Így is lehet, lehet így is!

Így is lehet, lehet így is! 17.

 Reményeim és eddigi tudásom, tapasztalatom alapján az alábbi játékról sokan hallottak. Jó néhányan testközelből is ismerik, kipróbálták és átélték, megélték nagyszerűségét. Játékot írtam, pedig nem az! Illetve nem csak az. Önismeret? Érzékenyítés? Empátia – gyakorlat? Csoportmunka? Valóság tükör? Ezeket mind béna kifejezéseknek érzem. Nem fedik le azt a komplex élményt, érzéseket, gondolatokat, melyeket megélhetünk, megtapasztalhatunk általa.

Álljon itt inkább az alkotók – Bass László és Fodor Kata – megfogalmazása a honlapról, ahonnan a bejegyzés címét is vettem: 

„Ebben a játékban bárki kipróbálhatja, mire is elég a segélyből, családi pótlékból, GYES – ből, alkalmi munkából szerezhető jövedelem.”

Azt már csak én és csak halkan, mintegy "lábujjhegyen" teszem hozzá, hogy azoknak kifejezetten ajánlom, akik szerint a szegénységben, nyomorban élők:

• „Azért szülnek, hogy a családi pótlékot megkapják”
• „Csak segélyeken élnek”
• „Nem is kell nekik több, mert igénytelenek”

És még folytathatnám a tudatlan, előítéletes és szegény- illetve romaellenes sztereotípiákat. Hogy az olyan - amennyiben a szakma képviselőjétől érkezik - teljesen tájékozatlan, rosszabb esetben inkompetens és ostoba közhelyeket, mint például: „Miért nem osztják be?” „Meg kell tanulniuk takarékoskodni, beosztani.” Ne is említsem.

Hát, akkor tessék, élj túl egy hónapot! Ennyiből, ilyen keretek, „lehetőségek”, adottságok mellett és által.

Csupán 30 nap!

Benne:

• Mindennapi történésekkel,
• Választásokkal,
• Döntéskényszerekkel,
• Kényszeres döntésekkel, ahol az alternatívák a rossz vagy még rosszabb között feszülnek,
• Ösztönökkel,
• Sodródással, és a következményekkel.
• És hosszan folytatható a sor

1. Például beteg lesz a gyerek. Plusz költség, amire nincs honnan előkeríteni a pénzt.

2. Más esetben, dilemma: elmenjek feketén, idénymunkába dolgozni, némileg több pénzért, kockáztatva ezzel, hogy elveszítem a közmunkát (kizárnak belőle) vagy maradjak a biztos közmunka „béremnél”, ami, ahogy mondani szokták: "Megélhetésre kevés… éhenhaláshoz sok." Amit ehhez még hozzátennék: Hát, éhenhaláshoz, lehet, hogy sok, de folyamatos éhséghez, éhezéshez viszont nem. Ahhoz éppen elegendő.

3. Megint más: Kérjek, kölcsön az uzsorástól, uzsorakamatra augusztus végén vagy nem, de akkor nem lesz a gyereknek, gyerekeknek cipője, elégséges felszerelése az iskolakezdéshez?

30 nap, 30 ilyen helyzet.

Itt akár abba is hagyhatnám. Elég ide másolnom a honlap elérhetőségét:

http://www.szociopoly.hu/

…és az olvasó figyelmére, idejére, türelmére, kíváncsiságára, megértésére és képzeletére bíznom, hogy vajon megragadja – e, megérinti – e az ottani bőséges információk, leírások, képek, videók, interjúk, cikkek összessége, hogy arra érezzen indítatást, meghívja őket a saját intézményébe, programjára, projektjébe, településére, rendezvényére, stb…

Kiknek is ajánlható?

Átlagembereknek, humán szakembereknek, ilyen – olyan hivatali dolgozóknak, döntéshozóknak, vezetőknek, fiataloknak, felnőtteknek, idősebbeknek, egyszóval mindenkinek. Felesleges is tovább ragoznom. Csak a személyes részvételen és nyitottságon, érzékenységen múlik, hogy milyen és hány rétege bomlik ki a játéknak és a sorsnak a résztvevőben.

Milyen célból?

Ha elolvasod a honlapot, a cikkeket, interjúkat, megnézed a videókat, tudod majd a választ! :)

Azért mégis, ha még megengeded, néhány dolgot kiemelnék.

Mit kínál?

A valóság:

http://www.szociopoly.hu/avalosag.html

Az itt látható, letölthető kézikönyv számokkal, adatokkal dolgozik. Nem elképzelésekkel, fantáziákkal, előítéletekkel, képlékeny fogalmakkal, hanem a tényekkel! Csak a tényekkel!

A játék, az élmény (képekben):

Kisebb, akár asztali változatban:

 Nagyobb, kiteríthető formában:

Zárt helyen:

 Szabadban:

És ha mindezt, a honlap eddigi információit a játékról, még kevesellnéd, (amit kétlek, ha végignézted, olvastad, láttad, de sohse lehet tudni) íme, a színház, az interaktív színházi forma:

http://www.szociopoly.hu/szinhaz.html

 Az én interpretációm, meglehetősen szegényes és sekélyes a rengeteg cikkhez, videóhoz, interjúhoz, egyszóval a sajtóhoz képest, amit a honlap utolsó oldalán találsz! Érdemes rájuk időt szánnod! Több leszel tőlük!

http://www.szociopoly.hu/sajto.html

Vagy nézd meg a számtalan videó közül például ezt:

Ha idáig eljutottál az olvasásban, azt egyrészt köszönöm szépen, másrészt megosztanék veled egy személyes élményem:

Legutóbb tavaly ősszel volt szerencsém a játékhoz. Fiatal felnőttek részére szerveztünk egy alkalmat akkori munkahelyemen.  Bass László és Fodor Kata olyan játékmesterek, olyan magas színvonalon, komolyan, ugyanakkor könnyed stílusban, de határozottan és humorral, iróniával, egyúttal magabiztosan és hamiskodást, mismásolást nem tűrőn vezetik a játékot, hogy arra nehéz szavakat találnom. Ez tényleg olyan érzés, melynek megtapasztalását, átélését ajánlom. Nem beszélni kell róla, hanem csinálni, megélni.

A játék során, sorsolt játékos partneremmel, mi - szerepünk szerint - egy kétgyerekes család felnőttjei voltunk. (Voltak egy illetve többgyermekes családok is a játékban.) Valahol a hónap 20. napja körül, már semmi pénzünk nem volt, igaz, egyelőre még adósságunk sem. Ez az „erős középmezőny” kétes dicsőségét jelentette. Egyrészt, mert volt, aki eddigre már mindenét elveszítette és adósságspirálba került, másrészt, meg egy másik család, még „egész jól állt”. De hátra volt még 10 nap! Az adott hónap harmada! És ez csak az első 1, azaz egy hónap! A játék véget ér a hó utolsó napján. Mint tudjuk, az élet nem. 

Aztán beszélgetés, megbeszélés, érzések, gondolatok, tanulságok megosztása. Nekünk, ott, a játék végén. Aztán hazamegyünk a fűtött lakásba, jó ízűen megvacsorázunk, élvezzük társunk, családunk közelségét, meghittségét… mi, játékosok, a játék után. Mert játszottunk...

Akikről meg ez az egész szól, az igazi szereplői a történetnek, az életnek, folytatják, elkezdik a sokadik ilyen hónapjukat. Mert ilyen volt az elmúlt hónap is és ilyen lesz a következő is. Az életükben. Ők nem játszanak. Ők túlélnek. Legalábbis megpróbálnak... túlélni...

Mindezzel kapcsolatban kívánok nektek a munkátokhoz sok türelmet, empátiát, érzést, együttérzést és szakmai – emberi hozzáállást!

Tisztelettel:

Vajda Zsolt

Szociális munkás

http://www.co-treme.hu/

Egy megjegyzés:

Bass Lászlót és Fodor Katát a szakmából ismerem. Bass Lászlóval munkatársak voltunk az első Gyerekesély Programban: MTA Gyerekszegénység Elleni Program: http://gyerekesely.hu/ . Laci a kezdetektől, én kicsit később. Fodor Katával egy későbbi Gyerekesély program egy szakaszában voltunk munkatársak. A Szociopoly játéknak hátteret adó GYERE – Gyerekesély Közhasznú Egyesületnek: http://www.gyere.net/index.html tagja voltam, jelenleg pártoló tagja vagyok. A Szociopoly – hoz semmilyen személyes, szakmai közöm nincs! Egyszerűen „csak” egyedülálló, kreatív és úttörő, formabontó (a jelzőket még hosszan sorolhatnám) programnak, eszköznek, módszernek tartom és nagyra becsülöm kitalálóit, alkotóit!

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

 E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com