Így is lehet, lehet így is!

Módszertani szerszámosláda szociális - gyermekvédelmi szakembereknek

"...Vadakat terelő juhász"

Így is lehet, lehet így is! 78.

vadakat_terelo_juhasz_1.png

Kedves kollégák!

Nem tudom, ti osztjátok-e azon véleményem, miszerint sokat lehet tanulni a pályakezdő kollégáktól. Ehhez szükség van némi nyitottságra, empátiára, talán emlékezetre is, hogy feleleveníteni tudjuk hajdani saját pályakezdésünket, az akkori céljainkat, motivációnkat, és minden egyéb körülményt, ami meghatározta azt, hogy ma is a szociális szférában dolgozunk.

Vállalom a közhelyes megfogalmazást: úgy gondolom tükröt tartanak nekünk a pályakezdő kollégáink. Belenézhetünk és eldönthetjük, hogy a saját igazunkat visszhangozzuk, szajkózzuk a képmásunknak vagy meghalljuk a kritikus hangokat is.  

Az alábbi írás szerzőjétől már korábban is megjelent ezen az oldalon írás. Véleményem szerint a mostani még inkább érvényes. Én tanulok, tanultam tőle és belőle. Türelmes olvasást kívánok. :) 

car-communication-3100980_1920.jpg

 

Szociális munkás? Villanyszerelő?  Vadakat terelő juhász?

 Előszó:

Amikor belekeveredtem ebbe a helyzetbe azt hittem velem van a baj. Aztán rájöttem tök normális, ami velem történik. Tök normális az állásinterjúkon való bénázások és nem bénázások. A próbálgatások itt is ott is. És még az is az életszakasz része, ha hosszú hónapokig keresed a helyed.

Ma már biztosan tudom, hogy az biztosan nem oké, és biztosan nem bennem van a hiba, ha főnököd üvöltözik, mint a sakál. Akár veled, akár a munkatársaddal, akár a kliensekkel. Mindezt úgy, hogy mindenki hallja. Egy ilyen helyzetben biztos nem bennem van a hiba.

- Persze vannak olyan szerencsések, akik gyorsabban a helyükön vannak. Megtalálni a helyed, és otthagyni a másikat-ahol nincs helyed bátorság kell. Az igazi megtalálásához kétségtelen ott kell hagyni azt, ami nem az.

Nehéz ez. Tele félelemmel, szorongással. Telesírt párnával. Falhoz vágott tányérral. Bizakodással és reménytelenséggel. Hányingerkeltő néha ezen a hullámvasúton. Néha kiugranál belőle. Ha lehetne. Néha meg hatszor megnézed be vagy-e a kötve. Mert annyira félsz, hogy kiessel.

Amikor belekeveredtem ebbe a pályakezdés és pályaelhagyás szépségébe - úgy 10 hónapja -  nagyon egyedül éreztem magam. Azt hittem csak én lehetek ilyen szerencsétlen.

Tudom, ez nem így van csak ezt a részét nem mutogatják. És tudom, jár hasonló cipőben más is. Remélem olvassák ők is. Akár ott van még a terepen, akár már valahol máshol. Akár épp a párnába sír.  És remélem kicsit talán érzik, nincsenek egyedül.

És remélem olvassák a hozzám hasonló cipőben járók vezetői is. Meg a rossz szájú kommentek szerzői is. Ha más nem érzékenyít…

Van ilyen, csak nem beszélünk róla. Nem eleget. Én beszélek.

És az előszó végszavaként biztatok mindenkit arra, hogy éljen segítséggel, ha úgy érzi felkerült erre a hullámvasútra. Én például a pro bono szupervíziós lehetőséget itt találtam:

https://szupervizorok.hu/szupervizio-hu/pro-bono

woman-5718089_1920.jpg

De akkor csapjunk is bele:

Azon gondolkodsz épp, hogy szociális munkásnak lenni örök dilemmákkal jár. Már a pályaválasztásod elején. Kitartóan magyarázod a környezetednek, hogy az mégis micsoda. Persze nem zavarodsz bele te is mégis, hogy tényleg micsoda?

Identitás zavaros a szakma; ki így gondolja- ki úgy. Mi a dolga és mi nem az. Aztán el kell fogadni, hogy mások vagyunk. És a sokszínűségétől szép- de egyben nehéz is ez a szakma.

Persze vannak határok, amik megszabják a még elfogadható és a már nem elfogadható mértéket. Meg azt is, ami tolerálható és mi nem az. Nem tolerálom a rendszerabúzust. Semmilyen formában. Ez van. Nem fogadom el kifogásnak a pénz mindennemű hiányát, amennyiben ez a kifogás az etikai alapelvek megvalósulásának hiányát érinti. Vagyis azt az érvet nem fogadom el, hogy azért nem valósulnak meg az etikai alapelvek mert nincs elég pénz. Tök abszurd nem?

Itt van pl. a legelső ilyen alapelv: (lásd. etikai kódex) „A szociális munkás tiszteletben tartja minden ember méltóságát, értékét, jogait, védelmezi testi-, lelki-, értelmi-, erkölcsi-, jól-létét” Na hát mégis csak abszurd lenne felhozni azt az érvet, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartására és mindennemű védelmezésére nem volt elég pénz bocsi.

worried-girl-413690_1920.jpg

Az a durva, hogy ezt az érvet valaki felhozta. Egy szakember hozta fel (egyébként neves) Mindezt egy szakmai csoportban. És az volt az abszurd, hogy nem vette észre ez mennyire abszurd… És az is, mennyire sokan nem vették észre a helyzet abszurditását. Mintha Kafkát olvasott volna egy rakat első osztályos, aki nem érti mi az az abszurd…

És elég nehezen tolerálom az olyan döntéseket, amik mögött nem szakmai érvek vannak. Ez van. És fura mód a számat is nehezen tudom befogni.  Beszéltem ezekről az általam nem tolerálható dolgokról szakmai körökben.

Fura mód, ez a rendkiviül etikus és empatikus (sic!) szociális munkás társadalom egy tagja azt vágta a fejeméhez, hogy „milyen jó, hogy pályaelhagyó vagyok, nem fertőzők ezzel a hozzáállással tovább”

A retinámba égett.

abuse-2826041_1920.jpg

Az is beégett, hogy hányan nem kifogásolták ezt a hozzászólást, sőt hányan helyeselték. De szerencsére az is, az a kevés is meg van, akik igen is jelezték rajtam kívül, hogy ez nincs rendben.

Persze én a szociális munkás tudni vélem, hogy ez a hozzászólás nem rólam szól. Hanem vastagon arról, aki írta.

Mégis beég a retinába. A lélekbe. Hónapokkal ezelőtt történt. És itt van a lelkembe égve…

Szociális munkásnak lenni örök dilemmákkal jár, még a pályaválasztáskor is. Amikor megpróbálsz rajta nevetni, amikor századjára teszik fel neked a kérdést: Nem akarsz valami jövedelmezőbb foglalkozást? (És te nem akarsz, mert elvetemült és/ vagy elhivatott)

De lehetnék esetleg villanyszerelő. Ezen sokat elmélázom azóta is. Vagy eladó, egy bútoráruházban. Vagy politikus. Szociálisan érzékeny és a társadalmi ügyekhez értő politikusokból amúgy is kevés van. Hát micsoda szociálpolitika ez kérem?

Szóval itt van ez a dilemma bennem, amikor készülők az interjúra a bútoráruházba. És közben jött velem szemben egy másik álláshirdetés, ami testhez álló volna szakmailag.

Testhez álló volna, bár igaz csoportok vezetésében van benned némi feszkó. Soha nem csináltad igazán. Persze semmi baj nem volna, ha ezt egy támogató közegben kellene csinálnod. Ne adj isten mentorral meg páros vezetéssel. Mert hát senki nem úgy született, hogy rutinosan vezet egy tucat egyént, minden rezdülésével együtt. Egy mederben.

És bocs, ebben az állapotomban nem fogok egyedül másnapra levezetni egy csoportot. Egy tutti ki is tematikával együtt. Nem rázom ki a kisujjamból bocs. Kezdetekben senki se rázta sehonnét. Gondolom csinálta, és gondolom párszor rosszul csinálta, ebből tanult. De ehhez kellene egy olyan közeg, ahol meri, ahol lehet csinálni és lehet rosszul csinálni. Ahol visszajeleznek és ahol nem hagyják magára…

Dilemmázol amikor készülsz az interjúra a bútoráruházba, és közben jön veled szembe ez a hirdetés. Ahol szociális munkást keresnek. És a hirdetés látva felcsillan a szemed. De mégse írod a pályázatot azonnal. Hanem hezitálsz.

Mert közben eszedbe jut a szupervízió tanulsága: Amikor hivatásod gyakorlását kezded, akkor még nagyon sebezhető vagy. Mert még nincs stabil identitásod, mint szociális munkás.  Össze van már rakva a bútor, de még nincsenek meghúzva a csavarok. És ha valami kedvezőtlen hatás éri, arra még nagyon érzékeny. Képes összedőlni és magával rántani akár az identitás többi részét is.

És ebbe a sebezhetőségbe, amikor tényleg szükséged volna támogatásra (Ne adj isten mentorálásra) mert még nem rutinos ez a szerep, még furcsa az a kabát. Sőt nagy is meg nehéz is. Arról nem is beszélve amikor rád raknak másik hármat is, ha nem többet. Mondjuk a portársét a gondozónőjét, a rendszerét. A főnököd fel nem dolgozott dolgait. Meg kétségkívül itt van még egy másik kabát is. Amit hoztál magaddal. Az a bizonyos otthonról hozott.

Ott van rajtad ez a sok nehéz kabát. A sajátjaid és elegek. Az az új szociális munkás kabát meg az a régi, az a bizonyos otthonról hozott. Ezek is épp elég nehezek. De lehet erre még rá raknak másik hármat is, ami nem is a tied. És ezt nem viseled jól.

airport-1897716_1920.jpg

Ebbe a sebezhetőségbe szartak bele egy jó méreteset és szagosat.

És dühös vagy. Mert erre a sebezhető és még nem biztos identitásra vigyázniuk kellet volna.

Azt hiszem azért pályakezdőt  alkalmazni nem csak az alkalmazott felelőssége…

Dühös vagy és legszívesebben, visszadobnád az arcukba az a méretes és büdös szar darabot. „Vissza a feladónak”.

Mert hát a szociális munkás mégis csak tudja, hogy ez nem róla szól ez nem az ő sara.

Mégis hosszú hónapokig gyógyítja magát ezekből a sebekből. De még így is marad utána heg. Később fontos lehet még ez a heg. Később, de még seb.

Itt dilemmázik miközben egy bútoráruházba készül interjúra. És talál egy másik hirdetést, ahol szociális munkás lehetne, ami láttán mégiscsak felcsillan a szeme. De fél. Attól fel, hogy megint belerúgnak oda, ahol nagyon sérülékeny még. Belé rúgnak; az asztalba, amiben még nincsenek meghúzva a csavarok. És attól fél, hogy megint sérül. Meg attól, hogy megint rá adnak egy csomó olyan kabátot, ami nem is az övé. Ráhúzzák a vizes lepedőt.

FÉL. NAGYON FÉL.

Mondjuk nincs minden veszve, ha ez még dilemma. De néha akkor lenne a legboldogabb, ha tiszta szívéből azt tudná mondani, hogy menjetek a fenébe. Ott egyen meg titeket a fenne. Ő meg boldogan megy bútoráruházba, vagy villanyszerelőnek, vadakat terelő juhásznak. Vagy akármi másnak.

De nem tudd boldogan elmenni. Mégis csak ez a hivatása. Egyszer valamikor régen, erre érzett hívást. És ezért szerencsésnek is gondolja magát. Mert sokan, nagyon sokáig nem éreznek ilyenféle hívást. Vagy talán egész életükben nem éreznek.

Hiába is szociális munkásnak lenni örök dilemma…

S.K. 

vadakat terelő juhász

 

________________________________________________________________ 

Megjegyzés:

A szerzővel nem állok szupervizori vagy más szakmai kapcsolatban. Személyesen nem ismerem. 

A fotók nem a szerzőt ábrázolják.

A képek forrása: pixabay.com

És most a szokásos kérésem a végén:

Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

 E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

 

Budapest, 2021-08-30

Vajda Zsolt

szociális munkás - szupervizor

www.co-treme.hu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr8416674724

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2021.09.01. 06:57:23

Szerintem aki pályakezdõként ilyen területre megy, az maga is segítségre szorulna.

Nancsibacsi 2021.09.01. 10:49:42

Villanyszerelő inkább ne legyél - bútorbolti eladó okés. Ha nincs gyomrod a "hivatásodhoz", akkor meg hagyd ott. Senkinek se fog fájni, lesz aki megoldja helyetted, nem lesz ettől rosszabb a világ.

nemecsekerno_007 2021.09.01. 11:11:05

Sokkal jobb lenne ha megtanulnánk végre pénzt csinálni és nem merülnénk nyakig a kivetített Mündhausen szindrómába.

Így is lehet, lehet így is!

Jó gyakorlatok terjesztése a szociális - gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, civil és minden segítő, támogató munkát végző szervezet, szakember részére.

Címkék

10 történet (1) abúzus (1) addiktológia (1) Alacsonyküszöb (1) alapszolgáltatások (1) áldozatvédelem (1) alsófelső (1) Anglia (1) apa (1) armageddon (1) arserotica (1) átmeneti élethelyzet (1) a kérdés (1) bagázs (1) békésiskolák (1) Bence (1) Beton (1) Bioszentandrás (1) blog (1) coaching (2) covid (1) családsegítés (1) csoport (1) csoportmunka (6) csoportmunka az iskolában (1) Dénes (1) digitális oktatás (1) dilemma (1) Diótörés (1) drámapedagógia (1) drog (1) drogrehab (1) e-bug (1) edukációs csoportok (1) Eger (1) egyéni fejlesztés (2) egyszemélyes családsegítő (1) egy év (1) elindult (1) Értékelés (1) érzékenyítés (1) félelem (1) félelmeink (1) Felhívás (2) felzárkóztatás (2) Ferencváros (1) fogyatékkal élők (1) független színház (2) függő (1) gyanú (1) gyerekprogramok (1) gyerevilág (1) gyermekbántalmazás (1) gyermekjólét (1) gyermekotthon (2) gyermekvédelmi szakellátás (4) hajgumi (1) hajléktalaniroda (1) Hajléktalanság (2) higiénia (1) idősek ellátása (1) igazgyöngyalapítvány (1) instant módszertan (3) integráció (5) iskola (3) iskolai munka nyáron (1) iskolai szociális munka (4) iskolaőrség (1) iskolapszichológus (1) Jáccótér (1) Javaslatok (1) karácsony (1) Kezdetek (1) kisközösség (1) konfliktuskezelés (1) Könyvajánló (1) koronavírus (1) köszönet (1) közösség (3) közösségépítés (4) közösségi szociális munka (5) különleges lakásotthon (1) L. Ritoók Nóra (1) lakásotthon (1) lakhatás (1) láncfűrész (1) lifeloinglearning (1) média (1) mediáció (2) médiapedagógia (1) nagykorúság (1) Nevelőotthon (1) normatív krízis (1) nyári programok (1) online tanulás (1) örökbefogadás (1) óvodai munka nyáron (1) pályaelhagyás (1) pályakezdés (3) Pályázat (1) páratlan iroda (1) pedagógia (3) pedofília (1) periféria egyesület (1) prevenció (4) prevenciós csoportok (1) próbaidő (1) Rehabilitáció (1) Rendhagyó pályázat (1) rendszerabúzus (1) romák (1) Sajátos nevelési igény (1) Segítők segítése (1) social worker (1) speciális nevelőotthon (1) szabadidőszervezés (2) szakellátás (3) Szakmaközi együttműködés (2) Szenior (1) SZETA (1) szexuális felvilágosítás (2) szociális csoportmunka (7) szociális esetmunka (1) szociopoly (1) sztori (1) szülői csoport (1) szülői csoportok (1) tanoda (4) tehetség (1) televele (1) tíz történet (1) tomi (1) tréning (3) ügyfélszolgálat (1) újratöltés (1) utógondozás (1) utópia (1) választás (1) vendégposzt (2) Viszlát (1) VONESZO (1) workshop (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása