Így is lehet, lehet így is! 99.
Előszó, ajánlás
Ahhoz, hogy a humán területeken dolgozó szakemberek – benne, mi szociális-gyermekvédelmi területen működők is - némi türelemmel, empátiával, képesek legyenek odafordulni más humán szakterületekhez és a benne dolgozókhoz, fontos, hogy ismereteink legyenek egymás helyzetéről, gyakran közös nehézségeinkről és problémáinkról. Sok részterületre lehet bontani ezt az ismeretszerzést. Az alábbi interjú egy nagyon fontos szegmensét mutatja be a bennünket érintő kérdéseknek. Mégpedig, a személyi – szakmai utánpótlás helyzetét. Magyarul: a pályakezdők indulását. Honnan jönnek ők, a fiatalok, milyen motivációval érkeznek, és milyen következtetésekre jutnak választott szakmájuk, hivatásuk és benne a maguk jövőjét illetően? Főleg: Milyen fájdalmas vagy magától értetődő döntéseket kell meghozniuk. Az alábbi interjú erről a folyamatról is szól. Az interjúalany pedagógus, ám biztos vagyok benne, hogy több hasonló történetet is találunk az egészségügy és/vagy a szociális területről.
Ezért is ajánlom az alábbi beszélgetés, személyes történet megismerését.
Interjú Tratnyek Balázzsal: Ez az interjú egy sorozat második része, amelyben az oktatás különböző dimenzióit járjuk körbe. Az első interjú Horváth Brigittával készült, akit 2022. novemberében távolítottak el a budapesti Karinthy Gimnáziumból, mert részt vett a tanári engedetlenségi mozgalomban. Brigi és Balázs is a nagyatádi Ady Endre Gimnáziumban érettségiztek.
Az interjúkat készítette: Kozma Marianna
Tratnyek Balázs 2022-ben szerzett biológia-földrajz szakos középiskolai tanári diplomát a Pécsi Tudományegyetemen. Balázs még mindig elkötelezett a tanítás mellett.
KM: A gimnáziumban kiváló diák voltál. Bámulatos alapossággal tanultál minden tantárgyat, angolból középfokú nyelvvizsgát szereztél és kitűnő eredménnyel érettségiztél. Mi inspirált arra, hogy biológia-földrajz szakos tanárképzésre jelentkezz a pécsi egyetemre?
TB: Úgy éreztem, hogy rendelkezem olyan képességekkel, amikre egy tanárnak szüksége van. Két ilyen adottság az összefüggések meglátása és a jó magyarázókészség. Ezek először akkor mutatkoztak meg, amikor általános iskolában segítettem a húgaimnak a tanulásban matekból és angolból. Majd később, amikor a gimnáziumban tanulópárokat alkottunk, hogy segítsük egymást a tanulásban. Ennek az igénynek a hátterében a nem túl kimagasló osztályátlag állt, ezért egy jótanuló és egy kevésbé jótanuló alkotott egy-egy párt. Én főleg történelemből segítettem egy osztálytársamnak. Átvettük a fogalmakat, eseményeket, személyeket, évszámokat és nekem is sikerélményt jelentett, hogy a tanulópárom megértette a tananyagot és javultak az eredményei.
Hogy miért biológia-földrajz szak? A középiskolai biológia órákon megragadott a földi élet változatossága és az élőlények felépítése és szervezeti működése. Úgy kapcsolódott ez a földrajzhoz, hogy az ember is része a földi életet átfogó bioszférának és nagyon érdekelt például ennek a társadalomföldrajzi vetülete. Ami a tanári példaképeket illeti, megemlíteném az általános iskolai osztályfőnökömet, aki a biológiát tanította nekünk és a matematika tanárnőt. A gimnáziumban a pályakezdő magyartanáromban láttam azt a lelkesedést és újító szándékot, amivel megszerettette a tantárgyát és sokat tanultam az angoltanáromtól, aki formabontó volt! Jól magyarázott és nem csak ledarálta a könyvből sorrendben a tananyagot, hanem tágabb összefüggésekben értelmeztük a tankönyv témáit. Projektmunka keretében készítettünk plakátokat például a túlnépesedésről és a szegénységről.
És miért Pécs? Pécs egyetemváros, oktatási központ, az ország ötödik legnagyobb városa és nem utolsó sorban közel van Ötvöskónyihoz, ahol laktam. Az is közrejátszott, hogy néhány osztálytársam is Pécsen tanult tovább. Ráadásul a közelség miatt többször jártam ott és jobban ismertem Pécset, mint más városokat.
KM: Milyen tanulmányi követelmények sorát kellett ahhoz teljesítened, hogy középiskolai tanári diplomát szerezz, ráadásul csúszás nélkül végezve a tanulmányaidat?
TB: Kezdeném a nulladik ponttal. Először be kellett kerülnöm. Ehhez át kellett esnem egy pályaalkalmassági vizsgálaton, amelynek keretében motivációs levelet kellett írnom. Aztán egy szakmai bizottság előtt kellett beszélnem a motivációimról és a tanári pályával kapcsolatos elképzeléseimről.
Az egyetemen - az interjú kedvéért összeszámoltam - körülbelül 140 előadást, szemináriumot és gyakorlatot kellett teljesítenünk. Ráadásul biológiából ezek jelentős számban egymásra épültek, emiatt minden tárgyat komolyan kellett vennem, mert különben nem tudtam volna időben eljutni a következő lépcsőfokra.
A harmadik tanév végére el kellett döntenem, hogy milyen irányban haladok tovább: általános iskolai vagy középiskolai tanár szeretnék lenni. Én a gimnáziumi tanári irányt választottam. Úgy éreztem, hogy szívesebben dolgoznék együtt azzal a korosztállyal, mert sokkal könnyebben meg tudom értetni velük a szakmai nyelvezetet és magasabb színvonalon taníthatom a tantárgyaimat. Tartottam attól, hogy a kisebbek számára nem tudom leegyszerűsíteni és olyan kontextusba helyezni a magyarázatot, hogy az érthető legyen.
Egyetemi tanulmányaim közepe táján, a közösségi iskolai gyakorlat kurzus keretein belül egy pécsi tanodában vállaltam önkéntes munkát, amely kapcsolódott a tanításhoz. Itt általános iskolai, hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű, jobbára cigány tanulóknak segítettem tanulmányaikban, illetve készségeik és képességeik fejlesztésében. Talán ez idő tájt értettem meg igazán, hogy mennyire összetett dolog a tanítás!
A szakosodás után következett az első, kimondottan a szaktárgyaimhoz kapcsolódó, csoportos tanítási gyakorlat. Ez azt jelentette, hogy többen voltunk egy mentortanár keze alatt, egymás óráit is látogattuk és 15 tanórát kellett letanítani. Alaposan fel kellett készülni, óraterveket írni, azokat bemutatni a mentornak, majd javítani. A tanítási gyakorlat két félév volt, egyik félévben a biológia, a másik félévben a földrajz. Mindeközben még ott voltak az egyetemi előadások és szemináriumok és az ezekhez kapcsolódó beadandók és vizsgák. Úgyhogy az a két félév nagyon nehéz és stresszes volt!
KM: Mennyit kellett készülnöd egy órára?
TB: Sokat! A baktériumok anyagcsere-folyamatai témájú órára rengeteget készültem. Itt kellett megalapoznom az anyagcsere-folyamatok típusait és fontos volt, hogy mit fogok elmondani. Részletes óratervet készítettem, pontosan leírva mindent. Ráadásul számítottam rá, hogy a diákok kérdéseket fognak feltenni, amire tudnom kell a választ. Így mentem be először egy 32 fős osztályhoz.
KM: Milyen volt? Mert én is emlékszem erre a “Gyerekek, én készültem!” érzésre!
TB: Igen. Nekem is valami ilyesmi volt! Előtte többször látogattam órát ebben az osztályban és láttam, hogy nagyon intelligensek a diákok. Magas szinten folyt az oktatás és meglehetősen részletesen tanulták a tantárgyat, ezért alaposan fel kellett készülnöm. Körülbelül hat órát vett igénybe, hogy megírjam az óratervet, majd leadtam a mentoromnak, átbeszéltük és utána javítottam. Ez nagyjából 6-7 óra volt vagy még több. Ha száraz az anyag, akkor több, mert azt meg kell próbálni érdekessé tenni és ez fejtörést okoz. Aztán dolgozatot kellett készítenem, majd a 32 diák dolgozatait kijavítani. A tananyag súlypontjainak meghatározása és a feladatok kiválasztása tartozott ehhez, ráadásul úgy, hogy változatos feladattípusok legyenek A és B csoportra.
KM: A kötelező 15 óra megtartása, gondolom, azt is jelentette, hogy a különböző anyagrészeknél más-más módszereket alkalmaztál, hogy érdekessé, élményszerűvé tedd a befogadást. Ez sem kis munka!
TB: Igen. Amit nagyon szeretek, az az ábra- és videóelemzés. Ezek váltották ki a legtöbb interakciót a diákok részéről. Számomra az egyik legemlékezetesebb óra volt, amikor a gombák életmódjairól, az élősködő gombákról tanultunk. Egy videót választottam arról, hogy bizonyos gombafajok hogyan támadnak meg rovarokat. A videó bemutatta, hogyan fertőződik meg a rovar és hogyan változik meg a viselkedése. Nagyfelbontású, gyönyörű képsorokkal ábrázolták a folyamatot, amelynek a végén elérkeztünk a rovar halálához, ami után egy új gomba nőtt ki az elpusztult rovartetemből. Ekkor nagy csend ült a tanteremre, mert egyszerre volt sokkoló és ámulatba ejtő, ami történt!
KM: Fantasztikus élmény lehetett! Eddig nem gondoltam rá, hogy egy tehetséges tanár nem csak irodalmi szövegekkel tud katarzist előidézni egy tanórán, hanem ez biológia órán is megtörténhet!
TB: Igen. A megfelelő módszerekkel a legunalmasabb tananyagot is el lehet vinni odáig, hogy akár katartikus felismerésekhez vezessen az óra, ha adva vannak a megfelelő körülmények. Pl. ehhez szükség volt a videózás feltételeire. Azt viszont sajnálom, hogy laboratóriumi munkát nem tudtunk végezni, mert nem voltak meg hozzá a feltételek.
KM: A tanítási gyakorlat közben kellett teljesítened az egyetemi tanulmányi követelményeket is?
TB: Igen, ahhoz, hogy kimehessek a hatodik évben a tanítási gyakorlatra, az ötödik tanév, azaz a tizedik szemeszter végén mindkét tárgyamból, biológiából és földrajzból is zárószigorlatot kellett tennem. A hatodik év volt az egyéni tanítási gyakorlat éve, amikor egy általunk választott intézményben három mentor segítségével teljesítettük a tanítási gyakorlatot, ekkor már nagyobb szabadsággal, gyakorlottabban. Emellett ott voltak az egyetemi szemináriumok és a legnagyobb falat a szakdolgozat elkészítése és a portfólió megírása! A portfólió egy masszív dokumentum-gyűjtemény, amelyben a tanárjelölt lényegében összegzi, hogy készen áll a tanításra.
KM: Szerinted milyen készségekkel kell rendelkeznie egy igazán hatékony, inspiratív, jó tanárnak?
TB: Én olyan tényezőket emelnék ki, mint a motiváltság és az elhivatottság. Ezek a kezdeti lelkesedés után akkor maradnak fenn az emberben, ha látja az értelmét annak, amit csinál. Amikor azt tapasztalja, hogy kialakulnak a különböző tudáskomponensek és hogy azokat a diákok alkalmazni tudják. Aztán fontos, hogy a tanár változatos módszereket alkalmazzon, kísérletezzen ezekkel és ne legyen benne félelem az új módszerek kipróbálásával kapcsolatban. Egy másik lényeges készség, hogy partnerként tekintsünk a diákra. Kérjünk visszajelzést a munkánkról! Jónak tartom a kilépő kártya módszert, ami azt jelenti, hogy egy számomra fontos kérdést teszek fel egy papíron és arra név nélkül kérek választ a diákoktól. Nagyon izgalmasak és tanulságosak ezek a visszajelzések. Lényeges a mérlegelőképesség. Hogy képes legyek eldönteni, hová helyezzem a hangsúlyokat és mi az, ami nem elengedhetetlen elem a tananyagból.
KM: Mennyire tartod alapvetőnek az empátiát és azt, hogy ha problémája van a gyereknek, akkor merjen a tanárához fordulni?
TB: Ezt nagyon meghatározónak tartom! Nem kell ahhoz osztályfőnöknek lenni, biológia tanárként is megkérdezhetem a gyerektől, hogy mi a problémája, tudok-e segíteni. A tanítási gyakorlatom alatt én is kerültem ilyen helyzetbe. Mindig 5 perccel előbb mentem fel a terembe, hogy ellenőrizzem, minden rendben lesz-e az órára. Egy alkalommal hallottam, hogy egy kilencedikes kislány a folyosón zokog! Matekból rosszabb jegyet kapott és az volt a hátterében a kétségbeesésének, hogy mivel ezzel elúszott a négyes átlaga, az anyukája nem engedi majd, hogy kollégista maradjon. Akkor félretettem mindent és kimentem hozzá beszélgetni, próbáltam lelket önteni belé. Az ilyen helyzetek mellett nem szabad elmenni tanárként, de emberként sem. A pszichés instabilitást észre kell venni, nehogy nagyobb baj legyen belőle!
Összességében véve az biztos, hogy egy tanárnak nagyon összetett kompetenciákkal kell rendelkeznie, mind szakmai felkészültség tekintetében, mind pszichésen és mentálisan is, hiszen nem csak a tudásunkkal, hanem az egész személyiségünkkel dolgozunk.
KM: Mik azok a tényezők, amik meglátásod szerint a legtöbb tanárszakos hallgató kedvét elveszik a tanítástól?
TB: Sokan jönnek ki úgy az egyetemről, hogy a tanítás iránti motiváció alacsony fokú. Nagyon kemény munka teljesíteni a követelményeket és utána ott van a létbiztonság kérdése. Nem minden egyetem mellett lehet megkeresni a napi megélhetésre valót. Vagy olyan mentorhoz kerül, aki nagyon belemegy a hallgató lelkivilágába. Aztán ott van az egy év tanítási gyakorlat, amikor esetleg több osztályt is visz a gyakorló tanár és nincs átfedés, emiatt rengeteget kell készülni az órákra. Azért az kemény, amikor az ember szakdolgozik, mellette portfóliót ír, szemináriumokat teljesít és még tanít is! Ezt a nyomást nem mindenki bírta.
A rendszer túlszabályozottsága is egy olyan tényező, ami elveheti a kedvét a pályakezdőknek. Már ránézésre is látszik, ha belenézünk a különböző dokumentumokba, hogy ez egy kicsit sok. Sokszor túlsúlyba kerül a mennyiségi aspektus a minőségi aspektussal szemben. Aztán a megbecsültség is egy húsbavágó kérdés. És még ott van a leterheltségtől való félelem. Amikor azt tapasztalja az ember, hogy csak 6 órát tartott meg egy héten, de arra is milyen sokat kellett készülni!
KM: Volt már olyan, hogy egy kicsit hülyének néztek, hogy tanár akarsz lenni?
TB: Volt! A szüleim is próbáltak arra sarkallni, hogy más irányba menjek. Én is azt gondolom, hogy más területen is helyt tudtam volna állni. Édesapám szerette volna, ha vegyészmérnök leszek. Egyszer korrepetáltam egy idősebb embert és amikor kiderült, hogy 6 év a diplomaszerzés ideje, nagyon csodálkozott! Hat év?! Ennyi erővel az orvosit is elvégezhetted volna!
És most, hogy ilyen durva az infláció, még több tanárjelötnél vált realitássá, hogy mennyire alacsonyak a tanári fizetések. Különösen, ha még a lakhatást is meg kell oldani. Az elhivatottság-érzés nem sokáig tart, ha ott van az ember vállán az a plusz teher, hogy hogy jövök ki akár csak szerényen is a fizetésemből.
KM: Balázs, mi most úgy beszélgetünk, hogy én a gépem előtt ülök Nagyatádon, Somogy megyében, Magyarországon, te pedig Baden-Württemberg tartományban, Stuttgart közelében ülsz a laptopod előtt. Azért ott, mert Németországban akarsz tanár lenni! Ott dolgozol és két évet adtál magadnak, hogy megtanulj olyan szinten németül, hogy a tanári hivatásodat gyakorolhasd. Hogy jutottál erre az elhatározásra?
TB: A diploma megszerzése után döntéskényszerben voltam. Annak is voltak aldimenziói, hogy hol helyezkedjek el. Pécsen? Hogy tudok kifizetni ott egy albérletet a kezdő fizetésemből? Menjek vissza Nagyatádra? Én gimnáziumi tanár vagyok, Nagyatádon már csak egyetlen gimnáziumi osztály működik az Adyban, a hatosztályos. Az általános iskola meg nem az én terepem. Féltem attól is, hogy lenne-e kilépési lehetőségem egy kisvárosban, ha esetleg úgy érzem pár hónap vagy pár év után, hogy nem bírom.
KM: Miért Németország?
TB: Egy német srác volt a lakótársam Pécsen, aki az orvosira járt és beszélgettünk az oktatás helyzetéről, megélhetési lehetőségekről, fizetésről. Kiderült, hogy én euróba átszámolva 5-600 eurót keresnék kezdőként Magyarországon, míg Baden-Württemberg tartományban 2500-3000 euró körüli egy gimnáziumi tanár fizetése. Ki keres 600 eurót diplomával Németországban? Még diploma nélkül se keres ilyen keveset senki. Nagyon megdöbbent! Úgyhogy az alapötletet ő adta. Azt is mondta, hogy ott jobban megbecsülik a tanárokat. Tapasztaltam is, hogy amikor kiderül, hogy tanári diplomám van, többen nem várt tisztelettel ejtik ki, azt a szót, hogy… tanár?
KM: Te angolos voltál. Ezek szerint bármire képes vagy! Megtanulsz rendesen németül is, csak taníthass!
TB: Igen. Hát, az Egyesült Királyság nem jöhetett szóba a Brexit miatt. Mivel a gimnáziumban második nyelvként a németet tanultam, úgy gondoltam, fel tudom fejleszteni olyan szintre a tudásomat, hogy idővel taníthassak. Március végén kezdek egy nyelvtanfolyamot, de addig is igyekszem felfrissíteni a nyelvi készségeimet. Sok segítséget kaptam a német barátomtól. Segített az állás- és az albérletkeresésben is. Egyszerre végeztünk és vele jöttem ki. Szeretnék minél előbb olyan pozícióba kerülni, ami az oktatással kapcsolatos. Nem fogok rögtön a katedrára kerülni biológia tanárként, de kezdetben akár adminisztratív feladatokkal vagy gyermekfelügyelettel is beérném.
KM: Ezt a lendületet és elszántságot semmi nem tudja megtörni?
TB: Nem, nem. Nekem a nyelvtanulás nem veszi el a kedvemet! Bennem nincsenek azzal kapcsolatban fékek, hogy angolul vagy németül megszólaljak. A nyelvtanfolyam kezdetéig szisztematikusan ismétlem az iskolában tanultakat, mert tudom, hogy a nyelvi készségeimet, mint az olvasás, írás, beszéd párhuzamosan kell fejlesztenem, ha gimnáziumi tanár akarok lenni!
KM: El tudnád-e képzelni, hogy valaha visszatérj Magyarországra tanítani és ha igen, milyen feltételekkel?
TB: Ha sikerül a tervem és olyan nyelvtudásra teszek szert, hogy Németországban taníthassak, akkor az egy plusztudás lesz itthon is. Mondjuk tudnék németül tanítani földrajzot és biológiát kéttannyelvű gimnáziumban. Nem zárkózom el ez elől, de van pár dolog, aminek meg kellene valósulnia ehhez. Az egyik legfontosabb a tanárok anyagi helyzetének rendezése. Ha nem is kapnék annyit, amennyit Németországban, mert azt igen nehéz elképzelni, hogy a 600 eurós fizetésből 2500 euró legyen, de ha meg lehetne élni a magyar bérből, akkor lehet...lehet, hogy visszajönnék! Bár egy értelmiségi életformához nem csak a lakhatás, étkezés és munkába járás tartozik! Az embernek vannak magasabb rendű igényei is, például kultúra, utazás, kikapcsolódás. Nem tudom, ha ezt Németországban megszoknám, le tudnék-e mondani róluk, ha esetleg visszajönnék. Vicces volt, mikor a német barátomnak meséltem, hogy nekem mennyire bejön a német tömegközlekedés! Ha Németországban tanár lennék, simán mennék a diákjaimmal busszal. Elképedt és mondta, hogy ne hülyéskedjek, a tanárok kocsival járnak dolgozni, senki nem tömegközlekedik!
A hazajövetelhez az is kellene, hogy a tanári pálya társadalmi megbecsültsége javuljon. Elég kellemetlen, hogy a tanároktól mi mindent elvár a társadalom úgy, hogy sem anyagi sem erkölcsi megbecsültséget nem kapunk minimális szinten sem. Nem vagyok abban sem biztos, hogy sokan átérzik, hogy milyen nagy szerepe van egy tanárnak a nevelésben, nem csak az oktatásban.
A tanszabadság jelenlegi állapota sem tölt el nagy boldogsággal! .A tanszabadság egy olyan alapvető jog, ami lehetővé teszi, hogy szabadon megválaszthassuk milyen módszerekkel és eszközökkel dolgozunk. Fontos lenne, hogy egy kötelező alapon túl a tananyag konkrétumait, súlypontjait is szabadon határozhassuk meg. Aztán ott van a szabad tankönyvválasztás! Ennek a jognak az elvétele nekem nagyon fájó pont. Volt egy sokszínű tankönyvpiac, amit teljesen tönkretettek. Ráadásul hatalmas mennyiségű tananyagokat kell kevés órában átvenni. Ez nagyon behatárolja a választható módszerek körét, mert így csak „leadni” lehet a tananyagot, nem megtanítani. Pedig a gyerekek is igényelnék a változatosságot, de semmi teret nem ad ez a tanterv az innovatív módszereknek. A kerettantervekben szépen meg vannak adva a fejlesztési követelmények, a javasolt módszerek, de lehetetlen megvalósítani őket ilyen körülmények között.
Teljesen új alapokra kell helyezni a rendszert! Én bízom benne, hogy előbb-utóbb változás történik!
______________________________________________________________
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.
Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között. Bármely humán szakterületet képviselő kollégától örömmel várok és teszek közzé írást, interjút, bármilyen más dokumentumot a tárgyban.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2023-03-24
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: https://pixabay.com/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.