Így is lehet, lehet így is! 41.
Nemrég közzétettem egy bejegyzést, amiben arra kértem a kollégákat, írják meg egy napjukat. Úgy, ahogy történt. És ha maradt energiájuk, akkor írják meg, azt az elképzelt variációt is, ahogy szerintük kellene, kívánatos volna, hogy történjen.
A kérésem, felhívásom itt olvashatod:
Az első két írás nem váratott sokat magára. Nagyon szépen köszönöm a kollégáknak. Hamar Index címlapra is került az egyik, aminek köszönhetően jelenleg 5300-as „nézőszámon” áll. Szerintem nem rossz ez egy szociális tárgyú rétegblogtól.
Most a harmadik írás következik
Ide is kell szúrnom egy rövid kérést:
Kedves Kollégák! Minden szakterületről!
Adjatok hírt magatokról! Küldjétek be egy napotok leírását!
De most jöjjön a sorozat harmadik darabja.
(A szerző kérésének megfelelően anonim módon.):
Rendkívüli helyzetben is …
A világ keveset tud a gyermekotthonok (lakásotthonok) világáról.
Most csak pár szót írok magunkról. Több évtizede indultunk. Majdnem tucatnyi gyermekünk van. Ketten magántanulók, többen speciális iskolába járnak, hárman SNI – sek, és ami kiemelt figyelmet igényel: négyen pszichiátriai kezeltek. Mivel a lakásotthonok legtöbbje szerte az országban „részben önálló gazdálkodású”, így mi is, akár a többiek úgynevezett ellátmányt kapunk. Abból gondoskodunk magunkról. Étkezés, ruházat, tisztítószerek, stb… Ezekben az időkben a koronavírus járvány miatt, mindez különösen megterhelő.
Normál körülmények között sem könnyű feladat ezen a területen dolgozni. Ezekben az otthonokban most látogatási és kijárási tilalom van érvényben. Mindenki tele félelemmel, feszültséggel. "Pillanatkép" egy gyermekfelügyelő szemével.
Köszönjük, jól vagyunk. Kialakult rendszer szerint dolgoztunk eddig, ismerjük egymás erősségeit, gyengeségeit (gyerekekét és felnőttekét is). Mindannyian erősen kötődünk egymáshoz és „sikereink” és „optimizmusunk” gyökere az összeszokottság, a következetesség és a tisztelet.
- A kialakult helyzetben a gyermekek kapcsolattartása a telefonos kapcsolattartásra korlátozódik, ami nyugtalanná teszi Őket.
- Központi utasítás, hogy nem hagyhatjuk el a lakásotthon területét, így a hagyományos túráink és sétáink elmaradnak.
- A tanulmányi munka nem az iskolában, hanem otthon történik.
Ezek azok a dolgok, amelyek új helyzetet teremtenek.
Van egy napirend, ami keretet ad napjainknak, havonta van csoportmegbeszélésünk, ahol az aktuális feladatok és problémák átbeszélése történik, új módszerek, tapasztalatok adaptálása segíti munkánkat. Bármikor elérhetőek vagyunk egymás számára, akárcsak egy telefonon történő pozitív megerősítés vagy tapasztalatalapú tanácsadására, de csak egy „Szép napot, hogy vagy”- ra is.
- A kapcsolattartással kapcsolatban nagyon sokat beszélgetünk a gyerekekkel, a szülőkkel együttműködve próbáljuk kezelni a helyzetet. A megbeszélt szempontok szerint hozhatnak a szülők üdítőt, édességet, amelyek csomagolása fertőtleníthető. A lakásotthon kerítése és erkélye között kb. 10 méter van, így tudnak beszélgetni is. Nem könnyű, de kivitelezhető és mindenki által elfogadott.
- A lakásotthonon kívüli séták udvari játékokkal és a gyerekek igényeinek figyelembevételével történő szabadidőstevékenységekkel kompenzálódnak. Tegnap ez a közös süteményezés volt, de gipszöntés, montázskészítés és minden, ami számukra örömöt okoz.
- A tanulmányi munka a gyerekek részére kiküldött anyagok (papíralapú, vagy kinyomtatott) közös kitöltése, olvasása és végrehajtása általában csoportbontással működik. Két gyerekkel tanulunk, a többiek a látótérben, illetve „hallótérben” kötetlen szabadidőznek (játszanak, zenét hallgatnak, színeznek, főznek…). Természetesen belopunk egy kis közös „tanulósjátékot” is, szólánc játék, memóriajáték, komplex foglalkozások.
Ami változott az életünkben az az, hogy még fokozottabban figyelünk a higiéniára, még fokozottabban készülünk egy-egy műszakra, még-tudatosabban figyelünk nemcsak a szavakra, a jelekre is és azonnal reagálunk, ha azt látjuk, hogy a csoportban valaki mentálisan vagy bárhogy segítségre szorul. Néha engedékenyebbnek tűnünk és csak a megfelelő pillanatban csatolunk vissza egy – egy problémára, megelőzve, hogy az esetlegesen problémás gyermek lassú nyugalomba való visszatérését ne akadályozzuk.
Nagyon fontos, hogy bár látszatra erősek vagyunk, de ugyanúgy vannak problémáink, mint bárki másnak. Vannak feladatok, amelyek végrehajtása mindenki számára kötelező, de ha valamilyen olyan feladat van, amelyet valaki elfelejt vagy nem volt ideje megcsinálni a következő műszakban pótoljuk. Ha azt látjuk, hogy valaki fáradt „rásegítünk”… nap, mint nap.
És akkor a szokásos kérésem a végén:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2020-03-23
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.