Így is lehet, lehet így is! 59.
Kedves kollégák!
Véleményem szerint plasztikus, hiteles, átütő írás született.
Őszintén ajánlom olvasásra!
Írója anonimitást kért.
Fekete Ford terepjáró, sötét ablakok
„Úgy beleállt az arcomba!” Nekem is. A magyar gyermekvédelem utolsó bugyra: a speciális gyermekotthon a hatalomváltás és a káosz árnyékában. 2019-et írunk.
A lányokhoz fogok kerülni K - ra. Ott egy nagy darab kigyúrt kopasz igazgató van. A többiek állítólag aranyosak.
Betanulásom alatt már mindkét kézzel ment az Excel, de időnként túlmentem a cellákon a szememmel.
A lányok és két darab fiú meg egy elégtelen kerítés. És akkor megtanultam a palánkolás fogalmát. -Ramóna tegnap este palánkolt. Kiadtuk a körözést. – mondta a biztonsági őr. -?! – néztem rá álmosan – Mit csinált? – Hát palánkolt. Átmászott a kerítésen és a nevelő nem érte utol.
A kolléganőm, egyben közvetlen főnököm teljes szerelmi önkívületben volt az otthonvezető kigyúrt kopasz irányába. Volt valami bizarr abban a fickóban. Ki is derült, hogy gyerekkereskedelem miatt folyik eljárás ellene. De Timi szerelmes volt és kártyát vetett napjában többször, a laptopról meg olasz és spanyol szerelmes számok szóltak. Szóval dolgoztunk. A gyerekek ki-be jártak az irodába.
Timi maga volt a közép-keleti mágia. Fantasztikus citromos-mézes teákat főzött, de tudott tejes zöldteát is és a banánturmixa sem volt utolsó. Pörgött ezerrel, hozta-vitte a gyerekeket. Kitti a titkárnő is nagyon kedves, odaadó volt. A cigizés az ajtó előtt volt, én is mentem hol kávéval, hol teával. A gyerekek élete beleszövődött lassan az övékbe, a határok elmosódtak.
-Rakja már fel a piercingemet, na! Egyedül nem megy…
Aztán jött a hidegzuhany. Vezetőváltás…Páros lábbal repült a banda. Jött az új nagyvezér, aki ezoterikus tanok tanítója, terjesztője is egyben és hozta a régi embereit magával.
Jött a hír, hogy Irénke visszajön. Ő az én munkakörömben volt. Gondoltam, akkor mindjárt gyorsan jár le a próbaidőm. Be is hivatott a nagyvezér. El nem tudtam képzelni, hogy a szociális szférán belül még mit próbáljak ki. Biztos, hogy ez az utolsó próbálkozásom a szektorban. Az első fa is jobb most már. Félve léptem be a nagyvezér szobájába. Egyik hindu főisten pislogott le rám a falról, mégsem lettem nyugodtabb. – Nem akartam semmi különöset, csak megismerni, meg hogy megfelel-e neked a Liliom gyermekotthon a lányotthon helyett? – Igen. – mondtam, mert mit mondjak mást próbaidő alatt. – Akkor ennyi.
Teljesen feldobottan mentem el. Még az ég is kék volt. Nem rúgtak ki! A másik hely ugyan csak most fog nyitni, ami sokkal több jogos szorongásra ad okot, de sebaj, kipróbáljuk. Aztán következett az „Irénke betanít” időszak. Megérkezett titkárnőnek Marika is. Megpróbáltam jó tanítványa lenni Irénkének, mert rengeteget tanultam tőle. Nagyon türelmes és jó tanár volt. Marika viszont űberaggódós.
- Jó napot kívánok! Ön kire vár itt? – kérdezte főnököm határozottan a lesötétített ablaküvegű autóban ülő úriembertől. – Várom az unokámat. A nagypapa vagyok, Papa. – És hogy hívják az unokáját? – Hm..Kovács… - Szintia?! – Igen, igen.
Jött is fel utána főnököm dühösen a lépcsőn, csak úgy visszhangzott az ódon épület. – Azért, hogy a strici az ajtó elől vigye el a lányokat, azt nem tűröm tovább Irénke!! De most mégis mit mondjak a rendőrségnek? A rendszámot felírtam, megkérdeztem hogy hívják a „nagypapát”….
- Stricit.
– Ja, igen.
– Majd elintézem, fölhívom Vikit a rendőrségen, hogy mit írjunk ebből le.
– Hogy írod ezt le? Azt gyanítjuk vagy sejtjük, hogy a gyereket prostitúciós tevékenységre kényszeríti?
–Nem kényszeríti, készteti.
– Ühüm…készteti…gyanítjuk…ezt le lehet így írni? Nem fog feljelenteni?
- Miért, gyanítani lehet, az még nem olyan mintha vádolnád.
- Dzsenifer és Ramóna tegnap este 7-kor kiereszkedett a fürdőszoba ablakon. Én: Azt hogy? Szublimáltak a rácson keresztül? – Ó, nem drágám. Dzsenike nagyon sovány, ő kifér a rácson. Ramóna meg kifeszítette. – Mivel? – Villával már egy ideje, de olyan rossz a rács is, nincs rendesen odaforrasztva. – És hogy ereszkedtek le? Elég magasan vannak a lányok. – Lepedő, törülköző…összekötötték ami volt és azon leereszkedtek. Még plusz törülközőt is kértek a fürdéshez a nevelőktől. – És az nem volt gyanús? – Ezek szerint.
- A kedvenc kabátom volt! Amerikai vadászkabát – hozta elénk cafatokra tépett kabátját Egon, a fejlesztő pedagógus. Anna, az autista kislány néha bevadul. Szeret hajat tépni és még a szemüvegre megy rá. Azokat összetöri. Nem mondom, hogy nem félek tőle, nem kis darab, én meg szemüveg nélkül csak vakvezető kutyával találok haza.
- De ezt így miszlikbe aprítani nem 5 percig tart! – hitetlenkedtem. – Nem volt ott nevelő? Vagy addig legalább nyugton volt a gyerek? Amúgy is 3 lány van összesen az egész épületben.
- Gábor nem vette észre.
- Aha.
- Ne menj az ablak alatt! – húzott el a takarítónő, Mari a ház előtti útról. – Múltkor Anna a hamutartót dobta ki az ablakon, előtte meg Csilla bögréjét.
Csilla a biztos pont, ő nem szökik meg, mert lábbilincse van. Ramóna meg mindig visszajön, csak sokáig nem bírja a bezártságot. Érthető végül is.
- Ez őrület! – közölte a főnököm a maga agilis, de mégis viszonylag nyugodt stílusában. – Nincs éjszakásom Irénke! Most kit hívjak be? – Miért, mi történt? – kérdezte Irénke a szokásos kíváncsi, de mindent megoldó, mindenkit megnyugtató hangján. – Feri a sitten van, most vitték el a rendőrök. Ági, a felesége hívta rá a rendőröket, mert nekiment, de előtte Ági megtépte a pszichológust, az Bús Erikát, mert ráhajtott a Ferire. Ez a pszichológus is! A saját kollégája férjével, aki szintén a kollégája! 4 kisgyerekük van, mindig balhéznak és még ez is. Irénke: - Múltkor a biztonsági őrt kellett kirúgni miatta….itt flörtöltek a bokorban.. – A lányokkal beszéli meg a szexuális életét! Rendőrségi eljárás folyik ellene, mert a V. téren lepippantotta valamelyik barátját. Direkt bekértem a pszichológusoktól a dokumentációkat, erre Péter kicsapott elém két darab Révay nagylexikont, a Bús Erika meg csak pillázott. Azt mondta betelt. Tavaly nyáron. Múltkor a nevelőiben találtam meg, feltett lábakkal telefonozott. Megkérdeztem mit csinál, erre közölte, hogy telefonozik. Most mondd meg Irénke, minden őrült sorszámot tép, hogy ide jöjjön dolgozni?? A héten minden éjjel be kellett jönnöm valami miatt. – Tegnap miért? – Ja, Anita telefonált, hogy a lányok eldugták a kulcscsomóját és patthelyzetben van. Na, ezért azért leszidtam őket rendesen. A legjobb nevelőm, süt-főz nekik, mindent megcsinál és ez a hála? Marika: - Itt nincs hála Csilla. Ne várj tőlük hálát!
– Azért néha lehetnének hálásabbak is.
- Megölöm! Megölöm! – süvített végig a vészjósló hisztérikus üvöltés a kastély folyosóján.
- Maga ribanc! Ezt még meg fogja bánni!
Egymásra néztünk Irénkével az aktuális akta fölött. – A nyaka köré tekerem a beleit és megfojtom vele! Én: - Asszem valaki kiakadt.
Lunyó az. Beviharzott az irodába és levetette magát az egyik székbe. Dühösen sírva közölte: - Lecigányozott a büdös kurva, megölöm ha meglátom az biztos.
Irénke megpróbálta lecsitítani: - Nyugodj meg kislányom, Janka néni nem úgy gondolta az bizonyos. – Nem tudok megnyugodni, ha egyszer lecigányoztak, érti? – Nem tudom mivel teszek jót. Lunyó ebben nem hazudik – mondta viharverten Csilla.
- Az én házamban nem cigányozhatja le senki a gyerekeimet!! – üvöltötte a nagyvezér az értekezleten Janka arcába. – De az nem úgy….- próbált megszólalni a nevelő. – Csak én beszélek! Nem kérdeztem semmit! – meghűlt az ereinkben a vér. – Csak azt szeretném elmonda… - Én beszélek, mi nem volt világos? – Hogy az nem úgy volt. – mondta a sírás határán Janka. – Hát hogy volt? – Lunyó épp mászott ki a kerítésen, mikor lelengyelezett engem, erre mondtam neki, hogy ő meg roma, de legyen büszke rá. Én is büszke vagyok arra, hogy szlovák vagyok. Nem mondtam azt, hogy cigány. – Akkor így volt…most tartunk egy csoportgyűlést és behívjuk a gyerekeket is. De előtte, ide figyeljetek! – emelte meg a hangját a nagyvezér. – Ezek a lányok nem arról álmodtak, hogy 9 éves korukban török kamionosok retkes fa@át szopják le egy parkoló WC-jében! Nem arról álmodtak, hogy a stricijük úgy megveri őket, hogy be@arnak, behu@oznak. És arról sem álmodtak, hogy amikor reggel felébrednek nem az anyukájuk vagy az apukájuk lesz ott velük mikor kinyitják a szemüket. Ezt jól véssétek az eszetekbe!
- Pinyó, neked barna szemed is van? – Igen, cserélgetem őket.
- Sokkal jobban áll Pinyónak a barna szem. – mondtam Irénkének egy vidám hétfő reggelen. – Képzeld, egyszer megharagudott egy rendőrre és kivette majd nekidobta a műszemét. – Melyiket, a kéket vagy a barnát?
Pinyó 13 éves és gázfüggő. Dezodor vagy öngyújtó, egyre megy. Rákölti a zsebpénzét.
Aztán jött a nagyvezér és közölte, hogy hétfőtől a T. völgyben kezdek, az N. gyermekotthonban. Ide jönnek majd át a fiúk.
Gyönyörű a környék, az erdő közepén van a felújított otthon, pazar a kilátás az irodákból. Az első nap behívatott a nagyvezér helyettese, hogy legyek nevelő, végül is van hozzá végzettségem. Mondtam neki, hogy nem vállalom. Balett táncos is lennék vagy szinkronúszó, csak rám kell nézni. Ekkor eléggé zavarba jött, miután nemet mondtam, majd megkérdeztem, hogy akkor hol is lesz az én asztalom. Mert számítógépet és asztalt azért valakinek be kell szerelni. Végül is a többieket is így küldték el… jött a helyükre más.
A 3. napon a T. völgyben közölték velem, hogy vagy nevelő leszek vagy viszlát. Úgy éreztem viszlát.
„Nincs tökéletes ember csak tökéletes szándék.” – mondták a Robin Hoodban
Aztán a munkaügyön elém tolták a saját felmondásomat, mintha én mondanék fel. Korrekt szitu. Még két hónapot azért dolgozzak le nekik. Addig még élvezem a kilátást kávézás közben.
Megszólalt a helyettes a telefonban: - Édesem, te miért dolgozol? Hiszen felmentettünk a munkavégzés alól. – Mondjuk a papíron az volt, hogy köteles vagyok a felmondási időt ledolgozni… - Nem akarjuk, hogy rossz szájízzel menjél el tőlünk… - Semmiképpen sem…! Vége.
A képek forrása: www.pixabay.gom
____________________________________________________
Kedves kolléga!
Korábban többször próbálkoztam megszólítani a szociális – gyermekvédelmi területen dolgozó kollégákat, hogy írják meg egy napjukat. Annak bármilyen vetületével, bármilyen megközelítésével.
Erről szóló felhívásaim közül a legutóbbit itt olvashatjátok:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/04/15/a_szocialis_szakember_egy_napja_felhivas
Bár volt olyan írás, melynek „látogatottsága, olvasottsága” az index blog címlapra kerülésének köszönhetően 10.000 azaz tízezer fölött járt, kezdeményezésem nem volt sikeres. Nem érkeztek írások. Most, újra próbálkozom, ám más formában.
Van egy sztorid? A munkádról, a szakmádról, sikeredről, kudarcodról, humoros történetről, szomorú történetről, felkavaró történetről, ironikus történetről. Egyszóval bármilyen történetet szívesen teszek közzé. Formai megkötést nem tennék. Sztori, történet, novella, helyzetleírás, bármit elfogadok és veled egyeztetve közzé is teszek itt a blogon. Ha névvel vállalod, kitűnő, ha anonimitást kérsz, természetesen azt is elfogadom.
Cím, ahová írhattok:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
A tárgyban írjátok ezt: Van egy sztorid?
______________________________________________________________
Szokásos kérésem a végén:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2020-09-06
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.