Így is lehet, lehet így is!

Módszertani szerszámosláda szociális - gyermekvédelmi szakembereknek

Van egy sztorid?
Történetek a szociális - gyermekvédelmi szférából

Így is lehet, lehet így is! 56.

van_egy_sztorid_vege.png

Kedves kollégák!

Amikor ezt az írást olvastam, Tar Sándor: A mi utcánk című könyve jutott eszembe. Ott éreztem úgy, hogy egyszerre borzadok, sírok és röhögök (SIC!) Mindkettőt kínomban és egyszerre. Persze ez csak az én meglátásom. Nem kívánok senkit sem befolyásolni. De az biztos, hogy maradó, bennem maradó, mély és tartós hatással volt rám. Mint ez az írás! A szerző szociális munkás.

______________________________________________________

 

Kádas Ildikó:

Hajléktalan iroda

„Viszontlátásra, a következőt.”

Csak a levegő jár alanyi jogon

 

„Cukorbeteg? Gratulálok.”

„Mégis honnan adjak magának segélyt?! A zsebemből?”

„3-ig vagyunk nyitva. Jöhet 5-re is, de akkor már nem leszünk itt.”

„Magának nem jár segély, nem érti?! Nem jár segély. Sem itt, sem máshol.”

„Engem aztán nem érdekel, hogy magának mi baja van. Ne ide hozza ezt a papírt!”

„Ez itt a maga aktája előttem?! Nem. Akkor várjon a sorára!”

 

Egy hét után majdnem felmondtam. Hajszál híján múlott. Rám zúdították azt a sok infót és ott találtam magam a káosz közepén. Akták szerteszéjjel, az emberek szétesve, az ügyfélszolgálatosok egész nap egyfolytában üvöltözve osztják az ügyfeleket. Én meg szorongok és mikor hazavergődöm beesem az ágyba 6-kor. A főnök meg kérdezgeti hogy vagyok. Jó fej. Aztán kiderült, hogy azt tervezgeti, hogy mi is ügyfelezzünk. Na erre már kibuktam és elmondtam, hogy én pont azért jöttem ide, hogy egy kicsit a háttérben legyek és nekem nem jön be ez a stílus, hogy itt így lealázzák ezeket az embereket.

Vagy tényleg minden szociális munkás mindenhol ki van égve? Ráadásul az egyik kolléganő teológiát végzett!! Teológiát! Mit szólna ehhez Jézus Krisztus, ha napi 8 órában ezt kellene végighallgatnia? Kitérne a hitéből.

Koldusok, hajléktalanok, volt állami gondozottak, alkoholisták, drogosok, menekültek, romák, leányanyák, árvák, számkivetettek. TBC-sek, rokkantak és egészségkárosodottak, függők és szenvedélybetegek, pszichiátriai betegek, nyugdíjasok, fiatalok. Hosszú sorokban állnak a segélyért esőben, hóban, télben, fagyban. Isznak és cigarettáznak. Fáznak, áznak. Büdösek.

Hajléktalanok. Nők és férfiak. Emberek.

És még én érezzem magam rosszul azért, mert a többiek gyűlölik őket?! Napi 8 órában aktívan, a többiben meg passzívan. Csak azt tudom, hogy én melyik oldalon állok. Lehet-e mindenkit szeretni? Kell-e egyáltalán? Nehéz mindenkivel empatizálni. 30 éve ezt csinálom. Talán most már abbahagyhatom. Pihenek. Csak ezt az állandó üvöltözést ne kellene hallgatnom! Nekem még fáj. Nekik már nem. Már mindegy, hogy ki mit mond. Küzdelem a létért. Mindenkinek.

 

Október

A show folytatódik. Egész szépen rendbehoztam az irodát, felszámoltam az aktákat, jó sokat melóztam. Megjött az új kolléganő is, Judit. Nyíregyházáról költözött ide, valami magánügy miatt számolta fel ott az életét, hogy itt újrakezdje. Eléggé benne van a témában, jó sokáig csinálta ezt. Jók leszünk így ketten együtt asszem. Már ilyen rövid idő alatt is fény derült egy csomó jogosulatlanul kifizetett összegre. Sajnos ezeken nem lehet csak úgy átisiklani, mint eddig. Az ügyfélszolgálatosokat lassan kezdem megérteni, de azért mindenre nincs mentség. Úgy egyébként jó fejek, csak hát nehéz ezekkel az „állatokkal” ugye. Tényleg nehéz.

Folytatódnak Krisztina frappáns beszólásai, Katika sem lesz már okosabb, Juditot pedig száműzték a hátsó szobába.

 

- Mit írjak ide?

- Nekem mindegy, felőlem kismacskát is rajzolhat.

 

- Nem tudom, hogy jó helyen járok-e.

- Akkor biztos nem, mert 3 perc múlva bezárok.

 

- Én egészségügyileg károsodott vagyok.

- Azt látom.

 

- Én a lágyéksérvével nem tudok mit kezdeni!

- Ha 100 millió forintom lenne, akkor sem adnék egy fillért sem a hajléktalanoknak. /Katika/

- Halló. Van egy hullám. /vidék/

 

- Így marad?!

- Én?

- Hát honnan tudjam, én vagyok maga? Még nem.

 

- Idejön nekem valamilyen fertőző betegséggel és még el is mondja?!

- Maga legalább értelmes, az a szőke nő meg nem.

 

- Most azt szeretné hallani amit gondolok?

- ?

- Akkor menjen ki az ajtón! Viszontlátásra!

 

- Van 3 perce.

- Én csak segélyt szeretnék beadni.

- Arra van 3 perce, másra nincs.

 

- Jól ül itt?

- ?

- A börtönben kéne ülnie. /Feri/

 

- Uram, most éhes?

- ………..

- Akkor éhgyomorra miért ivott? Zsömlét kellett volna lopnia. Ezt a papírt meg a kocsmában mutassa be.

 

- Családi állapota?

- Férfi vagyok.

 

- Valaki jöjjön, mert be fogok zárni!

- Az úr ismeri a magyar nyelvet?

- …………….

- Akkor miért kell neki menedzser?

 

- A szakvéleményt nem azért kértem be, mert azzal szeretnék fűteni otthon!

- Kérdésem a közösséghez, aki ott áll kint: Tarthatok 10 perc szünetet vagy dohányozzak itt?

 

- Nagyot hallok csókolom!

- Helyes. Én meg eszem.

 

November

- Már fél órája állok itt!

- Gratulálok. Sikerült magának a 2 ablak közül a harmadikat kiválasztania.

 

- Én nem tudtam, hogy így lesz a gyerek! Eddig is csináltuk, de nem történt semmi.

- Mindennek eljön a maga ideje.

- De nem tudom, hogy milyen nevet adjak nekik.

Judittal egyre jobban elvagyunk. Elég durva, de kiderült, hogy jobban tudja a törvényeket, mint a jogászok meg a főnök. Ennek a főnök örül, de a jogászok nem. Eljárunk együtt kajálni meg minden. Tudtam, hogy egyszer eljön az idő, hogy beavasson a magánéletébe. Szóval van valami se veled se nélküled kapcsolata és így akarta sokkolni a palit, hogy lelépett. Most meg azt akarja, hogy a pasi költözzön hozzá. Érdekes.

 

Átvilágítás

 A Judit lapított, én meg nem tudtam, hogy mi az a Ket. Valami eljárás szabályozás, ügyirat kezelés, mit tudom én. Hát most megtudtam. Kár, hogy a Közig Hivatalban tudtam meg a Fővárosi Gyámhivatal vezetőjétől. Halkan lapítottunk a főnökkel és a két jogásszal a háttérben. Ők meg kiosztották az egyik határozatunkat és kielemezték. Lassan, aprólékosan és kíméletlenül. Eddig sem voltak jók a határozataink, de most már a bírók is fiatalok és belekötnek mindenbe. De hát az elődünket nem lehet hibáztatni. Ő egyedül dolgozott és csinált mindent, amit mi ketten. És ráadásul sokkal több levelet írt, mint mi. Kár, hogy kiderült milyen leveleket írt.

Gizike szúrós szemmel közölte, hogy visszajött egy csomó szeptemberi pénz és nyomozzuk ki, hogy hol laknak most a hajlékonyak. Persze, természetesen, azonnal. Mi sem egyszerűbb. Azt hittem Gizike kicsit bölcsebb. De az, hogy sokoldalú az biztos. Én viszont erősen egyoldalú vagyok. Biztos a nagyfőnök néni szivatja, de miért rajtunk veri le?!

„Végünk van. Szorul a hurok.” A költözést meg jól rábízta Krisztinára.

 

Tél

Lassan beüt a tél. Ez a főszezon, a krízis időszak. Már megfagytak egy páran. Nálunk meg csak nő a sor és a feszültség. Nehezen bírjuk Feri bácsit és néha egymást is a stressz miatt. Nincsenek egyértelműen leosztva a feladatok, meg az az igazság, hogy kevesen is vagyunk. Nem tudunk ezer részre szakadni, meg azért enni is kéne, nyugodtan. Üdvözülten várom a hétvégét, amikor alhatok már végre. Egyfolytában rohanok. Az asztalomon tornyosulnak az akták, át kell írnunk az összes határozat mintát is. Én meg nem tudom a törvényeket fejből. Persze közben percenként csörög a telefon és az ügyfelek üvöltöznek össze-vissza meg viszont. És mindenki ideges, elégedetlen, szenvedő. Én meg próbálok mindent megoldani, de nem lehet, túl sok. Ebbe bele kell törődnöm. Nem kell ennyire komolyan venni. Mi is csak emberek vagyunk, nem automaták. Aztán sokszor az lesz a vége, hogy szomatikus tünetek lépnek fel, nehezen kapom a levegőt, szorongok, félek, nem tudok enni, fáj a gyomrom és kávézom. Aztán gyakorlom a hasi légzést és próbálok kiugrani ebből a helyzetből vagy legalább eltávolodni, megnyugodni, lelassulni. Csak úgy lenni.

 

Damjanich

Ma átmentünk terepszemlét tartani az új helyünkre a Damjanich utcába a hajléktalan komplexumba. Hát az orvosi rendelők még teljesen üresen álltak. Kipróbáltuk a védelmi berendezéseket is. Komolyan, mintha legalábbis fegyházban lennék: beépített vészjelző, mobil vészjelző, a plafonra majd háló kerül nehogy bedobjanak valamit az ügyfelek. Gizike rögtön meg is nyomta a vészjelzőt és ki is jöttek a rendőrök. Nem voltak túl vidámak, habár előre meg volt beszélve a próbariasztás. 13 perc volt. Ennyi idő alatt sok minden történik. Azt hiszem kicsit vissza kell majd vennie az ügyfélszolgálatnak, ha ezt ép bőrrel meg akarjuk úszni.

 Aztán tai chi edzés után megint megvilágosodtam, hogy igazából ez a közeg frusztrál engem ennyire. Az, hogy mennyire utálják a többiek a hajléktalanokat. Mennyi rosszindulat, utálat, gyűlölet, undor van bennük. És ezért állandóan szenvednek is, rosszul érzik magukat, idegesek, feszültek és már egymásból is elegük van. Ide az, hogy BURN OUT, kevés. De akkor meg, lehet máshol is dolgozni. Szóval nem bírom ezt a mentalitást. Csak olaj a tűzre. Ez meg így tényleg veszélyes.

___________________________________________________

 

van_egy_sztorid_eleje.png

 

Kedves kolléga!

Korábban többször próbálkoztam megszólítani a szociális – gyermekvédelmi területen dolgozó kollégákat, hogy írják meg egy napjukat. Annak bármilyen vetületével, bármilyen megközelítésével.

Erről szóló felhívásaim közül a legutóbbit itt olvashatjátok:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/04/15/a_szocialis_szakember_egy_napja_felhivas

Bár volt olyan írás, melynek „látogatottsága, olvasottsága” az index blog címlapra kerülésének köszönhetően 10.000 azaz tízezer fölött járt, kezdeményezésem nem volt sikeres. Nem érkeztek írások.Most újra próbálkozom, ám más formában.

Van egy sztorid? A munkádról, a szakmádról, sikeredről, kudarcodról, humoros történetről, szomorú történetről, felkavaró történetről, ironikus történetről. Egyszóval bármilyen történetet szívesen teszek közzé. Formai megkötést nem tennék. Sztori, történet, novella, helyzetleírás, bármit elfogadok és veled egyeztetve közzé is teszek itt a blogon. Ha névvel vállalod, kitűnő, ha anonimitást kérsz, természetesen azt is elfogadom.

Cím, ahová írhattok:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

A tárgyban írjátok ezt: Van egy sztorid?

____________________________________________________________

Szokásos kérésem a végén:

Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

 

Budapest, 2020-09-02

Vajda Zsolt

Szociális munkás

www.co-treme.hu

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr5916186008

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Így is lehet, lehet így is!

Jó gyakorlatok terjesztése a szociális - gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, civil és minden segítő, támogató munkát végző szervezet, szakember részére.

Címkék

10 történet (1) abúzus (1) addiktológia (1) Alacsonyküszöb (1) alapszolgáltatások (1) áldozatvédelem (1) alsófelső (1) Anglia (1) apa (1) armageddon (1) arserotica (1) átmeneti élethelyzet (1) a kérdés (1) bagázs (1) békésiskolák (1) Bence (1) Beton (1) Bioszentandrás (1) blog (1) coaching (2) covid (1) családsegítés (1) csoport (1) csoportmunka (6) csoportmunka az iskolában (1) Dénes (1) digitális oktatás (1) dilemma (1) Diótörés (1) drámapedagógia (1) drog (1) drogrehab (1) e-bug (1) edukációs csoportok (1) Eger (1) egyéni fejlesztés (2) egyszemélyes családsegítő (1) egy év (1) elindult (1) Értékelés (1) érzékenyítés (1) félelem (1) félelmeink (1) Felhívás (2) felzárkóztatás (2) Ferencváros (1) fogyatékkal élők (1) független színház (2) függő (1) gyanú (1) gyerekprogramok (1) gyerevilág (1) gyermekbántalmazás (1) gyermekjólét (1) gyermekotthon (2) gyermekvédelmi szakellátás (4) hajgumi (1) hajléktalaniroda (1) Hajléktalanság (2) higiénia (1) idősek ellátása (1) igazgyöngyalapítvány (1) instant módszertan (3) integráció (5) iskola (3) iskolai munka nyáron (1) iskolai szociális munka (4) iskolaőrség (1) iskolapszichológus (1) Jáccótér (1) Javaslatok (1) karácsony (1) Kezdetek (1) kisközösség (1) konfliktuskezelés (1) Könyvajánló (1) koronavírus (1) köszönet (1) közösség (3) közösségépítés (4) közösségi szociális munka (5) különleges lakásotthon (1) L. Ritoók Nóra (1) lakásotthon (1) lakhatás (1) láncfűrész (1) lifeloinglearning (1) média (1) mediáció (2) médiapedagógia (1) nagykorúság (1) Nevelőotthon (1) normatív krízis (1) nyári programok (1) online tanulás (1) örökbefogadás (1) óvodai munka nyáron (1) pályaelhagyás (1) pályakezdés (3) Pályázat (1) páratlan iroda (1) pedagógia (3) pedofília (1) periféria egyesület (1) prevenció (4) prevenciós csoportok (1) próbaidő (1) Rehabilitáció (1) Rendhagyó pályázat (1) rendszerabúzus (1) romák (1) Sajátos nevelési igény (1) Segítők segítése (1) social worker (1) speciális nevelőotthon (1) szabadidőszervezés (2) szakellátás (3) Szakmaközi együttműködés (2) Szenior (1) SZETA (1) szexuális felvilágosítás (2) szociális csoportmunka (7) szociális esetmunka (1) szociopoly (1) sztori (1) szülői csoport (1) szülői csoportok (1) tanoda (4) tehetség (1) televele (1) tíz történet (1) tomi (1) tréning (3) ügyfélszolgálat (1) újratöltés (1) utógondozás (1) utópia (1) választás (1) vendégposzt (2) Viszlát (1) VONESZO (1) workshop (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása