Így is lehet, lehet így is! 76.
Kedves kollégák!
A „Van egy sztorid” sorozat, tulajdonképpen nem más, mint történetmesélés. Olykor csattanóval, tanulsággal, olykor „csupán” gondolatok, érzések megosztásával, vagy mindezek keveredésével. Az alábbiakban egy csendes történet következik. Miközben olvastam, több gondolatom is támadt. Vajon mennyire szól ez az írás az interjúvolt személyről és mennyire magáról az interjú készítőjéről? És vajon mennyire vesszük észre az ilyen – ahogy közhelyesen mondani szokás - „hétköznapi hősöket”, „átlagembereket” – akik teszik a dolgukat. Csöppet sem hétköznapian és átlagosan. Örülök, hogy az írás beküldőjének volt szeme erre. És annak még inkább, hogy nem a beszélgetésüket, párbeszédüket tette közzé, (az maradjon az ő kettőjük személyes kapcsolata) hanem a saját gondolatait, érzéseit, benyomásait.
Az „általánostól az egyéni felé”
Beszélgetés egy idős emberrel…
/Érzések, gondolatok/
Végzettségem szociálpedagógus és okleveles kommunikáció-, médiaszakértő. 11 éve foglalkozom idősekkel. Beszélgetőtársamat úgy ismerem, mint egy helyi, nyugdíjasokat tömörítő szervezet vezetőjét. Emellett a munkahelyem nyugdíjas munkatársa, bár együtt nem dolgoztunk sosem.
Beszélgetésünk tárgya a generációk közötti kapcsolat volt. Kérdésekkel készültem, a kérdéseket előre elkérte tőlem, a válaszokat leírta nekem, melyet én megköszöntem. Kifejeztem felé örömömet, hogy arra is időt szánt, hogy leírja válaszait. Tudtam, elhatároztam, hogy így a beszélgetés során más kérdéseket fogok feltenni, hisz így helyes, de feltételeztem, hogy az írásából is tudok majd meríteni a beszélgetés során.
Biztos voltam benne, hogy a telefon közelében lesz a megbeszélt időpontban, s azt is tudtam, hogy pontosnak kell lennem. Ő mindig precíz, ezt gondoltam róla, a frizurája mindig rendben, az öltözéke mindig vasalt, kellőképpen mérsékelt, s mindig kedves, de visszafogott mosollyal üdvözöl – azt közvetíti, hogy tisztel, de tartja a három lépés távolságot.
Azt is tudom, hogy 79 éves, s ez még jobban elámít: 79 éves és milyen jól tartja magát! Olajozottan mozog. Kifejezőkészsége nagyon jó, szépen beszél, folyékonyan, nagyon értelmes – ezt gondolom róla.
Gondolataimat az erősíti, hogy nemrég egy egészségügyi szakrendelés látogatás alkalmával hozzátartozómmal beszélgetett, mely nagyon jólesett nekem, nagyon hálás voltam neki, hogy akkor, ott, annyira nyitottan beszélgetett az én zárkózott (szeretett) hozzátartozómmal. Látod anya, ilyen is a világ. Nagyon örülök, hogy ezt megtapasztalhattam, s ha nem is kerül sor a változásra, egy jó élményként, talán egy kis löketként megmarad Anyám emlékezetében.
A generációk közötti kapcsolatról beszélgettünk, s a beszélgetés legalább olyan olajozottan ment, mint ő maga. Merthogy nagyon intelligens. S hogy hogyan éreztem magam? Nagyon jól. Pont ezért. Mert rengeteg gondolata van. Néha azonban vissza kellett húznom őt valódi témánkhoz. Ebben van tapasztalatom, mert több interjút készítettem már. Na nem a visszahúzásban vagyok ügyes, abban annyira nem, hanem abban, hogy észreveszem, ha vissza kell húzni. Most nagyon finoman tettem ezt, megvártam, míg mondandóját befejezi, s úgy irányítottam vissza.
Amit szomorúan tapasztaltam a beszélgetés során, az az, hogy kicsit negatívan látja az idősek helyzetét, s nemcsak az idősek helyzetét, hanem a felnövekvő generációk helyzetét is. Nem tudom, hogy a politikát okolja-e mindezért, nem kérdeztem rá. Mindenesetre rossz volt hallani. Azért, mert jobb lenne jobb jövőt hallani.
Az általános dolgokból kiindulva pozitív kicsengésű volt az, ha egyéni dolgokról beszélgettünk. Ha a szomszéd segít neki levinni a fenyőfát, ha ő felajánlja a szomszédnak, hogy szívesen vigyáz a gyermekekre, ha az unokája átmegy hozzá, ha az unokája tanítja a számítógépet használni, ha a neten megnéz egy receptet, úgy, hogy közben a tér ingyenes wifijét használja, ha a három (!) testvérével sétálni megy.
A három testvérével sétálni megy. A negyedik egy másik nagyvárosban él. A fiáék elviszik Karácsonyra Szenteste, hogy ne legyen egyedül. Már hogy lenne egyedül! Nagyon szép család, nagyon nagy az összetartás – gondolom.
Ha újra születnék, akkor sem költöznék külföldre, vagy más városba mondja, mert nálunk valahogy így volt. Azt mondja, hogy a család volt fontos. Mondja, s én elhiszem – miért ne hinném?
De azt gondolom, hogy a mai világban az ilyen értékes emberek, intelligens emberek, elutazhatnak, s máshol élhetnek. Várja őket a nagy világ.
Még aznap egy hölggyel is beszélgettem. … Ő lenne az aktív idősödés mintaképe, gondolom. Párkapcsolata van, akinek tanyája van, ha ott van akkor (!) nincs net, mondja. Dolgozik. Egy gyermekekkel foglalkozó szervezetnél. Most épp egy másik városban az unokáira vigyáz. Frizuráját mindig irigylem, bátor, olyan, amilyen én nem leszek sosem, vagy mégis? Ha majd én is nyugdíjas leszek?
A képek forrása: www.pixabay.com
Gondolataimban keverednek a személyes és szakmai érzelmek. De talán így van rendjén. S ha őszintén leírom, akkor is így van rendjén.
Amit kapok, az mindenképp az, hogy ezek az emberek örülnek, hogy beszélnek velem. Ezt is kapom. Ha nem lennék szociális szakember, ha nem lenne a személyiségem olyan, amilyen, akkor erre nem kerülhetett volna sor. S ebből kell építkezni.
_________________________________________________________
Kedves kolléga!
- Írd meg te is egy napodat!
- Van egy sztorid? – Írd meg azt (is)!
A kért két tartalommal kapcsolatos felhívásom itt olvashatjátok:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/09/17/felhivas_813
________________________________________________________________
Szokásos kérésem a végén:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2021-01-28
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.