Így is lehet, lehet így is! 81.
Kedves kollégák!
Örülök ennek az írásnak. Szerintem attól szakmai, hogy emberi. Ez egyáltalán nem ellentmondás. Pont azt az oldalát mutatja meg a hivatásunknak, melyet szimplán megtanulni lehetetlen, ugyanakkor elengedhetetlen feltétele a szakemberi működésnek. Természetesen csak akkor, ha nem pusztán önmagában áll, hanem a biztos szakmai tudás is együtt jár vele. Ha tetszik, akkor kéz a kézben! Köszönöm szépen a szerzőnek, hogy ezt így megjelenítette! És azt is, hogy olvashattam őt és a megélt, átélt történetét!
A legkisebb...
Egy augusztusi napon új növendékek érkeztek intézményünkbe. 4 testvér. Nem öröm ez számukra, de számunkra sem.Gyermekotthonban próbálok tenni valamit, bármit nap mint nap. Valamit adni, amitől e kis életeknek könnyebb lehet ebben az időszakban, ami sajnálatosan nem rövid idő. Átlagosan, aki bekerül a gyermekvédelmi szakellátásba 5 és fél évet tölt el benne. Hazagondozás persze van, de inkább elméletben. A gyakorlat ugyanis egészen mást mutat. De ez egy másik téma lenne, gyorsan vissza is kanyarodom kis történetemhez.
A megérkezett 4 testvér közül a legkisebb 9 éves volt. Igazi kihívást jelentett ő! Magas fokú agresszivitást és ellenállást mutatva. Az iskolájából csak úgy jöttek az üzenetek, már a kirúgás szélére sodorva a kisfiút. Nehezen alkalmazkodott, az iskolában és itt is rendszerint verekedésekbe, összetűzésekbe keveredett. Mit tehetnék? Hogyan érhetjük el, hogy az iskola megmaradhasson neki? Hogy ne küldjék el?
Hiszen első osztályos kora óta ott van az, ami megmaradt "régebbi" életéből. Egy biztos: Először is kapcsolódnom kell hozzá, megismernem, bizalmat szavazva neki. Gyakori hiba, hogy egyből „nevelni” szeretnénk ezen gyerekeket, aztán rendszerint ilyenkor falba ütközünk.Mert ekkor berúgjuk a bizalom ajtaját, és azonnali eredményeket akarunk! Pedig csak kopogtatni kell, és várni. Várni türelmesen ameddig ajtót nem nyitnak előttünk a gyerekek. Hogy aztán a segítő kapcsolat révén igenis adni tudjunk nekik.
Ez a kisfiú folyamatosan készenlétben volt, mindig azt érezte hogy meg kell védenie magát, veszélyben van. Nem ritka, hogy a traumatizált gyerekek ezt érzik. Az állandó stressz, folyamatos készenlét miatt bizonyos idegpályák is másként működnek, mint szerencsésebb társaiknál, akik nem találkoztak a traumával.
Ahogy idővel egyre több egyéni időt töltöttem a kisfiúval megértettem: Nincs egy biztos pont számára, ahol nem kell félnie, nem kell figyelnie, hogy mikor kell megvédenie magát.
Ő az iskolájában délután nap mint nap azt látta, hogy társaiért a szülők mennek, átölelve őket. Őt viszont egy érzelmileg idegen felnőtt várta mindig, aki gyakran unottan kísérte vissza az otthonba.
A rendszeres énidők, amikor ő volt a fókuszban, a rítusok, (mint például minden este a kanapén ülve együtt néztük a mesét a gyerekekkel) meghozta a kívánt hatást. Az egyik ilyen este, amikor néztük a mesét egyszer csak a fejét a vállamra hajtotta. Ez volt az a pillanat, ami után a változások elkezdődtek. A kisfiúról, aki agresszív volt, és az iskolában már nehezen tudták kezelni, egyre jobb híreket adtak tanárai. Már nem verekedett minden szünetben, nem beszélt csúnyán a tanárokkal, jegyei pedig javulni kezdtek. Hogy miért? Már volt egy biztos pont számára, ahol megnyugodhatott, ahol bízhatott és önmaga lehetett. Ahol szembe jött vele mindaz, amit már régen érzett, amiben már nem is reménykedett.
Kovács Krisztián
Nevelő
____________________________________________________________________
Kedves kolléga!
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2022-01-09
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.