Így is lehet, lehet így is! 116.
Kedves bloglátogatók, kedves szociális szakemberek!
Egy – egy családban számos szerep létezik, amit a gyerekek töltenek be. Az alapszerepeik között vannak determináltak, például elsőszülött, báty, nővér, legkisebb öcskös vagy hugica stb… És vannak rájuk aggatottak, amik sokszor az elsődleges szerepükből adódnak. Például a báty, mint védelmező, a nővér pedig – különösen ha ő a legidősebb egy nagycsaládban – sokszor a gondoskodó és (pót)anya.
Ebben az írásban, a legidősebb fiút a „klasszikus” védelmező helyett, valami egészen más szerepben láthatjuk.
A családsegítőként dolgozó kolléga 7. írását olvashatjátok itt a blogon!
Fábián Krisztina
Testvérek
A falu egyetlen élelmiszerboltjában nincs túl nagy forgalom. A vásárlók jönnek-mennek, közben van idő beszélgetni a boltossal. Szóba kerül minden: a drágaság, a munkanélküliség, a betegségek, az ebédfőzés. A gyerekek. Egy anyuka felháborodva és megbotránkozva sorolja a nemrég szomszédjukba költözött nagycsalád hibáit és hiányosságait. Beszámol a felelőtlen anyáról, aki öt gyereket vállalt, a semmire. Ráadásul, most még egyedül is maradt, mert a férje távoli munkát vállalt, s addig-addig dolgozott a messziben, míg egyszer csak nem jött haza többé. Azt hallani, hogy egy jóval idősebb asszonyhoz költözött. Így aztán a meggondolatlan anyának ezentúl egyedül, még nagyobb nélkülözésben kell megbirkóznia a sok gyerek felnevelésével. Szegény gyerekek, mennyire megsínylik, hogy sokan vannak! Csak a hátrányuk van minden téren belőle. Pedig egy gyereket is nehéz eltartani, ha mindent meg akar adni neki az ember! Ő már csak tudja; a férje kamionozik, kéthavonta tud csak hazajönni. Mondjuk, legalább megfizetik.
A fiatal anyukából ömlött a mondanivaló, miközben az ebéd hozzávalóit válogatta össze kapkodva. Szavai keményen pattogtak a levegőben; először a húsleves hozzávalóit kérte az eladótól, aztán ismét a szomszédokat szapulta. Ezzel egy időben valódi közelharcot vívott a lányával, aki egy doboz különleges bonbont kapott le a polcról és próbálta magánál tartani, anyja akarata ellenére. A kislány ötéves forma volt, hosszú, szőke haja két fonatba rendezve érkezett a vállaira. Babás arcát megkeményítette akarata, cseresznye-vörös ajkait vékonyra szorította össze a dac. Apró kezecskéi, karjai görcsösen rákulcsolódtak az áhított édességre, egész testével védte a szerzeményt és úgy tűnt, az anyuka ereje kevés, hogy a drága, szülinapi ajándéknak való árut kifejtse a gyermek szorításából. Végül mégis csak a testi erő győzedelmeskedett; az anyának sikerült megszereznie a bonbont. A következő pillanatban mérgesen visszahelyezte a polcra. A pillanatnyi győzelemnek azonban megvolt az ára; az ötéves keserves sírásba és toporzékolásba kezdett. Az anyuka, hogy mégse érezze túlságosan gonosznak magát, gyorsan kompenzálta kegyetlennek vélt tettét: hirtelen mozdulattal egy nagy tábla mogyorós csokit és egy csomag olvadós rágót nyomott a kis kezekbe, miközben gyűrött zsebkendőjével letörölte az édes pofin végig gördülő, kierőszakolt könnycseppeket.
Közben három fiú érkezett a boltba. Ruházatuk tiszta, de egyik sem mai divat szerinti viselet; valószínűleg örökölt darabok. Első pillantásra látszik, hogy ők hárman testvérek. A legkisebbet, aki másfél éves lehetett, a nagy – aki maga is alig múlt tízéves - egyik karján tartotta úgy, hogy másik kezével az előtte haladó öccsét terelgethesse. Az asszony meg a lánya félrehúzódva, a hűtő mellől kíváncsian figyelték az eseményeket. A nagyfiú a pulthoz érkezve köszönt az eladónak, majd miután a kicsit letette, mindhárman az eléjük terülő édesség-kínálatot szemrevételezték sóvárogva. A nagy a zsebében kotorászott, majd pár darab aprópénzt vett elő. Megszámolta. Pillantása újból a csokoládékra, illetve azok árcédulájára esett. Hosszú percek teltek el így teljes csöndben. Csak a nagyfiú összeráncolt homloka árulkodott róla, hogy magában számolgat. A kicsik tágra nyílt szemekkel, némán, lélegzetüket visszafojtva figyelték bátyjukat. A nagy kiválasztotta a legolcsóbb csokoládét és udvariasan kért belőle az eladótól két darabot. Miután kifizette, testvérei kezébe adta a csokikat. Még ott, a pultnál segített nekik kibontani, a kicsik pedig mohón majszolni kezdték az édességet.
Eközben bátyjuk megszámolta a visszajárót és újból a nadrágzsebébe nyúlt. A zseb sarkából egy eddig észrevétlenül megbúvó érmét húzott elő. Arcán szégyenlős, de örömteli mosoly futott végig, amikor rájött, hogy magának is tud venni egyet a finomságból.
________________________
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.
Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2023-09-01
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.