Így is lehet, lehet így is! 75.
Kedves kollégák!
Nem ez az első bejegyzés pályakezdő kollégától. És nem is az első kendőzetlen. De ilyen mértékű indulatot, elkeseredést nem olvastam korábban. Minden szavát elhiszem, minden szavára figyelni kell. Nem ragozom! Kérlek benneteket olvassátok el! Az írást - szerzőjével egyeztetve - gyakorlatilag változatlan formában, minimális szerkesztéssel közlöm. Írója anonimitást kért.
Szociális munkás itt? MAJD, HA BEFAGY A POKOL!!!
Évértékelő egy évnyi szociális munkás lét margójára
2020. Ez volt az az év amikor én papírforma szerint is szociális munkás lettem. Amikor sikeresen megvédtem a szakdogámat januárban. Amikor még volt bennem hit, amikor volt még önbecsülésem. Vagy hátha még most is van. 2020. Vége van. És mire vége lett én biztos lettem benne, teljesen biztos: Én, itt és most, ebben a rendszerben nem leszek szociális munkás!
Ha választani kéne a tönkremenés, és a pályaelhagyás között, én inkább az utóbbit választom.
Próbáltam szociális munkás lenni, nem hagytak. Nem hagytak az irreális elvárások, hogy a haldokló civil szervezettel kezdjek valamit, 3 hónap alatt, amikor még a covid is kitört. Nem hagytak a hatalmi játszmák, az hogy én csak korrekt módon vissza jeleztem, hogy 28.-án nem tárgyalunk a tárgyhavi fizetésekről (amúgy sem neked kell kitermelned. A pénzt megkaptad már januárban, költségvetésed is volt januárban!) Azt már nem is tettem hozzá, hogy különben is ilyet munkaszerződés módosítás nélkül nem tehetett. Hát ez is róla szólt, róla, hogy lássuk milyen kegyes is ő. A többiek megköszönték De mit? Ami a jogos béred? Hiába közli itt covidba, home office-ban 28-án hogy mindenki 100%- os fizut kap ebben a hónapban. Mert az a jogos béred. Nem alamizsna. Azt így nem lehet beközölni tárgyhónap végén! Ahhoz minimum egy munkaszerződés módosítás kell.
Hát vissza jeleztem, hogy nah ilyet ne játszunk már. Az lett belőle, hogy el lett nekem mondva meg lett tőlem kérdezve, mi a döntésem, akarok -e itt dolgozni vagy sem? Én meg hiába mondtam, hogy legyél fasza gyerek, ha nem akarod, hogy itt dolgozzak legyél szíves nekem felmondani. Próba idő alatt. Na gyerünk. Nem mondott fel. Nem volt elég fasza gyerek. Persze felmondtam, próbaidő lejárta után. Nyertem magamnak 30 napot. Hiába nézek ki egy huszonéves csitrinek azért nem most jöttem le a falvédőről. Velem nem lehet szórakozni. Hiába hiszi magáról, hogy ő az atyaúristen, a munkatörvénykönyve az a munkatörvénykönyve…
Úgy álltam oda, hogy én itt nem fogok veled játszmázni. Felmondtam, mert nem tehettem mást. Ebből a játszmából nem lehetett másképp kiszállni.
Öt nap múlva a felmondási idő lejárta után lett másik munkám. Ott csak egy bökkenő volt. Kizsákmányoltak! Nem tudom, hány órát dolgoztam nem számoltam az egyik nap 24 óra, a másik kettő meg folyamatosan attól a perctől kezdve, hogy megérkeztél ameddig bírtad épp ésszel. Ha hétvégén is maradtál több volt ebből 24 óra, tehát a hét közepétől vasárnapig megszámolatlanul sok órát dolgoztam.
És hiába jeleztem, hogy az még sincs itten rendben, hogy itt szakadok szerdától vasárnapig. És ha az szerdától vasárnapig van akkor abban bizony a csütörtök péntek és szombat 24 óra! Lehet matekozni már csak azt is… az összesen 72 óra/hét és akkor csak ezeket a teljes napokat számoltam. De mit csináltam volna? Mentem volna haza? Hagytam volna a házat egyedül? Hagytam volna egy még nem is csak másfél éves gyereket egyedül?
Csak mondani tudtam, nincs az rendben, hogy én ezt ennyit, más meg hétfő délutántól , szerda délutánig. Több pénzért, azért a pénzért amire jogosult. Én mindezt 140 ezer forintért csináltam!
A munkát imádtam, a klienseket imádtam, az elvet amire ez épült imádtam. De mégis csak milyen áron? Itt engem kizsákmányolnak.
Aztán jeleztem az ágazati bér pótlékot. Amire jogosult lennék, ami mégis csak nekem nettó 40 ezer. Amirért semmi egyebet nem kéne tenniük csak megkérniük a MÁK-tól. Mert más civil is aki ezt a tevékenységet folytatja megkapja, megkéri megkapja.
Na én azon a ponton mondtam fel itt, amikor közölték velem, hogy ezzel nem hajlandóak foglalkozni, hogy nettó 40 ezer nem pénz, és hogy ezt ott egy aluljáróban is össze lehet szedni.
Egy huszonévesnek, meg szerintem mindenkinek nettó 40 ezer KURVA SOK PÉNZ! És már megint csak olyan pénzről tárgyalunk amire jogosult vagyok, amit akárhol máshol a szociálisban megkapok. Mert az nem kérdés hanem ALAP!
Nem engedhetem meg magamnak, hogy ennyit dolgozzak ennyi pénzért. Nem engedhetem meg magamnak, hogy kizsákmányoljanak. Na nem! Na azt már nem! Van még ennyi önbecsülésem. És különben sem lehet, egy szociális ellátást arra építeni, hogy mások kizsákmányolására építed!! Mégis erre épül, kurvára erre épül minden. Most őszintén hányan érzik itt magukat kizsákmányolva? Teljesen kizsigerelve?
Felmondtam, lett munkám tán egy hónap se telt bele. Na ez itt volt a pont az i-re, hogy itt lett elegem az egészből. Itt omlottam össze, itt éreztem, hogy ez már a mentális egészségem rovására megy. És itt, és itt fogalmazódott meg bennem. Hogy én itt SZOCIÁLIS MUNKÁS SOHA, SOHA DE SOHA!
Sokat beszéltem itt a pénzről, meg arról mi a sok, később szó lesz a pénz, és az etikai alapelvek kapcsolatáról, azaz arról, hogy ezek hogyan nem állhatnak egymással párhuzamban szerintem. Oda érve majd érteni, vagy nem érteni fogjátok. De a körülményektől függetlenül én nem éreztem magam arra feljogosítva, hogy semmibe vegyem ezeket az etikai alapelveket. És ettől függetlenül ott én, ugyanolyan ember és szakember próbáltam lenni, mint ami lehettem volna normális bérért. De eszembe se jutott ezt az egészet a klienseken leverni. Vagy erre hivatkozni…
A következő helyen az arányokkal volt bajom, hogy csak adminisztrálsz adminisztrálsz, a kliensekkel meg nem tudsz foglalkozni. Hogy szakadsz három fellé, mert három munkakört töltesz be egyszere. Te vagy a szociális munkás, a portás meg a szakgondozó is. Néha még a szerelő is. Ők ezt normálisnak gondolják. És én éreztem magam egy kalap szarnak, hogy három lovat nem nem tudtam egyszere megülni. Ha csak a saját munkakörömet szerettem volna, maradéktalanul és szakmailag is a tőlem elvárt szinten betölteni, ahhoz is heti 72 óra kellet volna… De marad az, hogy szenvedsz mert semmi nem sikerül normálisan, se a klienseiddel nem tudsz, rendesen foglalkozni, se végig írni egy mondatot az adminisztrációban, (Amit csak akkor tudnál hazugságok nélkül megírni, ha a klienssel is foglalkoztál rendesen) mert mosógépet kell kapcsolni, mert kulcsot kérnek, mert elment az áram, mert nem tudom hová rakni a gyereket mert hol a domestos, mert adományt hoztak, mert jöttek első interjúra. Mert jőnek azzal, hogy segítsek mert most jött a levél tartozás van kurva sok. Mert hív a védőnő, mert hív a kolléga. Mert a gyerek szalad ki a hidegbe esőben mezítláb az vizes hajjal. Az anyja meg sehol. És mindezt egyszerre!!!
De hát ez teljesen rendben volt… Szerintük… aztán egy hónap után mindenféle korábbi visszajelzés nélkül az utamra engedtek. Mert szerintük nem tanultam meg itten a dolgokat. Egy hónap alatt??? Ebben az őskáoszban, hogy ezerfelé szakadsz? Úgy, hogy senki nem tanított, senki nem mentorált? Hát édes lelkem láttad az önéletrajzomon honnan indulok, mikor végeztem mit csináltam. Mit tanultam. Tisztában voltál vele. Hát ne rajtam verd le még ezt is? Meg szerinte itt, meg a klienseim ezek egyszerű esetek voltak. Most vagy csak magát mentegette, vagy csak fogalma sem volt, a három (ebből egyiknél 8 gyerek 8!) családom működéséről. Szenvedélybeteg szülök, bántalmazás, lakhatási válság, állami gondoskodásból a felnőtt életbe, büntetés végrehajtás, drogos testvér, erőszak, szegénység, cigányság, stigma, szorongásos zavarok, tanulási zavarok, krónikus betegségek, tartozások, gyökér nélküliség…
Hol volt ez egyszerű??? Hol volt ez egyszerű? Mégis komolyan azt hinné valaki, hogy ezekkel a problémákkal szembe nézve egy hónap alatt csodát teszek? Hát ennyi idő alatt még feltárni sem lehet, főleg, hogy hogy egy konzultációt nem tudsz rendesen tartani. Mert szalasztanak már megint ide meg oda kergetnek az örültbe…
Hát én ott bizony sírtam, szégyen nem? Ott kijött belőlem a zokogás a főnököm előtt. És közben az járt a fejemben, hogy én vagyok a szar. Hogy mit fognak szólni? Hogy biztos én vagyok a szar. Aztán összeszedtem maradék méltóságom aláírtam a papírokat. Felmentem a klienseimhez. Elmondtam nekik, ma dolgoztam itt utoljára. Soha nem felejtem el, amit akkor a szemekben láttam.
Mert én csak szociális munkás akartam lenni, velük akartam törődni, az ő érdekeiket néztem, nem a sajátomét, nem a rendszerét nem az intézményét.
Bőgtem otthon pár napot… Sokkot kaptam. Majd egy kolléga, akit nem is ismerek személyen nagyon feszülten és fásultan rám írt, hogy neki most már elege van, a sok bántalmazó fasz védi a sok bántalmazó faszt…. Aztán olvasok itt ott ezt azt, hogy a rendszer következmények nélkül szegi meg a szakmai is jogi szabályokat… Hogy házon belül történek durva dolgok. Megerőszakolások! És kimenti a bőrét a kliens (aki még gyerek, és legkiszolgáltatottabb az állami gondoskodásban) kárára? És mentik. Segítő szakemberek, vezetők. Megússzák ezt következmények nélkül A KLIENSEK KÁRÁRA!!!
Kicsit mindannyian tehetünk arról, hogy ez következmények nélkül történik. Ehhez mégis hány ember összehangolt ténykedése szükséges? Mégis hány??? Hát sok!
Aztán már amikor végleg betelt a pohár, amikor azt feszegetem, hogy vannak olyan szakmai és emberi minimumok. Aminek nem meglétét nem lehet másra fogni nem lehet másra mutogatni. Nem lehet a pénzre az isten tudja mire mutogatni.
Amitől már végkép elvesztette minden reményem. Minden hitem Amikor valaki azt találta írni, egy gyermekvédelemben dolgozó vezetőre hivatkozva, hogy az etikai kódexben foglaltak azért nem valósulnak meg mert nincs elég pénz.
ETIKAI KÓDEX!!! Az nem véletlenül ETIKAI KÓDEX!!!
Ezzel azt akarjátok mondani, hogy mert kevés a fizetésem még viccnek is rossz (de könyörgők az égbe senki nem tart fegyvert, a fejedhez legyél segítő szakember ennyi pénzért itt SENKI!)
Részlet az alapelvekből: „A szociális munkással szemben alapvető elvárás, hogy tevékenységét etikai tudatossággal végezze…”
Tehát ezzel azt akarjátok velem elhitetni, hogy:
Rendben van az, hogy a kliensek méltóságát rendszerszinten és rendszeresen semmibe veszük?
Rendben van az, hogy a segítést nem felhatalmazásra használjuk, hanem magunkat érezzük felhatalmazva?
Na de nézzük tovább az alapelveket
- A szociális munkás tiszteletben tartja minden ember méltóságát, értékét, jogait, védelmezi testi-, lelki-, értelmi-, erkölcsi-, jól-létét.
- A szociális munkás tartózkodik minden olyan megnyilvánulástól, tevékenységtől, illetve kifejezés használatától, amely sértheti a kliens méltóságát, vagy negatív diszkriminációt eredményez életkor, nem, nemi azonosság, szexuális irányultság, etnikai hovatartozás, kultúra, nemzetiség, vallás, fogyatékosság, gazdasági-szociális helyzet, vagy egyéb ok alapján.
- A szociális munkás elismeri és tiszteletben tartja a társadalom sokszínűségét, figyelembe veszi az egyéni, családi, csoportos és közösségi különbségeket, de diszkrimináció nélkül végzi munkáját.
- A szociális munkás diszkrimináció és előítéletesség nélkül – szakmai tisztességgel végzi munkáját.
- A szociális munkás felelőssége, az Etikai Kódexet aláíró és csatlakozó szakmai szervezetek joga és kötelessége, hogy felhívják a döntéshozók, valamint a közvélemény figyelmét mindarra, amiben a nélkülözés és a szenvedés kialakulásáért a döntéshozók, a társadalom vagy egyes intézmények felelősek, illetve amivel akadályozzák ezek enyhítését.
- A szociális munkás tevékenységével, szakmai állásfoglalásaival segíti elő a társadalmi változásokat.
- A szociális munkás az általános adatvédelmi szabályokon túl is köteles biztosítani a titoktartást és az információk felelős kezelését. Bizonyos helyzetekben - bűncselekmények és jogsértések esetén, különös tekintettel a bántalmazás különböző formáira - társadalmi felelőssége vagy egyéb kötelezettségei módosíthatják ezt az elvárást, amit mindenkor a kliens tudomására kell hozni.
- A titoktartás minden szóbeli, írásbeli, hang- és képanyagra rögzített és az azokból kikövetkeztethető információra, az esettanulmányokra, esetismertetésekre és publikációkra is vonatkozik.
!!! A szociális munkás a kliens kiszolgáltatott helyzetével nem él vissza.!!!
- A szociális munkás tevékenységeiben a segítségnyújtás elsődleges fontosságú, az együttműködésre kötelezett kliensekkel való kapcsolattartásban is.
Ezek pusztán az alapelvek!! Most az akarjátok nekem elmagyarázni, hogy ezen alapelvek nem teljesülését lehet a pénzre fogni??? Lehet? Hát nem abszurd ez???
És mert én csak ezekre, hivatkozok még én vagyok a szemét, a szar, én beszélek butaságokat. Mert azt mondom ezeknek az alapelveknek meglétét vagy annak hiányát nem lehet a pénzre fogni. Nem egy cseppet sem vagyok empatikus se toleráns azzal szemben, aki azt gondolja bármire is fogja (pénzre vagy amire akarja), hogy ezeket az alapelveket joga van nélkülözni és semmibe venni a mindennapi munkában. Mert azt gondolom, aki ezzel így van az ne legyen segítő szakember! mert ALKALMATLAN RÁ! Mert káros. Mert árt… !
Hát mi lenne ez, ha nem ennek a mindenkit megnyomorító diszfunkcionális rendszernek a tébolyodott megnyilvánulása!!! Hogy valaki ezekre a gondolatokra, a kolléga leírja erre, hogy butaságokat beszélek.
És itt lett elegem, itt fogalmazódott meg bennem, hogy ebben a rendszerben én akkor leszek szociális munkás, ha befagy a pokol!!! Erre jutottam, mialatt egy évig próbáltam szociális munkás lenni, de nem hagytak…
Rám nézve is káros, nekem is árt … Hát még azokra a kliensekre, akik ki vannak szolgáltatva ennek a diszfunkcionális, etikai alapelveket is semmibe vevő, abuzív rendszernek? Hát ők? Ha én veszélyben érzem itt magam, ha én veszélyben érzem itt az önbecslésem az emberségem, a szakmai és emberi integritásom.
Velük ott vajon a rendszerben mi történik???
A képek forrása: www.pixabay.com
______________________________________________________________________
Kedves kolléga!
- Írd meg te is egy napodat!
- Van egy sztorid? – Írd meg azt (is)!
A kért két tartalommal kapcsolatos felhívásom itt olvashatjátok:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/09/17/felhivas_813
_________________________________________________________________________
Szokásos kérésem a végén:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2021-01-04.
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.