Így is lehet, lehet így is! 50.
Kedves kolléga!
Korábban többször próbálkoztam megszólítani a szociális – gyermekvédelmi területen dolgozó kollégákat, hogy írják meg egy napjukat. Annak bármilyen vetületével, bármilyen megközelítésével.
Erről szóló felhívásaim közül a legutóbbit itt olvashatjátok:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/04/15/a_szocialis_szakember_egy_napja_felhivas
Bár volt olyan írás, melynek „látogatottsága, olvasottsága” az index blog címlapra kerülésének köszönhetően 10.000 azaz tízezer fölött járt, kezdeményezésem nem volt sikeres. Nem érkeztek írások.
Most újra próbálkozom, ám más formában.
Van egy sztorid? A munkádról, a szakmádról, sikeredről, kudarcodról, humoros történetről, szomorú történetről, ironikus történetről. Egyszóval bármilyen történetet szívesen teszek közzé. Formai megkötést nem tennék. Sztori, történet, novella, helyzetleírás, bármit elfogadok és veled egyeztetve közzé is teszek itt a blogon. Ha névvel vállalod, kitűnő, ha anonimitást kérsz, természetesen azt is elfogadom.
Cím, ahová írhattok:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
A tárgyban írjátok ezt: Van egy sztorid?
Következzen akkor egy kedves, könnyed, nyitó történet. Sztori, ha úgy tetszik! Szerzője egy vidéki városban dolgozó kolléga.
Fogadjátok szeretettel.
Egy rózsaszín hajgumi esete
Épületek
Egy vidéki iskola, amely nem szép. Sőt átlagos, vagy talán átlag alatti? Lehet, hiszen még közösségi helyisége, tornaterme sincs.
Emberek
Akik benne élnek, tanulnak, dolgoznak. Egy közösség 14 éves kortól legalább 65 éves korig. Család?
Prevenciós csoportfoglalkozás
Egy napom 10 órától délután 3-ig. Kiscsoportos foglalkozások egy adott témakörben. Találkozás VELÜK, a tanulókkal: élő kontakt. Ismerkedés. Megmérettetés? Méregetés?
Ők az oroszlánok, én pedig a "táplálék", a hús -mondom magamban. Mosolygok. Tanulok. Boldogság. Kapcsolatépítés. Lehetőség.
Egy rózsaszínű hajgumit vettem azon a héten. Készültem a „Nagy Napra”, a „Nagy Találkozásra”. Fényes volt, csillogó, és csak fillérekbe került. Magam is csodálkoztam, hogy felfigyeltem rá, mert nem volt az „esetem".
Az első csoportfoglalkozás után egy lány kifelé menet az ajtóból visszaszólt: Milyen jó hajgumija van! Majd egy pillantás alatt tovatűnt az osztállyal mielőtt válaszolni tudtam volna neki.
Az ebédidőben nem a tanári felé indultam, hanem leültem egy udvari padra. Ettem a szendvicsemet, mikor négy fiatal huppant le mellém. Az egyik az a lány volt, aki délelőtt rákérdezett a hajamban lévő gumira. Mintha nem is telt volna el néhány óra, ott folytatta a kérdezést, ahol akkor abbahagyta: Hol vette ezt a hajgumit?
Boldogan válaszoltam, hogy egy eurós boltban. Örültem, hogy szóba állt velem.
Akkor megszólalt a csengő, s vége szakadt a beszélgetésnek, mielőtt elkezdődött volna...
Folytatódtak a foglalkozások, s a délután egy szempillantás alatt elröppent. A nap végén jóleső fáradsággal az udvaron álltam, mikor a diákok megkönnyebbülve, örömmel, zajongva hagyták el az iskolát. Vége a napnak.
Ekkor a még oly sok idegen tekintet közül egy már ismerős arc vált ki a tömegből, s lépett oda hozzám: Elfelejtettem megkérdezni, hogy mennyibe került a hajgumi?
Hirtelen rám tört a bizonyosság: az a kis rózsaszín, csillogó valami nem az én hajamban fog "hazatérni", hanem Vandáéban, akinek akkor már a nevét is tudtam.
Egy szemvillanásnyi idő alatt kivettem a hajamból, s felé nyújtottam: Semmibe. A Tiéd!
Az „árát” pedig megkaptam tőle: egy felcsillanó, mosolygó szempárt és egy nyakamba ugrott ölelést…
Kollátné Szabó Andrea
óvodai és iskolai szociális segítő
Család- és Gyermekjóléti Központ Tapolca
És akkor a szokásos a végére:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2020-08-18
Vajda Zsolt
szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.