz vele, de én, amikor az alábbi… hm… élőbeszédet olvastam, akkor nem csak láttam, hanem hallottam is a főszereplőt. Szerintem mi, akik a szociális – gyermekvédelmi szférában dolgozunk – pláne, ha a családsegítés területén tesszük ezt - minden bizonnyal ismerünk ilyen személyt, szituációt, szöveget.

Az írás kiváló gyakorlat arra is, hogy megismerjük az ő valóságát.

Ítélkezéstől mentesen! Ráérezve attitűdjére, motivációjára és egyáltalán a helyzetére, szerepére mind az adott szituációban, mind a „hivatalos” kapcsolatrendszerével (iskola, családsegítő, hivatalok, egyebek…) összefüggésben. Hogy ne csupán védekezzen egy vélt vagy valós „fenyegetettség” ellen, hanem a segítő szándékot, a segítést lássa, érezzen rá, fogadja el sőt, tudja magáénak.

• Ha szakmailag nézem: Empátiagyakorlat
• Ha az irodalom felől nézem: Stílusgyakorlat

Bárhonnan közelítem meg, mindenképpen megéri azt a kis rá szánt időt! A családsegítő kolléga negyedik írását olvashatod itt a blogon.

________________________

Fábián Krisztina:

Felhő

Csókolom, Klárika, begyöttem, lássa, begyöttem, amikor mondja, mindig begyövök, de hisz' ismer, mer' kérem, én együttműködök, gyövök, amikor mondja, hiszen dehogy akarom, hogy elvigyék tőlünk a gyerekeket, nekünk űk az életünk, mindent megteszünk értük, pedig annyira beteg vagyok most is, majdnem meghaltam, alig érzem a szívemet, meg idegállapotba' is vagyok, de olyan rendes az utcabelink, a Mónár, hogy behozott kocsival, mer’ látta, hogy nagyon beteg vagyok, gyöttek űk is be a faluba, a Borikával, az olyan aranyos egy kislyány, én meg úgy kivagyok, mint Rozi, akit tavaly nyáron teljesen agyonvert a sánta Gerzson, az volt csak a szerencséje, hogy amikor ütötte-verte volna agyonfele, hirtelenjében hazajött a Rozi apja, oszt’ akkorát ordított, meg még a vasvillát is odavágta,  hogy az az ember úgy megijedt, hogy a lába se érte a földet, de legalább a Rozinak nem lett semmi baja, csak egy marék haja esett ki, de azé’ nem kár, mer' amúgy is olyan kese haja volt, mint a szomszéd lovának a szőre, de mán azt se látjuk többet, mer’ három nappal ezelőtt azt is ellopták, igaz, nem volt istállóba’, hogy lett vóna, hisz’ nincs azoknak istálló, de még kerítés se, azoktúl mindent ellopnak amúgy is, a kacsákat, tyúkokat, mindent, pedig a tyúkok be szoktak zárva lenni a fásba, a góré mellett, na, tuggya,  ahogy van a góré, éppen mellette van egy hosszú-hosszú lánccal kikötve a kutyájuk, az meg olyan hamis, és nem könnyű éjjel, a sötétben kiókumlálni, hogy csak a fás ajtajáig menjen valaki, de úgy, hogy nehogy elkapja a lábát az a dög, közben meg minél hamarabb elhallgattatni a tyúkokat, mer’ azok olyankor nekifognak hangosan - pák-pák- pák – kiabálni, szóval gyorsnak kell lenni, hííí, pedig de szíp tyúkok vótak, vót köztük tízkilós is, jó pízt kapott érte, aki felpucolva eladta! Micsoda? Hogy a múlt héten kellett volna begyönnöm? Ja, nem, nem felejtettem el, csak beteg lett a kisfiam, azt kellett ápolnom, a Ronáldka, az orvos ráírta a felhőre vagy hova, a receptet, annak, a  legkisebb gyereknek, vagyis nem  jól mondom, amannak, mer a legkisebb az nem gyerek, az lyány, Evelinke, nem bánom mán, nem kell nekem több, ezeket is fel kell nevelni, múlt héten is azér' is nem gyöttem, mer’ mentünk fel a hivatalba, mert munkát akart keresni az uram, de persze nem kapott, neki sose adnak, bezzeg másoknak adnak, még a Kopasznak is, az uram tesvírínek, tudja ki az, az Ernő, az, az, persze, tudom, hogy rendesen Béla, de mi úgy hívjuk, hogy Ernő, mer' úgy szoktuk meg, pedig mi becsülettel dolgoznánk, az uram is, meg én is, de hiába, ű nem kap munkát, pedig kidógozná bármelyket, tavalyelőtt is elment dolgozni, nekem a pulyákat kell nevelnem, meg enni adni nekik, azt is miből, meg mosok is rájuk, megy a mosógép egész nap. Micsoda? Áram? Ja, az áram az nincsen még visszakötve, de a szomszéd rendes volt, oszt’ átdobta a zsinórt, de a múltkor nagyon összevesztünk, azóta nem szólunk, áramot se ad mán, persze, hogy tudjuk, hogy ilyet nem szabad meg veszélyes, há’ mondom, hogy mán nem csináljuk.

A gyerekek? Azok jól vannak, iskolában van mind, nincs velük semmi baj, olyan szépen szót fogadnak, meg tanulnak, mindegyik tanul otthon, csinálják a leckéjüket, meg én is tanítgatom űket, olyan ügyesek. Bukásértesítő? Mi olyant nem kaptunk! És hogy Juliskáékat egy hete nem is látták az iskolában? Ez mind nem igaz, mer’ reggel, esküszöm a saját íletemre, mind elmegy otthonrúl, há’ mennek az iskolába, bár igazából Juliskát mán én is régen láttam, de ott kell annak lenni a többi közt. Meg fogja buktatni a tanár? Húúú, az uram , ha ezt megtuggya…amúgy is idegbe gyön már az iskolától, mer' az a tanárnéni állandóan pikkel rájuk, de tudom mér, mer' mi nem hordjuk neki állandójan a kacsát, mint a Teriék, meg nem vagyunk olyan gazdagok, mint a Mónárék, az a gyerek, a Borika ki van emelve, ki van vételezve vele, há', ki lenne mán az a Mónár lyány..!

_________________________

______________________________

Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!

Szokásos kéréseim a végén:

Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:

Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.

A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.

Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

Budapest, 2023-08-12

Vajda Zsolt

Szociális munkás

www.co-treme.hu

Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com