Így is lehet, lehet így is!

Módszertani szerszámosláda szociális - gyermekvédelmi szakembereknek

Ivett
Történetek a gyermekvédelemből, szociális szférából...

Így is lehet, lehet így is! 86.

nyitokep_1_3.png

 Kedves bloglátogató!

Az előző bejegyzésben egy 13 körüli fiú, Bence történetét olvashattad.

Itt:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2022/02/19/bence_788

 Most egy hasonló életkorú lány, Ivett, múltjába, jelenébe nyerhetsz betekintést.

 

Ivett 

- Maga sem fogja úgyse bírni itt sokáig, maximum egy hétig talán! - hangzott el az akkor tizenhárom éves kislány, Ivett szájából e mondat.

- Azért megpróbálok tovább maradni - feleltem neki.

Persze ez amolyan tapasztalatként hangzott el tőle hiszen a szakemberek fluktuációja nagyon magas a gyermekvédelmi szakellátásban, és ez itt sem volt másképp. Ez a tizenhárom éves kislány régóta élt itt, ahogy mesélte egészen 4 éves kora óta bent van. A társaival szemben agresszív, rendszerint verekedésekbe, veszekedésekbe keveredett. A felnőtteket is nehezen tudta megszokni, ha valaki nemet mondott neki akkor tört- zúzott, trágár kifejezések kíséretében. Szinte semmit nem volt hajlandó csinálni, nehezen motiválható, környezetére és önmagára sem volt igényes. A felnőttek nem szívesen vitték programra se, hiszen ott is történt mindig valami baj vagy probléma, amiben ő volt a főszereplő.

Nehezen bízott meg bennem is, elég hosszú idő telt el addig amíg sikerült beszélgetnem vele, vagy hogy programra jöjjön az én kíséretemben. Nagyon szeretett kint hintázni az udvaron lévő kis játszótéren, ilyenkor mindig kiment és egyedül üldögélt a hintán. Az intézmény ablakából rá lehetett látni a játszótérre, így szem előtt volt mindig. Egyszer csak ahogy kint ült a hintán, az ablakból figyeltem, elkapott egy szomorú érzés. Azt hiszem akkor éreztem meg úgy igazán az ő magányát. Gondoltam hát kisétálok hozzá megkérdezem megfelelek e társaságnak. Megfeleltem. Leültem a mellette lévő hintára aztán csendben néztem előre. Ivett ekkor kezdett el mesélni magáról, hogy milyen kicsi korától itt van. Nem volt más otthonban, mindig ide hozták vissza. És hogy honnan?  A nevelőszülőktől. Elmesélte, hogy eddig négy nevelőszülőnél volt és hogy valahogy sose jött ki velük. Mindig visszaadták, szerinte azért, mert nagyon csúnyán beszél és nem tudja elviselni, ha valaki parancsol neki. Na jó, lehet kicsit durva volt sokszor, de olyankor - ahogy ő fogalmazott - elkattant és persze mindig az lett a vége, hogy visszakerült.

hinta.jpg

Volt egy olyan családnál is, ahol két nála kisebb gyerek volt, ők is gyermekotthonosok voltak, velük jól kijött. Csak a legkisebb gyermekkel vitázott párszor, amikor megette az ő csokiját is. Márpedig ő nagyon szereti az édességet, ha tehetné csak azt enne egész nap.

A másik nevelőszülőnél rossz volt, mert nagy kertje volt és azt akarta, hogy ott besegítsen neki az udvari munkában, de ő viszont nem fog ingyen semmit sem csinálni. A vér szerinti szüleit nem ismeri, ők már baba kora óta lemondtak róla. Csak azt sajnálja ebben, hogy ha van egy testvére akkor nem ismerheti.

Aztán át is röppent egy fantázia világba, ahol a képzelet szülte testvérével játszik és mindig mindent együtt csinálnak és élnek át. Egész hosszan mondta el mi mindent kipróbálnának és játszanának, ha lenne testvére és ő - ha kisebb, ha nagyobb lenne nála - akkor is mindig vigyázná, óvná. Csak hallgattam ahogy mesél. Átéléssel. Ezért is csodálatos a gyermeki lélek, ahogy a „világok”, a világai között sétál.

Aztán visszatért a valóságba. Egyébként el ne higgyem, hogy még nem gondolkodott azon hogyan nézhet ki az anyja. És szerinte hasonlít rá nagyon. Valahogy így érzi. Egyedül a nagymamáját ismeri, de róla is csak emlékfoszlányok vannak meg. Ja és végül azt mondta ne haragudjak a múltkoriért, amikor is elküldött melegebb éghajlatra, csak annyira utál takarítani, hogy minden más csak az ne legyen. De igazam volt, nagyon nagy rumli volt a szobájában és nem maradhatott úgy.

Ezután már szívesen beszélgetett velem. Ahogy megérkeztem mindig a csoportba és zajlott a benti élet, mindig minden történéshez hozzátett egy régi történetet, amit megélt. És sosem volt olyan, amihez ne fűzött volna valamit. De sajnos a legtöbb nevelővel nem jött ki igazán jól. Állandó feljegyzések, panaszok érkeztek róla. Az iskolában is sok-sok panasz gyűlt. Szeretett volna másik iskolába járni, de jelenleg nem lehetett ezt meglépni, hiszen így is nem egy iskolából tanácsolták már el. Kényszeresen evett, amikor feszült volt vagy bántotta valami rendszeresen az evésbe menekült. Ha mást nem akkor egy műanyag bábut rágott. Ő volt ekkor az otthonba az egyedüli, aki örökbe fogadható volt. Kevés olyan gyerekkel találkoztam eddig, aki az volt hiszen nem egyszerű valakit annak nyilvánítani. Azokban az esetekben lehetséges ez, ha a vérszerinti szülő lemondó nyilatkozatot tesz, és így a gyermek örökbefogadhatóvá válik. És persze az sem mindegy, hogy nyílt örökbefogadás vagy titkos örökbefogadás történik. A gyermek azonban nem csak a szülő lemondásának következtében válhat örökbeadhatóvá, előfordulhat, hogy a fennálló helyzet következtében a hatóságok nyilvánítják a gyermeket örökbefogadhatónak. Egyszóval nem egyszerű dolog ez. 

ulo_lany.jpg

Egyszer aztán úgy alakult, hogy egy gyülekezet hittan szakkört tartott minden héten nálunk. Ivett is mindig lejárt. Először csak a finom keksz miatt, amit minden foglalkozás után adtak a gyerekeknek, de később egy ott jelen lévő nő, Éva miatt is. Éva szinte minden szakkörön részt vett. Amikor nem tudott jönni, Ivett inkább le se ment. Teltek a napok, hónapok és a kislány egyre jobban kötődött a hozzá. Mindig várta a szerdai napot hiszen tudta jön a szakkör és Éva ott lesz. Egyre szorosabbá vált köztük a kapcsolat. Végül aztán Éva, örökbefogadási kérelmet nyújtott be, hogy a kislányt haza tudja vinni.

 Emlékszem ahogy elsőnek mesélte a nagy hírt. A szemei sugározták az örömöt, hogy lesz családja. És képzeljem el van egy vele egykorú lány és egy kisfiú is, aki ott él. De volt benne egy kis a félelem is, mert mi van, ha végül megint visszahozzák mert nem viselkedik jól. Egyik nap sírva viharzott be a szobájába. Becsapta az ajtót, leült az ágyára és sírt. Bekopogtam, aztán leültem mellé. Megint csak vártam, vártam csendben. Vártam amíg megnyugszik, hogy aztán ha szeretné ő maga mesélje el mi történt. Nem tettem fel kérdéseket. Ahogy a sírása alább hagyott, elkezdte mesélni miért sír. Összeveszett Évával a szakkör után és nagyon csúnyákat mondott neki. Megbánta, amiket mondott már akkor amikor azokat kimondta. És nézzem meg - mondta – ő, hogy sosem lesz, aki elviseli őt, mert mindig ez a vége. Biztos ezért dobta el az anyja és apja is őt, na és a nevelőszülők is mind. Nyugtattam, hogy minden rendben lesz, meg fogják tudni beszélni és bocsánatot is fog tudni kérni azokért a szavakért. Na és ne mondja, hogy senki nem viseli el, hiszen én is még itt vagyok. Ekkor elmosolyodott és megköszönte, hogy meghallgattam.

Belegondoltam a helyzetébe, milyen érzelmi hullámvasúton lehet most. Adott egy család, akik örökbe akarják fogadni, adott egy személy, akit megszeretett, és azt érzi szeretik. De mi lesz, hogy ha megint csak átmeneti ez az egész? Hogy megint eltaszítják maguktól és azt kell ismételten megélnie, hogy nem szerethető? Mert egy valódi kötődése van most kialakulóban, érthető a félelme. Persze jól tudjuk, hogy ha minél több egészséges kapcsolata van egy gyermeknek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy fel tud épülni egy trauma után, és boldogulni tud az életben. Minél minőségibben van egy gyermek életében ez a kapcsolati minőség jelen, annál nagyobb valószínűséggel lesz majd reziliens, tehát  amikor az élet akadályaival, váratlan  nehézségeivel szemben meg tud majd birkózni, képes lesz túllépni és továbblépni. Sajnos ez az egyik, ami óriási hiány ezeknél a gyerekeknél. Ezért is küzdenek meg nehezebben sokszor olyan dolgokkal is, amik esetleg sokunk számára semmiségnek tűnhet. És az általuk szeretett személy felé is sokszor máshogy reagálnak vagy fejezik ki magukat. Mint amikor az ember idegen nyelvet tanul. Tökéletesen tud beszélni miután megtanulta az adott nyelvet, de az akcentus mindig megmarad. Ez a fajta akcentus náluk a szeretetnyelvükön is érzékelhető.

Aztán végül minden jóra fordult. Éva és családja sikeresen örökbe fogadták. Az otthon bejárati ajtajánál búcsúzott el tőlünk. Sírt és elmondta, hiányozni fogunk neki. Eltelt utána 2 év. Az egyik növendékért mentem iskolába, amikor is a buszra – amin utaztam - fellépett Ivett. Azonnal felismert, köszönt, majd ömlött belőle a szó. Két évvel ezelőtti önmagához képest sokkal nyugodtabb volt és választékosabb szavakat használt. Mindez igazi pozitív töltetet adott nekem. Öröm volt látni. Látni ahogy boldogan mesél milyen az új iskolája, és milyen sok új szép ruhái és dolgai vannak. És képzeljem el, hogy mennyi szép helyen volt már azóta. Látni mekkorát nőtt. Látni, hogy boldogan meséli mennyire jól megy a tanulás.  Látni az igazi örömöt a szemébe, ugyanazt azt örömöt, mint amikor évekkel korábban a hintán ülve álmodozott egy szép családról...

Kovács Krisztián

nevelő

zarokep_3.jpg

Képek forrása: www.pixabay.com

________________________________________________________________

Kedves kolléga!

Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy szólj hozzá, kommentelj, egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.

Mindezeken túl a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.

A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

 E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

Budapest, 2022-03-05

Vajda Zsolt

Szociális munkás

www.co-treme.hu

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr9317772682

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Így is lehet, lehet így is!

Jó gyakorlatok terjesztése a szociális - gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, civil és minden segítő, támogató munkát végző szervezet, szakember részére.

Címkék

10 történet (1) abúzus (1) addiktológia (1) Alacsonyküszöb (1) alapszolgáltatások (1) áldozatvédelem (1) alsófelső (1) Anglia (1) apa (1) armageddon (1) arserotica (1) átmeneti élethelyzet (1) a kérdés (1) bagázs (1) békésiskolák (1) Bence (1) Beton (1) Bioszentandrás (1) blog (1) coaching (2) covid (1) családsegítés (1) csoport (1) csoportmunka (6) csoportmunka az iskolában (1) Dénes (1) digitális oktatás (1) dilemma (1) Diótörés (1) drámapedagógia (1) drog (1) drogrehab (1) e-bug (1) edukációs csoportok (1) Eger (1) egyéni fejlesztés (2) egyszemélyes családsegítő (1) egy év (1) elindult (1) Értékelés (1) érzékenyítés (1) félelem (1) félelmeink (1) Felhívás (2) felzárkóztatás (2) Ferencváros (1) fogyatékkal élők (1) független színház (2) függő (1) gyanú (1) gyerekprogramok (1) gyerevilág (1) gyermekbántalmazás (1) gyermekjólét (1) gyermekotthon (2) gyermekvédelmi szakellátás (4) hajgumi (1) hajléktalaniroda (1) Hajléktalanság (2) higiénia (1) idősek ellátása (1) igazgyöngyalapítvány (1) instant módszertan (3) integráció (5) iskola (3) iskolai munka nyáron (1) iskolai szociális munka (4) iskolaőrség (1) iskolapszichológus (1) Jáccótér (1) Javaslatok (1) karácsony (1) Kezdetek (1) kisközösség (1) konfliktuskezelés (1) Könyvajánló (1) koronavírus (1) köszönet (1) közösség (3) közösségépítés (4) közösségi szociális munka (5) különleges lakásotthon (1) L. Ritoók Nóra (1) lakásotthon (1) lakhatás (1) láncfűrész (1) lifeloinglearning (1) média (1) mediáció (2) médiapedagógia (1) nagykorúság (1) Nevelőotthon (1) normatív krízis (1) nyári programok (1) online tanulás (1) örökbefogadás (1) óvodai munka nyáron (1) pályaelhagyás (1) pályakezdés (3) Pályázat (1) páratlan iroda (1) pedagógia (3) pedofília (1) periféria egyesület (1) prevenció (4) prevenciós csoportok (1) próbaidő (1) Rehabilitáció (1) Rendhagyó pályázat (1) rendszerabúzus (1) romák (1) Sajátos nevelési igény (1) Segítők segítése (1) social worker (1) speciális nevelőotthon (1) szabadidőszervezés (2) szakellátás (3) Szakmaközi együttműködés (2) Szenior (1) SZETA (1) szexuális felvilágosítás (2) szociális csoportmunka (7) szociális esetmunka (1) szociopoly (1) sztori (1) szülői csoport (1) szülői csoportok (1) tanoda (4) tehetség (1) televele (1) tíz történet (1) tomi (1) tréning (3) ügyfélszolgálat (1) újratöltés (1) utógondozás (1) utópia (1) választás (1) vendégposzt (2) Viszlát (1) VONESZO (1) workshop (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása