Így is lehet, lehet így is!

Így is lehet, lehet így is! Búcsú.

Mottó 1:

Így sajnos nem lehet! Ez nem elég! 

2016 októberétől próbáltam, megpróbáltam párbeszédet kezdeményezni, párbeszédben részt venni a szociális-, azon belül főleg a család- és gyermekjóléti szférával, szférában.

Az elmúlt egy évem - véleményem szerint – elég aktívan telt ebben a témakörben.  Most ennek az egy évnek a beszámolóját olvashatod, melynek végén igyekszem értékelni is az elmúlt időszakot, 11 részben, majd javaslatokat is megfogalmazok a +1. pontban

Mottó 2:

Tudom: „Senki nem kért rá, senkit nem érdekel és egyáltalán, ki nem sz…ja le?” 

A fenti idézet egy kolléga nekem írt leveléből való. :-) 

Azért… mégis… ha megengeditek nekiállok az összegzésnek és a javaslataimnak az elmúlt egy évről és egy év kapcsán.

Események időrendben:

2016 második feléig nem voltam túl aktív on-line és off-line a szakmával kapcsolatban. Egyrészt azt gondoltam nem az én dolgom felhívni a figyelmet, hogy baj van! Másrészt riasztott az a hangnem és stílus, ami egyes fórumokon zajlott, harmadrészt meg nem láttam értelmét belebonyolódni. Aztán egy – két helyen kikérték a véleményem, illetve személyesen is megszólított egy akkori vitában, egy volt hallgatóm: Gulyás István.

És persze folyamatosan eszembe jutott mindaz a sok anomália, amit a munkám, munkáim során tapasztaltam szeretett szakmám képviselői részéről, a rendszer egészétől és az általános szakmai közhangulattól.

Úgy gondoltam, adok egy évet magamnak, rászánok egy teljes évet erre a „projekt” - re. Erről az egy évről írok most nektek, sorban, időrendben, majd megpróbálom röviden értékelni és összerendezni a javaslataimat.

1. Vitaindító a szociális szakmáról 2016.

2016 októberében elkezdtem írni egy vitaindítót. Átlag háromnaponta írtam egy – egy „fejezetet”. Közzé is tettem nyomban több szakmai fórumon. A fogadtatás enyhén szólva heves volt néhány személy részéről. De egy szavam sem lehet, hiszen szándékosan használtam provokatív stílust, bár én inkább, sallangmentes, gyakorlati megközelítésű és egyenes beszédnek szántam.  Sajnos pont azoknak nem lépte át az ingerküszöbét, akiknek írtam.  A gyakorlatban ilyen – olyan munkakörökben dolgozó szociális szakembereknek.

2016 december közepére elkészültem vele. Feltöltöttem több helyre, közreadtam több helyen.

Nincs mit hozzátennem, sem a keletkezéséhez, céljához, sem a (nem létező) utóéletéhez. Amit elsőre gondoltam, benne van. Íme:

http://www.co-treme.hu/l/vitaindito2016/

Mivel volt olyan vád, hogy csak ítélkezek és kinyilatkoztatok, ezért megírtam a második részben ugyanazokat a témákat, de kérdések formájában. Feltettem benne pontosan 213 db. kérdést, 10 db. témakörben! Válaszok, megoldási lehetőségek, javaslatok nem érkeztek.

2. Részvétel szekciótagként a Szociális Munka Napja 2016. konferencián

Gondolataim szerint nem kis részben a Vitaindítónak és egy akkori kollégámnak, valamint a szervezőknek köszönhetően részt vehettem a fenti programon, mint az egyik szekció tagja, beszélgetőpartnere, „előadója”. Ez úton is nagyon szépen köszönöm a szervezőknek!

A meghívót és programot itt láthatjátok:

http://www.mkksz.org.hu/html/main/2016/szocialismunkanap2016.pdf

3. Pályakezdő szociális munkások csoportja

A konferencia szekcióján viszonylag sok fiatal, pályakezdőnek tűnő kolléga volt jelen, akik igazán nyitottak és aktívak, kommunikatívak voltak a szekcióban. Ez a tapasztalat adta az ötletet és az inspirációt, hogy önkéntes munkában, csoportot hirdessek pályakezdő szociális munkásoknak, 2017. év elején.  A csoport létrehozásának támogatójáról, otthont adójáról és a z elképzelésről, majd eredménytelenségéről itt olvashattok. (Úgy írtam meg, hogy összehasonlítottam egy sikeres projektemmel. Talán mondanom sem kell, hogy a kudarc résznél kell keresnetek a pályakezdőknek szánt csoportról az írást. :-) )

Íme:

http://www.co-treme.hu/l/egysikerrolesegykudarcrol/

4. Részvétel szakmai fórumon 1.

2017 Május 10. Hilscher Szalon témája: A családsegítés és gyermekjólét átalakulása

Linket lásd:

http://www.hilscher.hu/

Az esemény facebook linkje:

https://www.facebook.com/events/122049665016089/

Hanganyag:

https://soundcloud.com/user-987169780/a-csaladsegitseg-es-a-gyermekjolet-atalakulasa

Véleményem szerint nem az én feladatom és kompetenciám értékelni a fórumot. Nem is lennék képes rá! Azt viszont határozottan állítom, hogy nagyon sok ilyenre volna szükség. Szerte az országban. Például megyénként, de legalábbis régiónként. Mondjuk, lehetnének a felsőoktatási intézmények tanszékei a kezdeményezők, házigazdák. Vagy egy – egy megyeszékhely szociális- és/vagy gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézménye.  Ebben a témában, a családsegítés/gyermekjólét átalakulása – meg különösen! De nyilván bármilyen más aktuális, a szakmát érintő tartalommal is!

5. Részvétel szakmai fórumon 2.

Mindössze egy héttel a fenti fórum után, (2017. Május 18.) újabb beszélgetésen, beszélgetésben vehettem részt.

Megtiszteltetés volt számomra, hogy meghívást kaptam (szerintem még mindig a Vitaindító – nak köszönhetően) az alábbi eseményre:

ELTE – TÁTK Szociális Munka Tanszék: Szociális munkások asztaltársasága 6. Budapest, Gólya.

https://www.facebook.com/events/1726240187403194/

A program leírása:

Részletek

„Az asztaltársaság következő összejövetelét május 18-án (májusban ez lesz a harmadik csütörtök!) fogjuk tartani. A téma: a szociális képzések jelene és jövője! A beszélgetésre külön meghívtunk három szakembert. Mindhárman szociális munkások! Van közöttük régebben és nemrég végzett, jelentős és pár éves szakmai gyakorlattal rendelkező, a képzésben is tapasztalt, illetve tereptanári tapasztalattal is bíró kolléga egyaránt. 
Hanisch Erzsébet, Vajda Zsolt és Szily Ferenc vállalta, hogy észrevételeivel, tapasztalataival, javaslataival segíti a csütörtök esti beszélgetést. Köszönjük mindhármuknak, hogy jönnek és várunk minden érdeklődő beszélgetőtársat - a volt és jelenlegi hallgatókat, kollégákat, mindenkit, akit érdekel a szociális munka jövője!”

 Az esemény értékelésére, az előbbi, 4. pontban részletezett okok miatt, nem vállalkozom, de annyit mindenképpen fontosnak tartok leszögezni, hogy véleményem szerint minden szociális munka, szociálpedagógia tanszéknek, szerte az országban követnie kell(ene) az ELTE példáját. (Ha valahol már működik hasonló, akkor elnézést, hogy nincs tudomásom róla. Ez az én tájékozatlanságom, bocsánat.) Szóval kulcsszavak: Párbeszéd, fórum, kerekasztal, vita, közös gondolkodás, nyilvánosság, stb… stb..

6. Folyamatos on-line jelenlét két szakmai facebook csoportban.

Szociális szakemberek csoportja: 3 – 4 ezer tag, benne aktív kb. 50 tag

Család- és Gyermekjóléti Szolgálatok csoportja: 1 – 2 ezer tag benne aktív mindössze 8 – 10 tag

Hát, ha a tagok számát és az ahhoz viszonyított aktív tagok számát nézem, szerintem elmondtam mindent. Fásultság, érdektelenség. A többi jelzőt most mellőzöm.

Szándékom az volt, hogy hozzászólásaimmal párbeszédet kezdeményezzek. Ezt sokszor kritikusként fellépve tettem. Bíráltam egyes nyilvános ügyeket, rákapcsolódtam vitákra vagy éppen én tettem fel kérdést, kezdeményeztem vitát. A szociális szakemberek csoportjában meg is ismertem néhány figyelemre méltó véleményt és kollégát. A Gyerekjólétis csoportnál, 90% - ban némaságot kaptam vagy éppen nagyon is heves, támadó, elutasító hangnemet. Sokszor olyan türelmetlenséggel, előítélettel, szakmai vaksággal, vehemens védekezéssel találkoztam, ahogy szerintem kollégák között nem viselkedünk. (Persze tudom, ők, éppen velem kapcsolatban érzik, gondolják ugyanezt.)

Visszatérő élményem volt itt is az, amit már a Vitaindító során is megtapasztaltam, hogy a vitázók, a velem kapcsolatba lépők nem azzal voltak elfoglalva, nem azzal foglalkoztak, hogy MIT mondok, MIT kérdezek, hanem azzal, hogy KI vagyok én, honnan veszem a bátorságot, stb… Röviden, nem az ügyről, problémáról, kérdésről volt szó, hanem az én személyemről.

7. Saját honlap

Időközben, 2017 tavasz végére, nyár elejére elkészítettem a saját szakmai honlapom, (2016 nyarán indult, de kb. egy évig, csekély tartalommal) melyre feltettem egy személyes blogot és tucatnyi keret tematikát, inspirálni, motiválni másokat. Ezzel is elindítani egy közös gondolkodást, ami például a szociális csoportmunkáról és alkalmazási területeiről szólna. Hiszen véleményem szerint, a gyakorlatban, túlsúlyban van az egyéni esetkezelés (erről részletesen írok a Vitaindítóban) és mind a szociális csoportmunka, mind a közösségi szociális munka igen ritkán jelenik meg a szakmai tevékenységek, módszerek között. A szakmaközi együttműködésről nem is beszélve. Legutóbb 2017. Október 1-én frissítettem újabb három csoport tematikával. Például: FÉSZEK – csoport, „Nemek harca, igenek párbeszéde” – csoport, stb… Ezzel a megosztott, közzétett csoport tematikák száma 22 db. különböző témakörökben különböző célcsoportoknak. De tettem fel esetmegbeszélő csoportokhoz szempontrendszert és így tovább…

A honlapot itt:

http://www.co-treme.hu/

A tematikákat itt:

http://www.co-treme.hu/szolgaltatasaim/

Meg itt találjátok:

http://www.co-treme.hu/szolgaltatasaim-2/

Az esetmegbeszélő szempontrendszer itt olvasható:

http://www.co-treme.hu/l/rovid-szempontrendszer-esetmegbeszelo-csoportokhoz/

A honlapot vagy annak blog részét, havonta „reklámoztam”, osztottam meg. És minden aláírásom alatt is szerepel a link.

Visszajelzés, kritika, bírálat, javítás, vagy éppen konstruktív hozzászólás, bármilyen hozzászólás, netán egy „üzi”, üzenetecske, nem érkezett. Semmi! Nulla! Miközben a honlap látogatottsága egy év alatt meghaladta a 10.000 - t.

8. Így is lehet, lehet így is! Blog

Már a saját honlap elkészítésével és a tematikák közreadásával is az volt a célom, hogy a Vitaindító provokatív hangneme, tartalma után, valami konstruktív, pozitív csengésű hangnemet üssek meg és a tartalommal inspiráljak, motiváljak közös gondolkodásra szakembereket. Másodlagos célom az volt, hogy elkerüljem azt a vádat, miszerint csak bírálni, kritizálni tudok (lásd itt, 6. pont: Folyamatos on-line jelenlét két szakmai facebook csoportban) és arra gondoltam, ha jó gyakorlatokat, formabontó megoldásokat, szakmai érdekességeket osztok meg, azzal felkeltem az érdeklődést és aktivitást eredményeznek majd a megosztott minták, példák. És talán arra sarkalnak másokat, hogy megosszák saját tapasztalataikat, sikereiket, jó gyakorlataikat.

Ezért született meg 2017. Június elején az „Így is lehet, lehet így is!” blog.

Íme:

http://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/

Benne mára, 26 db. bejegyzéssel.

Kezdetben 3 naponta, később, heti rendszerességgel osztottam meg jó gyakorlatokat, követésre érdemes módszereket, új kezdeményezéseket, vagy éppen régebbi, bevált programokat, projekteket. Mivel rendkívül fontos számomra a szakmaközi együttműködés, mint módszer, ezért az oktatás, az egészségügy és a kultúra területeiről is közreadtam írásokat, gondosan ügyelve arra, hogy mindig szóljak azok szociális- gyermekjóléti vonatkozásairól, illetve arról, mi lehet bennük a szerepe a szociális szakmának, szociális munkának.

A nézettségi (olvasási?) „csúcs” 1476 látogató volt egy posztnál. Ez már hitelesen meghaladta a két db. több ezres taglétszámú facebook csoport aktív tagjainak számát. Azt az ötvenet. :-)  Az összes lapletöltés a 4 hónap alatt mintegy 5000 volt. Vessetek meg érte, de szerintem egy ilyen réteg témánál, tartalomnál ez nem rossz.

9. Pályázat és tanulságai:

A projektem vége felé, mintegy „utolsó dobásként”, 2017. 09. 11 – én Pályázatot hirdettem a szociális szakemberekre célozva.

Címe:

A szociális munkás egy napja: Ami van és ami ideális – optimális lenne…!

Célként az alábbiakat fogalmaztam meg:

„Kerüljön bemutatásra, hogy eredetileg mi a feladata, célja, tartalma a szociális munkának és benne a szociális munkásnak egy adott szakterületen, intézményben, szervezetben.”

A lehetséges módszerről ezt írtam:

Egy bármilyen szakterületen és munkakörben dolgozó szociális munkás egy napjának bemutatása napló jelleggel és két verzióban egyszerre egy pályázaton belül.

1. Ahogy a pályázat írója szerint kellene, kívánatos, ajánlott lenne, hogy történjen
2. Ahogy a valóságban zajlik

Összességében így gondoltam:

„… írják meg, maguk a szakemberek a gyakorlatot! Hogyan szeretnék? Miként képzelik egy napjukat, hetüket. Mi az az alap, ami véleményük szerint a mindennapi szakmai cselekvésük, működésük gerincét kell(ene), hogy alkossa?

A kiírás részletesen itt olvasható:

http://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2017/09/11/a_szocialis_munkas_egy_napja_ami_van_es_ami_idealis_optimalis_lenne

A pályázati időszak 25 nap volt.

A beérkezett írások száma 0, azaz nulla!

Ha azt írom kudarc, meglehetősen finoman fogalmazok! :-)

Az eredményhirdetés és az egy, azaz 1 db. beérkezett, műfajon kívüli írás itt olvasható:

http://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2017/10/08/a_palyazat_lezarult_eredmenyhirdetes

10. Eredmények, egy év eredményei:

Hááát… gyakorlatilag semmilyen érzékelhető eredményről nem tudok beszámolni. A weblapomon a csoportmunka tematikákhoz nulla, azaz 0 hozzászólás érkezett. (Mintegy 10.000 látogatásból.) Az Így is lehet, lehet így is! Blog minden bejegyzésénél megismételtem ezt a felhívást:

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

Mindössze 5 levél érkezett a csaknem fél év alatt. Kettő egy volt kollégámtól, egy levél egy távolabbi, nem közvetlen kollégámtól és egy e-mail egy számomra addig ismeretlen személytől. Majd még egy ugyanilyen, mástól. Mind az 5 javaslat tartalma önálló posztként külön – külön megjelent, megírtam a blog-on. Erről, ennyit.

Eredményeknek talán az alábbiakat lehet tekinteni, azzal a megkötéssel, hogy elég gyenge, elég gyér, és meglehetősen harmatos mind! :-)  

• Néhányan írtak privát e-mailt a Vitaindító megjelenése közben és után, bennük bíztatással, egyetértéssel.
• Az intenzívebb on-line jelenlétnek köszönhetően megismerhettem néhány nagyszerű embert, kollégát. (De ez személyes örömöm, ettől nekem személy szerint jobb lett ugyan az életem, de nem lesz több, pláne konstruktívabb a szakmában a párbeszéd. :-) )
• Néhány vitában meg-megcsillant egy – egy figyelemre méltó tartalom, szakmai álláspont, emberi – szakmai vélemény
• Az Így is lehet, lehet így is! Blogot hetente mintegy 200 ember olvasta, kereste fel, a „nézői csúcs” majd’ 1500 fő volt. Összesen kb. 5000 lapletöltés volt a 4 hónap alatt.
• A személyes honlapom látogatottsága: 10.000 megtekintés egy év alatt.
• Személy szerint megerősödött bennem az az elképzelés, hogy rengeteg tematikus fórumra, vitakörre, szakmai megbeszélő csoportra lenne szükség, hogy végre beszéljünk a problémákról, kibeszéljük őket és lassan forduljunk át konstruktív megoldáskeresésbe. 

11. Rövid értékelés (mert nincs mit):

Ha iskolás módon, egytől – ötig kellene értékelnem a saját teljesítményem, hát… egy gyenge hármast adnék magamnak. Számomra ez rosszabb, mint a kettes vagy egyes! Hármas. Se hús, se hal! Átlag. Semmi kiemelkedő, semmilyen irányba. Személyes eredményeket értem el ugyan (új kapcsolatok, a blog nézettsége, a honlap látogatottsága) de a kitűzött célom, miszerint induljon el valami, legyen az állóvíz kicsit megzavarva – megkavarva egyáltalán nem sikerült.

Sem a provokatív, sem a pozitívabb, konstruktívabb stílus nem vezetett eredményre. Valószínű a személyemet sem fogadták el sokan. Itt, most nem a vitaindító kapcsán, a szociális levelezőlista néhány nagyhangú, befolyásos megmondó embereire gondolok, hanem a „névtelen” családgondozókra, akik vagy mélyen hallgattak vagy vehemensen védték a védhetetlent az on-line viták során. És ez jellemző is volt mindvégig. Nem beszéljük ki a dolgainkat. Nincs nyílt kommunikáció abban a szakmában, ahol a mindennapi rutin része kellene, hogy legyen a párbeszéd, az eszme- és tapasztalatcsere. Helyette morgás, elfojtás, frusztráció és igen, ennek következményeként néha düh és fojtott vagy nyílt agresszió.

 A blog indulása óta, de különösen a pályázat kihirdetése alatt folyamatosan kaptam gyalázkodó leveleket – véleményem szerint sürgősen segítségre, mentális támogatásra szoruló kollégáktól – melyekben hol a „jó ötletek” ellopásának szándékával, hol valami homályos anyagi haszonszerzéssel, hol meg egészen elképesztő, már – már összeesküvés elmélettel alátámasztott vádakkal illettek. Itt (is) tartunk.

Hogy őszinte legyek, szűk körben, még a nyáron beszéltem is arról néhány kollégával, hogy nem kis részben az ilyen levelek miatt, kicsit már várom az októbert, a projekt végét… :-)

+ 1.        Javaslatok:

• Szakmai fórumok, fórumok és fórumok minden lehetséges formában, tartalommal és módszerrel. Egyetemek? Főiskolák? Tanszékek? Ébresztő! (Akinek nem inge… az még szundizhat! :-) )
• Szakmai estek és ugyancsak fórumok az intézményekben! A megyei, nagyvárosi intézményeknek – véleményem szerint – szakmai kötelessége lenne ilyenek tervezése, szervezése, megvalósítása. Tudom, nincsenek módszertani központok például a gyermekjóléti alapellátásban, pontosabban a Család- és gyermekjólét területén. És? Muszáj, hogy ki legyen írva, hogy mi módszertani központ vagyunk? Szimplán szakmai öntudatból, tenni akarásból nem lehet a fentieket kezdeményezni, megvalósítani? Én voltam régen, nagyon régen egy Módszertani Gyerekjólétinek a vezetője. Nem vetett fel minket a pénz. Mint ahogy más hasonló ilyen jellegű intézményeket sem. Mégis sok helyen az ilyen intézményekben, mai szemmel nézve rengeteg minden történt. Nem ezen, nem csak a pénzen múlik!
• Továbbképzések, tréningek, csoportok, workshopok a szociális munka, alkalmazott módszereiről. Mivel úgysem szociális végzettségű szakemberek dolgoznak az intézmények zömében, legalábbis a Család- és gyermekvédelemben, itt az ideje beszélni:

• Szociális esetmunkáról
• Szociális csoportmunkáról
• Közösségi szociális munkáról
• Szakmaközi együttműködésről
• Az esetmegbeszélő csoportok módszertanáról
• A képessé tevésről
• A „coping” kapacitás fejlesztéséről
• Az empowermentről…

… hogy csak a legfontosabbakat említsem…

… és így tovább a végtelenségig, gyakorlatorientáltan!

• Szakmai – emberi képességek és készségek fejlesztésének kérdése. Csak néhány címszó a teljesség igénye nélkül: önismeret, empátia, türelem, tolerancia, szociális intelligencia, kommunikáció, problémamegoldás, konfliktuskezelés, stb… stb… Ezeket kik, mikor, kiknek, hol, és legfőképpen hogyan fejlesztik, illetve nyújtanak szolgáltatásokat ezekben a témákban? Ez kérdés, nem kritika az ilyen jellegű meglévő szolgáltatásokkal kapcsolatban! Hiszen ezeket kellene tovább fejleszteni és elérhetővé tenni minden kolléga részére.
• A szakmai szervezetek erőteljesebb jelenléte szükséges. 3SZ, MACSGYOE és mások. .. Szockafé például? Régen sem volt sok, de mára teljesen eltűnt.
• Módszertanbolt. 

Ez utóbbit, most kifejtem kicsit részletesebben:

Tagja vagyok egy Coach szervezetnek. Pár száz tagjuk van. Havonta, kéthavonta rendeznek szakmai rendezvényeket. Nem, nem konferenciákat, hanem kerekasztalokat, megbeszélő köröket, stb… Továbbá évente kétszer – háromszor rendeznek olyan szakmai napokat, amin vannak ugyan előadások is, de zömmel módszerek ismertetése folyik kis körökben. Szekciókban.

Nem kiül a pogácsa mögé néhány ember, és beszél(get), hanem bemutat egy módszert, egy gyakorlatot, egy esetet, stb…  Ilyet nem tudunk, mi, szociális területen dolgozók. Ilyet valóban nem tudunk mi szociális területen dolgozók? Miért nem? Cáfoljatok meg, kérlek benneteket és írjátok le, ha van ilyen.

Hát ennyit, most röviden! Nagyon szépen köszönöm, ha idáig eljutottál. Megtisztelő, ha elolvastál, olvastál akár most, akár korábban! Köszönöm szépen!

Én most búcsúzom. Elfáradtam, belefáradtam kissé, és le is járt az egy év, amit magamnak adtam erre a projektre.

Szép napokat, eredményes, magas színvonalú szakmai munkát kívánok mindenkinek!

Üdvözlettel:

Vajda Zsolt

Szociális munkás

http://www.co-treme.hu/