Így is lehet, lehet így is 39.
Nemrég közzétettem egy bejegyzést, amiben arra kértem a kollégákat, írják meg egy napjukat. Úgy, ahogy történt. És ha maradt energiájuk, akkor írják meg, azt az elképzelt variácót is, ahogy szerintük kellene, kívánatos volna hogy történjen.
A kérésem, felhívásom itt olvashatod:
Az első írás nem váratott sokat magára. Nagyon szépen köszönöm a kollégának. Hamar Index címlapra is került, aminek köszönhetően jelenleg 5300-as „nézőszámon” áll. Szerintem nem rossz ez egy szociális tárgyú rétegblogtól.
Itt olvashatod:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/02/27/a_szocialis_szakember_egy_napja
Most a második írás következik. Hogy - hogy nem, ugyanarról a szakmai területről.
Ide is kell szúrnom egy rövid kérést:
Kedves Kollégák! Minden szakterületről!
Adjatok hírt magatokról! Küldjétek be egy napotok leírását!
De most jöjjön a sorozat második darabja. Azt elhatároztam, hogy semmilyen jelzőt, véleményt, ajánlót, kommentálást nem teszek a beérkező írások elé. Bízom a kollégákban. Most is nehéz megállnom ezt a fogadalmam, mert igazán életszerű, plasztikus írás született.
De "beszéljen" helyettem inkább ő. (A szerző kérésének megfelelően anonim módon.) :
Bele a sűrűjébe…
(Óvodai és) iskolai szociális segítőként egy munkanapom
Miért tettem zárójelbe az óvodait? Mert legszívesebben „csak” iskolai szociális segítőként aposztrofálom magam. Ennek van értelme, ezen a munkaterületen végzek valódi szakmai munkát. Az óvoda egy szükséges „rossz”, ahová el kell menni, megtartani a fogadóórát, de értelmét nem nagyon látom, inkább csak időhúzás. Főleg, ha azt vesszük alapul, hogy az iskolákban milyen égető szükség van a munkákra, mennyi a ránk váró feladat.
Egy kisvárosban dolgozom, 3 óvoda és 3 általános iskola tartozik hozzám. Jelen írásom az egyik általános iskolában eltöltött munkanapomat mutatja be. Vigyázat, a leírtak teljes mértékben fedik a valóságot! :-)
Minden héten egy napot megyek ebbe az iskolába. A kötelező heti két fogadóórán túl, itt kezdettől fogva magasabb óraszámban vagyok jelen. Nagyjából napi 6 órát dolgozom ebben az intézményben. Az a nap, amit bemutatok ebben az írásban, rövidebb, mert programunk van délután a munkatársaimmal.
Reggel a Család- és Gyermekjóléti Központban kezdek, ahol találkozom a kollégákkal, megbeszéljük, kinek mi a feladata aznap, megisszuk a napindító kávénkat. :-) Összeszedem a szükséges holmikat a sulihoz, a céges laptopot, mobilnetet, az iskolai füzetemet, melybe az egyéni beszélgetésekről írok magamnak feljegyzést, és a határidőnaplót, amibe vezetem a programokat, továbbá azt a mappát, amiben a segédletek vannak („hogy érzed most magad” hangulatfa, papír a rajzoláshoz, színezéshez, egyéni beszélgetéshez segítő kérdések, játékok stb.)
09.00-kor érkezem az intézménybe. Általában az történik, ami ezen a bemutatott napomon is, hogy konkrétan a portán nem jutok keresztül, de már egyeztettem egy vagy több pedagógussal, miközben a kulcsomat átveszem. Egy közös helyiséget használok a védőnőkkel, az én napomon csak én vagyok ott, egyedül tudom használni, ami nagy szó! Ez a kis helyiség a folyosó végén van, a tantermek után, így a gyerekek között vagyok.
És akkor kezdődik…
- A portán egy olyan pedagógus szólít meg, akivel közös ügyünk volt nemrég, jelzést tettünk közösen, a gyermekjóléti szolgálat felé, ezzel kapcsolatosan mesél a fejleményekről.
- A helyiség felé tartva, a folyosón jön hozzám egy pedagógus, segítségem kéri. Az osztályában felmerült egy probléma egy lánnyal kapcsolatosan. Erről beszélünk, kérem, hogyha beszélt a lánnyal a konkrétumokról, és ismerjük a problémát, akkor irányítsa hozzám.
- Megyek tovább, amikor a másik nyolcadikos osztályfőnök keres meg, csoportfoglalkozást kér, egymás tisztelete témakörben. Elmeséli, hogy mi a helyzet most az osztályában, ahol voltam már korábban csoportfoglalkozásokat tartani. Megbeszéljük az időpontot és a konkrét témát.
- Haladok tovább, még mindig a kijelölt helyemre, amikor fültanúja leszek egy konfliktusnak, pedagógus és két fiú között. Az említett pedagógus kéri, hogy beszéljek a fiúkkal majd. Mivel ez egy speciális osztály, kevesen vannak, 12 fő, és sok konfliktus is van, felajánlom az osztályfőnöknek, hogy bemennék hozzájuk csoportot tartani, ha szeretné. Örül a lehetőségeknek, bár szerinte úgyse változik semmi, azért szívesen látnak majd, időpontot egyeztetünk.
- Már az emeletig eljutottam, amikor megszólít egy pedagógus, akit az intézményvezető irányított hozzám. Kéri, hogy beszéljek egy gyermekkel az osztályából, aki verekedésbe keveredett.
- Elfoglalom a helyem, amikor az említett gyermeket már küldik is az óráról hozzám. Ötödikes fiú, visszahúzódó, csendes. Elmondom, hogy ki vagyok, miben tudok segíteni, miért van most nálam. Nehezen oldódik fel, igyekszem megteremteni a megnyugtató légkört. Átbeszéljük, hogy mi történt, mit tett ő, hogyan tudna másként reagálni konfliktus esetén, milyen érzések vannak benne a történtek miatt. Következő alkalmat egyeztetünk.
- Szünetben megkeresem az egyik hetedikes osztályfőnököt, aki félévkor kapta meg az osztályát. Az osztályt jól ismerem, többször dolgoztunk együtt kis-és nagy csoportokban az osztályközösségben lévő problémák miatt. A pedagógusváltás miatt jelzem, hogy szívesen megyek hozzájuk újra, ha van rá igény. Azt kéri a pedagógus, hogy persze, menjek hozzájuk, de más témában, a szenvedélybetegségről szeretné, ha interaktív előadást tartanék. Az időpontot leegyeztetjük.
- Ezt követően adminisztrálom az eddig történteket, beírom az ütemezett csoportok időpontjait.
- Egy egyéni beszélgetésem van előre lebeszélve, érkezik is a nyolcadikos lány. Ő rendszeresen jár hozzám év eleje óta, kb. havonta két alkalommal, magatartási gondok és motivációjának fenntartása miatt.
Vannak nyugodtabb napok is ebben az iskolában, de gyakoribb, hogy hasonlóan zsúfolt, mint a mai. A gyors váltások megterhelők. Indulok is vissza a Család- és Gyermekjóléti Központba, mert a kollégákkal megyünk a járásba tartozó egyik kis településre, ahol szintén én vagyok az óvodai és iskolai szociális segítő, és részt veszünk az éves jelzőrendszeri találkozón. Ezt követően négy óra előtt kicsivel visszaérünk a Család- és Gyermekjóléti Központba. Néhány mondatban említem a kollégáknak az eseményeket, aztán lezárom ezt a napot.
Holnap, újra indul minden…
És akkor a szokásos kérésem a végén:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2019-03-04
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.