Így is lehet, lehet így is! 118.
Kedves bloglátogató, kedves szociális szakember!
Az alábbi írást pár napja kaptam. Szerzője ezzel a kísérőszöveggel küldte, melyet a beleegyezésével közlök.
Kedves Zsolt,
a mellékelt írás néhány (számomra) kedves szösszenetből áll, amikor egy kisváros szak-és középiskola kamaszaival mediációs foglalkozásokat tartottam.
Az írás inkább csak egy-egy hangulatról szól, s arról, hogy döntés kérdése: lelombozódunk-e, vagy élvezzük-e a kihívást.
És hogy mennyire improvizáció egy ilyen foglalkozás, hiszen a meglévő programtervet felülírja az odáig vezető út.
Üdvözlettel
Gerti
Túlélni a maradékot (avagy jelige: kamaszmediáció)
Vidéki kisváros középiskolája és szakképzője. Egy hátrányos helyzetű régióban egy csomó hátrányos helyzetű tinédzserrel.
A helybéli Családsegítő Szolgálat „iskolai mediációs” pályázatot nyer, amiben felkérést kapok közreműködni. Ám a mediáció vidéken viszonylag ismeretlen fogalom, ami hatványozódik a halmozottan hátrányos helyzetből kikerült fiatalokkal. Ahhoz, hogy élni tudjanak e konfliktuskezelési módszerrel, szükségesnek találtatik végig vezetni őket először egy felkészítőn, ami kiscsoportos és egyéni foglalkozásokat rejt magában.
Most éppen az utóbbit.
Barátságos, ámde roppant zárkózott tizenhét éves kamasz fiú. Nehéz sors, rengeteg elakadás. Az óra második felében már kicsit kókadozik, fárad, hisz nem éppen fájdalommentes témákat mozgat a beszélgetés. De mivel egyre jobban nyiladozik, nem szabad hagyni elülni a pillanatot!
- Amíg eltöprengsz a "tabu-szótáron", hozok neked valamit a büféből... - mondom, miközben előveszem a Sportszeletemet, ketté töröm, és felét neki adom. Kimereszti a szemét.
- Nekem?!??
- Hát kinek lehetne még? - nézek körbe-körbe a tanteremben, amelyben csak ketten vagyunk. Elneveti magát, de még mindig bizonytalan, hogy jól értelmezte-e a félreérthetetlent.
- Szoktál kávézni, vagy ilyesmi? ...Tea?
- Kapucsínó jól esne - mondja bátortalanul.
- Oké, megyek, te pedig addig tényleg jól gondold át, melyek azok a szavak, fogalmak, melyek kiverik nálad a biztosítékot.
Mire visszaérek a habos itallal, az írólap már jócskán megtelik sorokkal. Magamban nagyon diszkréten ujjongok. E tintasoros papír megér nekem akárhány kapucsínót is.
Rám néz. Végre nem sandít oldalvást, vagy a padlót kémleli kitartóan, mint ezidáig. Őszinte, tiszta barnasággal tekint egyenesen a szemembe.
- Magát is a jó szíve fogja sírba vinni... én már csak tudom... - mondja mély sóhajjal, melyet korához képest aránytalanul nehéz tapasztalás árnyéka kísér.
Bátorítón ránézek.
- Ötvenhárom évet leéltem vele, Bence! Majd csak valahogy túlélem a maradékot...
Veszi az adást.
Összenevetünk.
____________________
Csoportmunka kamasz gyerekekkel, ugyanezen pályázaton belül.
Az iskola folyosóján nagy zsivaj közepette gyülekezik a jobbára fiúk alkotta kiscsoport. Többedik alkalom, hogy vesézzük a felkészítő foglalkozáson a konfliktusokat. Azok gyökerét, lehetséges megoldásokat, stratégiákat, a megfelelő kommunikáció fontosságát. Némi önismeretet. Játékosan, lazán, ahogy a korosztályhoz illik, na és természetesen a csapat halmozottan hátrányos helyzetéhez.
Az egyik „hejde’’ kissrác bedugja a fejét a foglalkoztatóba:
- Tanárnő, itt lesz most a kezelés?
Magamban vidulva bólintok és egyelőre megjegyzés nélkül hagyom a foglalkozást kezeléssé és jómagam tanárnővé való minősítését.
Önismeretre irányítva a figyelmet azt igyekszem átbeszélni a skacokkal, kinek milyen konfliktusmegoldási stratégiái és technikái vannak.
- Ha konfliktusba kerülsz valakivel, általában hogy reagálsz?
- Hááá.... szólok Jokenak, hogy alaposan agyalja meg!
- Dodi, úgy őszintén, szerinted ettől megoldódik a probléma?
- Háá hogyne!... Úgy elkussol, hogy többször nem jön a közelembe!!!
- Esetleg valaki valami más megoldást választana? - fordulok reménykedve a többiek felé.
- Jól elküldöm a bánatos anyjába!!! És ha nem segít, megtépem én Joke nélkül is... - vágja rá büszkén Dodi mellett ülő Nati.
Nem adom fel!
Továbbra is az önismeret vizein evezve, arra igyekszem ráirányítani a figyelmet, hogy melyek azok a szituációk, melyekre ugranak, és mi az, ami miatt rendszeresen konfliktusba keverednek.
- Megfigyeltétek-e, hogy melyek azok a helyzetek, amik rendre kiborítanak bennetek?
- Amikor beszól nekem az a hülyegyerek a folyosón.
- Na de mégis mit és miért szól be? – próbálom betájolni a konfliktus mibenlétét.
- Mer’ hülye paraszt! Azé’…
Minden csoportmunka egy kis emlékeztetővel indul:
- Nos, akkor hát miért is vagyunk most (is) itt?
- Mer' má’ megin’ ideküldött a Kovács tanárúr... – hangzik a válasz „nambervan”.
- Rendben, tudom… de azért erősen remélem, hogy mindketten túléljük. És a tanár úrnak sem esik majdan bántódása – próbálok kicsit lazán vicceskedni. - ...Ámde kicsit elevenítsük fel, mivel is foglalkoztunk az előző órákon?
- Feszültséggátlóval – érkezik a válasz „nambertú”.
Na, innen szép "győzni", vagy legalábbis lépni egy ici-pici tipegőst.
Lovretics Gerti
Szociálpedagógus
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.
Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2023-09-14
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.