Így is lehet, lehet így is!

Így is lehet, lehet így is! 127. 

 Kedves bloglátogató, kedves szociális szakember kolléga!

Kérlek, olvasd el ezt a sikertörténetet, jógyakorlatot.

Ez év november második felében egy kedves ötlettel állt elő Simon Zsuzsanna a Mosonmagyaróvári Gyermekek Átmeneti Otthonának nevelője. A munkatársai azonnal csatlakoztak hozzá és támogatták a kezdeményezését. Maguk sem gondolták, hogy ilyen nagyszerű eredménye, kifutása lesz, Zsuzsa kezdeményezésének.

Kezdetben a Gyermekek Átmeneti Otthonának Facebook oldalán kérték meg ismerőseiket, követőiket, hogy küldjenek képeslapot az otthonban lévő gyerekeknek. Pár jó szó, egy – egy gesztus, biztosan öröm lesz számukra. Esténként, majd közösen felolvassák a képeslapokat, beszélgetnek, megérkeznek az ünnepekbe…

Az eredeti poszt így szólt:

"Kedves Mindnyájan!

Simon Zsuzsanna vagyok, a mosonmagyaróvári Gyermekek Átmeneti Otthonában dolgozom. Arra gondoltam, hogy mekkora nagy öröm és meglepetés lenne az Otthonban élő gyerekek számára, ha igazi, papíralapú képeslapot kézbesítene nekik a postás bácsi a közelgő karácsonyi - újévi ünnepnapok alkalmából.

Ha úgy érzed, szeretettel várjuk az üdvözlő sorokat az alábbi címre:

Gyermekek Átmeneti Otthona

9200 Mosonmagyaróvár

Ferenczy Károly u.33.

Aki erre jár, akár be is dobhatja a postaládánkba.

Hálás szívvel köszönjük!"

Ahogy az már lenni szokott az ilyen kedves, egyszerű kérésekkel, rögtön számtalan megosztás lett az eredménye posztjuknak. Jelenleg 12.000 – nél, azaz tizenkettőezernél tartanak!  Szerintem nem rossz ez egy gyermekotthontól! Már az elején felfigyelt rá a helyi, majd a vármegyei média is és rövid hírben beszámolt róla a kisalföld.hu

Kezdetben csak egy polcon gyűjtötték a képeslapokat, majd munkába állítottak egy bőröndöt.

És ahogy az már - pláne - lenni szokott, a híradást átvette más médium is, sorra jelentek meg a hírek, cikkek, tudósítások mind a 19 vármegye hírportáljain, majd egy országos médiumban.

Innen kezdve felgyorsultak, kiszélesedtek az események. Megindult az áramlás.

Képeslapok tucatjai, majd százai érkeztek a legkülönbözőbb helyekről, feladóktól. A teljesség igénye nélkül (mert felsorolni nehéz):

• Cégek, vállalkozások, vállalatok, üzemek
• Önkormányzatok, könyvtár, múzeum
• Óvodák, iskolák
• Alapítványok, egyesületek
• Egészségügyi intézmények
• Szociális ágazat intézményei, különösen idősotthonok
• Gyermekvédelmi intézmények, lakásotthonok, Családsegítők
• És természetesen magánszemélyek is, különösen nagymamák, nagypapák

De nem csak képeslapot kívántak küldeni, hanem mindent/bármit, amire szüksége lehet egy gyermekintézménynek. Az otthon dolgozói, egészen rendhagyó hozzáállással és kivitelezéssel is találkoztak.

Íme, egy példa:

Egy telefonbeszélgetés rekonstrukciója:

- Jó napot Kívánok! X. Y. vagyok Budapestről! Mire van szükségük, mit vegyek, mit küldjek?

- Jó napot kívánok! Igazán kedves, köszönjük.

- Szó, szót követ, összetegeződés, barátságosság, majd:

- Diktáljátok, írom, mit vegyek.

- De hát Pestről? Hogyan hozod el? Ezt nem kérhetjük.

- Nem én hozom. Megrendelem a helyi TESCO-ban és kiviszi a futárszolgálatuk.

- Onnan Pestről intézed?

- Igen. Nos, mit írjak a listára?

És itt egy szelíd kérés következett, pár dologgal kapcsolatban.

Majd az illető hölgy soktízezer forintért rendelt minden olyan hasznos dolgot, melyről úgy vélte, hogy elkél egy Gyermekotthonban és a gyerekek is örülnek majd nekik.

A fotón, a futár megérkezése látható

Az adományok jellege rendkívül sokszínű:

• Tárgyi adományok minden szinten és formában
• Élmény adományok (Pl. színházjegyek, belépőjegyek)
• És természetesen képeslapok

Az adományozók kiléte országhatáron és földrészen (Európa) is túlnyúlik.

Érkezett képeslap, adomány Németországból, Svájcból, Ausztriából, Hollandiából, Belgiumból, Szlovákiából, Romániából, Erdélyből, Felvidékről stb… stb…

Egy Münchenben élő, fiatalokból álló baráti társaság, már bejelentkezett, hogy amikor az ünnepekre érkeznek haza, útba ejtik Mosonmagyaróvárt, hoznak mindent, amit csak gondolnak, illetve, amit megbeszélnek Zsuzsával.

Egy Spanyolországból érkező felajánlás komplett nyári vakáció biztosítását kínálta fel. Helyszínnel, ellátással.

Legutóbb pedig egy másik földrészről, Ausztráliából jelentkeztek adományozók. És még nincs vége.

Mi történik a képeslapokkal:

Esténként kibontják a borítékokat, kihúzzák a lapokat és közösen felolvassák a bennük rejlő üzenetet, verset, jókívánságot. Beszélnek róla, együtt töltik idejüket.

Aztán érkeznek személyes képeslapok, keresztnevek említésével (Csak ezt ismerhetik az érdeklődők.)

Ezeket mind elteszik maguknak az otthon lakói.

És érkeznek speciális képeslapok, speciális helyekről, például egy képeslapmúzeumból. (Lásd az alábbi fotót az adományozóval. )

Ezeket csoportos játékokban használják fel, társasjátékok kigondolásához. Továbbá egyéb kreatív felhasználások történnek az ott dolgozó kollégák és gyerekek együttes részvételével.

Érkeznek üres képeslapok is, ezeket a gyerekek írják meg és elküldik a szeretteiknek, elsősorban a családjuknak. (A Mosonmagyaróvári Gyermekek Átmeneti Otthona alapellátás. Tehát átmeneti gondozást nyújtó otthon, melyben olyan gyerekek laknak, akik a családjuktól hangsúlyozottan átmeneti jelleggel vannak „csak” távol. Az elhelyezés a szülő kérésére történik. Nem hatósági intézkedés.)

Amiről még nem volt szó:

Képeslapok nem csak a gyerekeknek érkeznek.

A fentebb felsorolt cégek, intézmények, magánszemélyek és a szociális, gyermekvédelmi szférában dolgozó szakemberek,  stb… stb… külön írnak a Gyermekotthonban dolgozó kollégáknak is.

Megírják hálájukat, elismerésüket, nagyrabecsülésüket az otthon munkatársainak. Hosszan méltatják őket, ismeretlenül is. Ezek a levelek, képeslapok, üzenetek rendkívül fontosak! Ebben a szférában oly kevés a pozitív visszacsatolás, a dicséret, az elismerés, hogy ezeket a lapokat, különös becsben tartják az otthon dolgozói. És nem kevés ilyen lap, üzenet, levél érkezik!

Most itt tart a projekt. Szerényen indult, hatalmas áramlás lett belőle. De olyan, hogy abban minden szereplő a lehető legmegelégedettebb lehet. Gyerek – család - adományozó – kolléga, bárki érintett.

Végül engedjetek meg egy személyes, szakmai kiegészítést:

Mi, akik a szociális – gyermekvédelmi szférában dolgozunk, gyakran találkozunk azzal a félreértéssel, hogy a hivatásunkra úgy tekintenek, mint egyfajta adománygyűjtő tevékenységre. Mi, szociális szakemberek tudjuk, hogy ez nem így van. Tudjuk, hogy a szociális munka szélesebb tevékenységi kört fed le, változatos módszerekkel dolgozik, de még a célja is egészen más, mint a karitásznak.

Véleményem szerint a Mosonmagyaróvári Gyermekek Átmeneti Otthona és benne minden munkatárs, Simon Zsuzsa ötletgazdával és megvalósítóval, nem csupán karitatív munkát végzett, végeztek.

A sikeres adománygyűjtés által felhívták a figyelmet erre az ágazatra!

Egyéni, szocializációs, edukatív munkát végeznek minden egyes nap és minden egyes nap estéjén a képeslapok által is!

Csoportmunkát végeznek a képeslapok és egyéb adományoknak (is) köszönhetően!

Közössági szociális munkát végeznek a helyi külső közösséggel és közösségnek. Utca, szomszédság, városrész, város…

Mi mást is lehet kívánni nekik?

Köszönjük, hogy megmutattátok magatokat és egy szeletet a szakmából! További sikereket kívánunk!

Simon Zsuzsa szavait idézem búcsúzóul:

A KÉPESLAP ÖSSZEKÖT!

_________________________________

Személyes megjegyzés:

A Mosonmagyaróvári Család- és Gyermekjóléti Központot 8. hónapja ismerem. Team szupervíziót tartok az intézmény minden szakmai egységének. Mind az intézményvezetőjükben, mind a kollégákban kitűnő szakembereket ismerhettem meg. Örülök, hogy nekik és velük dolgozhatok.

__________________________________

Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!

Szokásos kéréseim a végén:

Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:

Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.

A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.

Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

Budapest, 2024-12-02

Vajda Zsolt

Szociális munkás

Az írásban szereplő képek Simon Zsuzsanna fotói!