Így is lehet, lehet így is! 123.
Kedves bloglátogató, kedves szociális szakember kolléga!
Szerintem a szociális munka – egyáltalán: a segítés, támogatás, gondozás – nagyfokú kreativitást igényel. Ennek számtalan példájával találkozhatunk akkor, amikor túl a szakmai kompetenciáinkon és képességeinken, a személyes készségeinket, a személyes tudásunkat állítjuk a munka szolgálatába. Sokszor meg a magánéletünkben előforduló tevékenységeket „visszük be” (idézőjelbe tettem, pedig valójában gyakran, szó szerint bevisszük) és használjuk őket mindennapi munkánkban. Ki azt, hogy tud zenélni, főzni, sportolni, horgolni, Métázni, rappelni (igen, ilyenben is részt vettem), túrázni, filmezni, fotózni, stb… stb… vagy éppen csikung-ot művelni, gyakorolni, megélni, átélni. Hát, most erről az utóbbiról lesz szó egy kolléga írásában.
Halogatás
avagy a szükségleteim esete a csikung gyakorlással.
Hát igen, amikor utolér valami nyavalya és szorult helyzetbe kerülünk, úgy megy a fogadkozás, mint a karikacsapás. Ilyenkor szemrebbenés nélkül megígérjük magunknak, hogy mást eszünk, másként osztjuk be az időnket, többet pihenünk, eljárunk edzésekre, s mindettől újra úgy csattogunk az egészségtől, hogy ettől lesz hangos a Guinness Rekordok Könyve.
De amíg egy nehéz helyzetben többszáz motiváló mottó sorakozik fel szebbnél szebb díszparádéra az emberlánya feje körül, úgy az elkövetkező „szorulásmentes” napokban már többnyire csak egyetlenegy fesztiválozik lazán, de kitartóan. S az az egy nagyjából úgy hangzik, hogy: „…sohase halaszd holnapra, amit holnapután is megtehetsz”. Akár én is megfogalmazhattam volna, de megelőzött Samuel Langhorne Clemens, aki kiváló ismerője lehetett az emberi gyarlóságok mélységes bugyrainak.
Így hát az ember – aki most éppen én vagyok - elkezdi nem elmulasztani a halogatást. Mentségemre legyen mondva, hogy nem kényelemből. A megélhetés mókuskereke - ha a betegség esetén lassult is egy kicsit - pillanatok alatt visszaveszi a fordulatszámot, sőt a kiesett idő miatt még be is gyorsul.
Na de, ahogy a barátnőm nagymamája mondogatni szokta:
-Édes lányom, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani!... Ezért egy idő után mégis megkísérlem valahogy behajtani én magam a saját magamnak tett ígéretet. A betegség nevű végrehajtó ügyködését már sokszor tapaszaltam és azt szívesen kihagynám.
De hogy is?
Vagy leterhelem magam pluszmunkákkal és keresek egy leheletnyivel többet, mint amennyi amúgy a szociális alapbér, azaz telik az egészségmegőrző kikapcsolódásra, de nem marad rá idő, de egészség sem, vagy nem vállalok pluszmunkákat és akkor idő talán akadna, de nem telik ezekre az egészségmegőrzőkre.
A mi szféránkban az is-is elve fehér holló, jobbára a vagy-vagy működtethető igazán. Csapda a javából!
Na de hogyan is tanultuk úgy „gordonosan”? (Dr. Thomas Gordon – kommunikációs, problémamegoldó módszere.)
-Gyerekek! Ne a megoldásokat ütköztessétek, hanem az igényeiteket, és a tényleges szükségleteiteket!
Hát akkor nézzük!
Adva volt egy-egy megkezdett taicsi és csikung gyakorlás. Az első rendszeres jelenlétet igényelt, mert megvannak a szigorúan kötött formái. A másik egyszerűbb gyakorlatokból áll, bármikor bárhol el lehet kezdeni és folytatni, ide alkalmanként is érdemes „beesni”, ha úgy dobja a gép. Mindkettőt nagyon szerettem, és szeretem a mai napig, az igényem pedig a napi legalább fél órai ilyen jellegű mozgás.
De ha hétfőnként az első munkahely után rohanok a harmadik pluszmunkára, kedden pedig az első után a másodállásba, szerdán pedig újra a harmadikra és pont ezeken a napokon vannak a gyakorlások, akkor talán nem is kell folytatnom. Egyszerű, nem?
A fő állásomban viszont napi szinten tornáztatom a középsúlyos értelmi fogyatékos lakóinkat.
S mindjárt összekapcsolódott két igény, amiből kijött egy elképesztő dolog.
Persze, cseppet sem egyszerű az értelmi sérültekkel csikungot gyakorolni, hiszen egy csomó dologra nem képesek sem mentálisan, sem fizikailag. Ellenben olyan pluszokkal gazdagít, amikről nem is álmodtam, mielőtt belefogtam.
-Következik a halántékmasszírozás! Dudus, az a térded! Kicsit feljebb keresd…!
-Oké, oké! Most dörzsöld össze a két tenyeredet és utána jól csiszáld át a veséidet… így ni – mutatom. - Zsozsókám, MUTATOM! Amit dörzsölsz, az a pocakod!
Megtanulni lazán lógatni a spasztikus karokat, majd „kopogtatni velük az élet kapuján”, betájolni a testrészeket, átverekedni magunkat a laterális dominancia zavarain, donga lábacskákkal „nádként lengeni a szélben”… Ami egyik nap gyönyörűen megy, azt néha másnap elölről kell kezdeni. Életfogytos feladat, és nagyon sok vidámság. Mert amit a sors szűken mért az elmében-fizikumban, pótolta derűben, lelkesedésben és ragaszkodásban.
A „tárd ki a szívedet hat irányba” nevű gyakorlat teljes szívből megvan, mind a nyolc irányba.
S ezzel együtt a megvalósult igényem a napi csikung gyakorlásra.
Lovretics Gerti
szociálpedagógus
________________________________________________
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.
Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2024-02-27
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.