Így is lehet, lehet így is! 122.
Kedves bloglátogatók, kedves szociális szakemberek!
Egy hangulat, egy érzés, egy látásmód, egy rövid írásban, egy kolléga tollából...
Csodaország Alízban
(avagy hangulatkép egy középsúlyos értelmi fogyatékos felnőttek lakóotthonából)
Létezik egy fura, már-már mesebeli világ, nem is messze: hármas metró bármikor elvisz oda, még ha zörög, nyöszörög és füstöl is néha. Mintha az öregecske alagúti jármű maga is részese lenne annak a kalandnak, amely elébe Aliz naponta elutazik, hogy a néha kissé logikátlan, furcsa "rendes" külvilágot maga mögött hagyva, néhány órára lelkébe költöztethessen egy illogikus, különös belső "más" világot. A normális világ normális portása nem is sejti, hogy amikor megnyomja a kapunyitót, milyen láthatatlan ajtókat nyit még az érdesen berregő szerkentyű.Hiszen a Csodaország "más" lakóihoz belépni nem is lehet másként, mint nyitott lélekkel és mosolygósra tárt szemekkel.
Mert csak és csakis így lehet belepillantani abba az egyszerűen-bonyolult bájos világba, ahol a csiga lehet körte, a hal is a bogarak népes családjához tartozik, s ahol a zöld kedvünk is lehet rózsaszín.Itt az őszinte közeledés jele lehet egy rémisztő kurjantás, nyálcsorgásos ölelés, hajba-bújós szagolgatás, vagy már-már fájdalmasan masszírozó kéz és karfogás.
Aliz itt megtanulhatja, hogy a dögvész egy állat tönkremenésének a szaga és hogy az üzeneteknek is illata van. Hogy a kalória azt jelenti, hogy "sok van a hasunkban” és azt is, hogy a kisebb kalitkában madarakat, nagyobbakban embereket tartunk, s hogy a boldogság a szalonnában lakozik.
Naná, hogy itt is akad néha acsarkodás és könnyek, hisz olyan világ még a legcsodásabb mesékben sem létezik, ahol kizárólag jókedv és világbéke uralkodik. Ám itt - a morbid és abszurd "más" világban - Aliznak azt is megmutatják, hogy egy őszinte nótával, néhány színes motringgal és ceruzával, pontosan betartott láthatatlan szertartással, és egy kinyújtott tenyérrel csodákat lehet művelni.
Nem úgy, mint a morbid és abszurd "normális" külvilágban.
Lovretics Gerti
szociálpedagógus
______________________________________________-
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ez a blog szakmai-módszertani jó gyakorlatok megosztására jött létre. Az első, mintegy 30-40 írás, ilyen tartalmú. Ezért:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, mert példaadónak, jó gyakorlatnak tartod, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy email a lenti címre. Szimpla leírásokat is várok, de még jobb, ha link, honlap, fotó, videó, valamilyen dokumentum is rendelkezésedre áll. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható. Ezek hiányában is írj, oszd meg tudásod, tapasztalatod, adj hírt szakmai–módszertani megoldásokról, eredményekről, innovatív, kreatív megvalósításokról.
Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Legújabb sorozatom, az „Egy csónakban evezünk!” címet viseli. Ebben olyan írásokat várok, melyek a szakmaközi együttműködésről szólnak az oktatás-nevelés, a szociális-gyermekvédelem, és az egészségügy területei között.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
Email, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2024-02-25
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.