Így is lehet, lehet így is! 113.
Ajánló:
A segítés módszertana rendkívül színes. Eszközök, módszerek sokszínű, széles palettája áll a szociális szakember rendelkezésére. A szakmai professzió egyik lényege, hogy a megfelelő eszközt, módszert tudatosan válasszuk meg és tudatosan alkalmazzuk az adott helyzetre.
Az egyik ilyen egyszerűnek tűnő, ám hatásos eszközünk az átkeretezés. Ezt leginkább a segítő beszélgetésben, az esetmunka egyes szakaszaiban használjuk. Leginkább szóban. Például reagálásként, reflexióként. Ám az átkeretezést nem csak élőbeszédben lehet alkalmazni. Hogy miként és hogyan, arra szép és releváns példa az alábbi írás.
Szürke grafitkarika
Hivatásom gyakorlása során többnyire felnőttekkel foglalkozom. A gyermekjólét és a családsegítés ugyan a gyermekek jobblétét hivatott biztosítani, de jobbára arra a környezetre irányul, amelyben cseperednek.
Most, hogy ’s hogy nem, itt ül előttem egy hétéves, barna copfos kislány, Zsófi.
Zsófi az utóbbi időben már-már kórosan fél a betegségektől.
A kislányt kicsit lefoglalom egy színes képeskönyvvel, majd anyukájával feltérképezzük az előzményeket, családi eseményeket, vagy egyéb élményeket, melyek kapcsolódhatnak ehhez a szorongásához. Majd igyekszem megnyugtatni, megtámogatni elsősorban őt, hiszen egy parázó anyuka néha nagyobb veszedelem, mint a probléma maga.
Értekezünk arról, miben tud segíteni a háziorvos, mit érdemes ezzel kapcsolatban megbeszélni a kislány pedagógusaival-nevelőivel, de főleg, hogy milyen elérhetőségen találnak gyermekpszichológust.
Akár útra is bocsáthatnám őket, de látván Zsófi kérdő és édesanyja kérlelő szemeit rájövök, hogy nem akarnak elmenni csak úgy, s hogy olyan elvárással jöttek, hogy én most valami kézzel foghatót „csinálok” Zsófival. Szóval, valamit még várnak, hiába kaptak meg minden a kompetenciáimon belül, ez így nekik nem elég. Kicsit töröm a fejem mitévő legyek, aztán döntök!
Megkérdezem a kislányt, hogy elküldhetem-e egy rövid sétára az anyut? Nem messze, csak ide az utcában. És ha Zsófi úgy érzi, hiányzik neki, azonnal kimegyünk hozzá. Rábólint.
Miután kettesben maradunk, izgatott várakozással mereszti rám zöldes-barnában játszó szemeit. Előveszek egy papírt. Mellé teszek egy ceruzatartót telis-tele színes ceruzával és grafittal. Majd megkérem őt, rajzolja le nekem a „betegséget”. Azt, amitől annyira fél.
Zsófi pár másodpercig riadtan néz, majd látva a mosolygós bátorításomat, megkeresi a színes ceruzakavalkádban a szürke grafitot.
Rajzol egy kört. Egy szürke grafitkarikát!
A hangsúly kedvéért erőteljesen rá is nyomja az íróalkalmatosságot a papírra. Majd tétován rám néz.
- Ez az, amitől félsz, Zsófi? – kérdezem kisvártatva. – Így néz ki?
Határozottan bólint. Kis ideig figyelmesen nézzük a félelem tárgyát, majd lassan felveszem a ceruzát és lopva fürkészve rezdüléseit elkezdek rajzolni a kör köré hosszabb-rövidebb vonalakat.
- Jééé…!! Napocska!!... – kiált fel csakhamar Zsófi.
Ösztönösen a sárga ceruzáért nyúl és befejezi, amit elkezdtem. Örömteli mosollyal nyugtázom a reakcióját.
- Most én rajzolok egy kört… - ajánlom fel óvatosan és már rajzolom is. - Te mit csinálnál belőle?
Töprengve nézegeti, majd felkiált:
- Virágot! – és kiválaszt egy égszínkék ceruzát.
Elkezdődik a játék.Újabb és újabb szürke grafitkarikából megszületik egy tarka labda, egy óra, egy biciklikerék, egy úszógumi, egy mosolygós fej, csupa apró karikából álló színes karkötő, lámpa, szappanbuborékok, légballon…
Mire végére érünk az ötleteknek, Zsófi szeméből elvész az ijedt szomorúság. Pontosan ugyanúgy, ahogy a színek játékos kavalkádjában eltűnik a félelmetes szürke grafitkarika is. Még akkor is, ha valahol legbelül ott lapul még, Zsófinak ebben a pillanatban egyáltalán nem tűnik félelmetesnek.Már csak a búcsúzásnál érződik a hangján egy kis aggodalom:
- ...és Gerti néni, jöhetnék hozzád olyankor is, amikor nem félek?
Lovretics Gerti
Szociálpedagógus
______________________
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.
Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2023-08-24
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.