Így is lehet, lehet így is!

Módszertani szerszámosláda szociális - gyermekvédelmi szakembereknek

A szociális szakember egy napja... 6.

Így is lehet, lehet így is! 61.

 

a_szocialis_szakember_egy_napja_6_nyito.png

Kedves kollégák!

Az alábbi írás sűrű, gyors, „tömény”, dinamikus és megterhelő már az olvasása is, hiszen kitűnően visszaadja a napi kihívásaink eszenciáját. Felesleges is bármit hozzá tennem. Mi, akik ezen a területen dolgozunk, értjük, és bólogatunk, hogy „bizony, ez megy…”! Őszintén remélem, hogy más olvasó is - az írás alapján - ráérez a munkánk tartalmaira, formáira, kihívásaira, és a naponta felmerülő emberi – szakmai dilemmáinkra.

 

 

Armageddon

 

Reggel félhat, csörög a vekker. Kicsit nehéz elválni az ágytól, ha az ember éjfélkor még az adminisztrációval foglalkozik. Azonnal beugrik az esti messenger beszélgetés, amelyben egy 15 éves enyhe értelmi fogyatékos kisfiú kérte e telefonszámom, mert nagy a baj, és beszélni akar velem. Zuhanyozás és borotválkozás közben elkezdem pörgetni magamban a családot. Korábban már segítettem őket, különösen az anyát, a válás okozta mentális problémák kezelésében, az apai kapcsolattartás gondjainak a megoldásában, és a már nagykorú lány gondozatlan terhességének segítésében. Eddig jutok, mert zörögnek az ajtón, jelezve, hogy a fürdő nem csak az enyém! Gyors kávé, és indulás. Másfél, kétórás út kocsival, addig van idő tovább pörgetni.

A fiú testvére jelenleg is ellátásban a mára már óvodás kislányával, és újszülött gyermekével. Az ok, óvodáztatási kötelezettség elmulasztása, és ismét csak elhanyagolt terhesség miatt. Mostanában menekült haza egy bántalmazó kapcsolatból. Időközben az édesanyjuk elköltözött a barátjához, és az édesapjuk költözött a lakásba az élettársával. A élettárs kimondottan utálja a az édesapa gyermekeit és unokáit. Félúton sem vagyok hét órakor, amikor cseng a telefon, gyors váltás fülesre. A kisfiú a vonalban. Röviden vázolja, hogy őt az édesapja, a nővérét az édesapja élettársának a nagykorú gyermekei bántalmazták. Kevés híján, teliverem az előttem megálló kamiont. Gyors egyeztetés, reggel kilencre várom a nővérével az irodában. Mire beérek, kezd összeállni a terv a fejemben.

Szokásos 20 perc késéssel bent vagyok, gyors kávé, két kifli. Egyeztetés a kollégámmal a 3 nap múlva esedékes kormányhivatali ellenőrzésről. Beesik egy pocsolya részeg ügyfél (igen, reggel fél kilenc!) és méltatlankodva kérdezi, hogy mi van az önkormányzaton tegnap igényelt segélyével, mert még nem kapta meg. Gyors egyeztetés, jön az Önkormányzatról az ügyintéző, elviszi. Beesik a védőnő, hogy most jön haza a kórházból egy anyuka a gyermekkel, aki eddig a barátjánál lakott, de már ide hozza haza a gyereket a szüleihez, mert a barátja bántalmazta. Ő védelembe vételből lett nagykorú. Hab a tortán, hogy a nővére, aki gondnokság alatt van, és korábban már megölte egy újszülöttjét, minden jel szerint terhes. Megfagy a levegő az irodában. Gyors megbeszélés, rendezi a nőgyógyászati vizsgálatot a gondnokkal, és jön a jelzőlap. Feltűnik a kiskamasz a nővérével. Gyors elköszönés mindenkitől, mert egyszerre ilyen sokan egyrészt nem férünk el az irodában, másrészt kényes ügy következik.

A történet sablonos. Reggeli szóváltás, apuka megrúgja a fiút, a testvére odaáll elé, hogy ne üsse meg. Erre az élettárs két nagylánya megüti a fiú testvérét. A négyéves kislány sírva nézi végig, hogy bántják az édesanyját. Gyors családi hálózatkutatás. A fiúért jön az édesanyja, a testvére nem tud hova menni, vállalja az anyaotthont. Persze ez nem megy ilyen gyorsan, mert közben elfogy egy százas papírzsepi. Félnek, nagyon, ez jól látható. Telefonon húsz perc egyeztetés az anyukával, hogy induljon a fiúért. Közben legalább négy, öt alkalommal csipog a telefon, hogy keresnek. A fiú elindul a nővérével csomagolni, indul a Sziszifuszi küzdelem, anyaotthont kell keríteni. Első, nincs hely, várólista van, második, még várólista sincs, harmadik, már anyaotthon sincs. Egyre jobb! Nincs más marad az OKIT! Egyeztetés, egyeztetés, egyeztetés! Félek ez nem lesz jó! Agyaljunk egy kicsit! Újabb kávé. Közben visszahívom, akik kerestek. Másik településem óvodája, jelzi, hogy egy mentálisan beteg anyuka az egyes főúton grasszált a kocsik között reggel a babakocsival, és két kisgyerekkel. Leterelték őket, biztonságban vannak, jelzőlap emailen. Gyorsan hívom a bölcsit, ahol az egyik gyereknek lenni kéne. Nincs, anyuka ma nem vitte, pedig a szakértő szerint vinnie kell, mert nem óvodaérett. Agyvérzés határa! Az önkormányzat havi 100 000-ret fizet a bölcsinek, hogy oda járhasson. Ígéret, hogy délután átmegyek megnézem, és beszélek vele. Még nincs vége! Anyuka nem tudja egyszerre egy másik településre hordani vonattal az SNI-s kislányát, és bölcsibe vinni a szintén sérült kisfiút. Mindenkinek 8-ra kéne beérni. Hosszas megbeszélés az óvodavezetővel, mit is lehetne tenni. Vállalom, hogy minden családtagot felhívok. Első az apa! Határozottan (na jó, lehet kicsit direktíven) felhívom a figyelmét a problémára. Mivel alapban vannak, gyors közlés, hogy ha veszélyeztetik a gyermekeket védelembe vétel lesz (két éve megy a huzivoni a családdal, mindig a hatósági intézkedés határán táncolnak). Apa (talán századszor) leteszi a nagyesküt, hogy megoldja. Így legyen, mert ez már a sokadik utolsó utáni lehetőség. Nem egyszerűek, öt gyerek van a családban az anyára bízva. Egyeztetés a szakmai vezetővel, ellenőrzés után, családi csoportkonferencia, ha ott sincs megoldás, akkor hatósági intézkedés.

Váltás vissza az eredeti problémára. Beugrik a nagyi! Gyors kutatás a telefonszáma után. Hurrá! Megvan, és fel is veszi! Némi megbeszélés után a nagylány a gyermekeivel mehet oda. Telefon, a lánynak, boldogság! Persze közben a kolléganőm, sorra teszi elém a kinyomtatott gondozási folyamatokat aláirkálni. Régi csoporttársam a fősuliról, még csak három hónapja van nálunk, de nagy a bizalom, meg sem nézem mit írok alá. Közben innen-onnan dél lett, ebédelni kéne. Belém hasít a felismerés! Ígéretet tettem a szakmai vezetőmnek, hogy fél egyre a központban vagyok (csak húsz kilométer autópályán). Akkor az ebédnek annyi, igyunk még egy kávét, és guruljunk! Bent vagyok időben, gyors egyeztetés az ellenőrzésről, vételezek maszkot, fertőtlenítőt, rohanás a másik településemre (újabb 17 kilométer).

Kapcsoljunk át újra! De nem lehet, mert a reggeli ügyből az édesapa hív, magyarázkodik. Én értem, de a bántalmazást, mint megoldást nem tudom elfogadni, és a Protokoll, az Protokoll. Nincs mérlegelési lehetőségem, megy a tájékoztatás a jegyzőnek, stb. Megérti, nem fenyegetőzik. Közben jön a behívott család, gyors elköszönés. Na akkor most kapcsoljunk! Elsősorban a telefont ki, mert most hallgatnia kell! A tizennégy éves kislány sírva (ez ma egy sírós nap, a második csomag zsepit bontom) mondja, hogy nagyon szereti az apukáját, de már nem akar hozzá menni kapcsolattartásra, mert folyton az anyukáját gyalázza, és egész hétvégén csak azt csinálhatja, amit az apukája jónak lát. Irányított tanulás, beosztott szabadidő, pihenés csak meghatározott időben. Apuka gyámhivatali eljárást is kezdeményezett az anyuka ellen, mert nem akarja brutális hormontartalmú gyógyszerrel kezelni azt az öt pattanást, ami a lány arcán van, és szerinte ez veszélyeztetés. Anyuka együtt sír a lányával. Voltak bőrgyógyásznál, van igazolás, hogy nem kell gyógyszer, átlagos a bőre, csak egy kicsit zsírosabb. Nagy nehezen sikerül megnyugtatni őket, a védelembe vétellel kapcsolatban. Lesz még egy családlátogatás, KT, és utána megbeszéljük a helyzetet, és azt, hogy milyen javaslat fog menni. A kislány kezdjen el járni az iskolai pszichológushoz!

Kapcsoljunk! Rohanás a mentálisan sérült anyukához. Új lakás, régi kupi! Leülünk beszélgetünk. Anyuka sírva (már megint) mondja, hogy teljesen egyedül van a gyermekkel az apuka nem segít neki semmit. Vígasztalom, tanácsokat adok, mondom neki, hogy újra hívom apukát, hogy térjen észhez. Szerinte ez jó lenne, mert nagyon ki van borulva már. Megnyugszik, mosolyog! Ebben a pillanatban elszállt minden fáradságom, mert ez a mosoly a nap fizetsége!

Fél öt, gyerünk haza, mára ennyi elég volt! Persze ez nem így van! A nulláson suhanok, amikor megzörren a telefon. A reggel fiú édesanyja, hogy most vette fel a fiút. Gyors eligazítás, orvos, látlelet, feljelentés. Utána szakértői bizottság, iskolakijelölés a költözés miatt. Mire letenném, már megint! A fiú osztályfőnöke. Nem szeretnék, ha nyolcadikban elvinnék a fiút, inkább legyen neki távoktatás. Kérem, hogy hívják a szülőt, beszéljék meg, ha kell, én támogatom, mert tavasszal is nagyon jól ment neki. Na most már tényleg vége! Gondolom naivan, de újra csengés! A fiú nővére, hogy jó a nagyinál, de mégis menne anyaotthonba, mert a nagyihoz gyakran jár az édesapja, és nem mert itt maradni. Türelmet kérek, visszahívást ígérek! Még kocsiból indul a szervezkedés. Sokadik próbálkozásra kapok ígéretet, hogy a jövő héten ürül egy hely, oda bemehet! Heuréka! Gyors telefon a lánynak, hallom a hangján, hogy boldog. Hat óra, végre otthon! Gyorsan megölelem a lányaimat (mind az ötöt), és megcsókolom a feleségem. Már csak arra vágyok, hogy eldőljek egy kicsit a kanapén. A drágám megszólal, ugye nem felejtetted el, hogy estére jegyünk van a Dumaszínházba? Ééééén?! Ugyan dehogy (nem, a túrót)! Gyors fürdés, öltözés. Színház előtt egy süti a cukrászdában, másfélóra önfeledt kacagás, majd egy könnyű vacsi. Utána haza, és éjfélkor már újra ágyban is voltam!

Az egész napból az a legnagyobb öröm a számomra, hogy a korábban elvetett mag, most szökkent szárba. A fiú felismerte, hogy nagy a baj, és azt is tudta, hogy hogyan, és kitől kell segítséget kérni!

 

Érczi Zsolt

Szociálpedagógus - családsegítő

a_szocialis_szakember_egy_napja_zaro_vegtelen.png

A képek forrása: www.pixabay.com

_______________________________________________________________

Kedves kollégák!

Jelenleg két sorozat megy itt ezen a blogon. Mindkettő a ti írásaitokat adja közre.

Egyik a „Szociális szakember egy napja” címet viseli, melynek indulásakor arra kértelek benneteket, hogy írjátok meg egy napotokat.

 A legutóbbi felhívásom ebben a tárgyban itt olvashatjátok:

 https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/04/15/a_szocialis_szakember_egy_napja_felhivas

A felhívásban megjelenítettem a korábbi ilyen jellegű kéréseimet és az addig beküldött és közzétett írások elérhetőségeit (linkek) is. 

A másik sorozat „Van egy sztorid?” címmel került megosztásra.

Ebben történetek megírására biztatlak benneteket.

A felhívásom, kérésem itt olvasható:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2020/08/18/van_egy_sztorid 

 

Bármelyik felhívásom kapcsán, örömmel és izgalommal várom, fogadom írásaitokat!

Továbbá:

 A blog eredeti szándékát nem felejtve, hiszen mégiscsak:

 „Módszertani szerszámosláda szociális – gyermekvédelmi szakembereknek”,

az

"Így is lehet, lehet így is"

jegyében

Tehát:

Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy kommentelj egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.

Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!

E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:

igyislehetlehetigyis@gmail.com

 

Budapest, 2020-09-13

Vajda Zsolt

Szociális munkás

www.co-treme.hu

 

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/api/trackback/id/tr3016198970

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Így is lehet, lehet így is!

Jó gyakorlatok terjesztése a szociális - gyermekvédelmi, oktatási, egészségügyi, civil és minden segítő, támogató munkát végző szervezet, szakember részére.

Címkék

10 történet (1) abúzus (1) addiktológia (1) Alacsonyküszöb (1) alapszolgáltatások (1) áldozatvédelem (1) alsófelső (1) Anglia (1) apa (1) armageddon (1) arserotica (1) átmeneti élethelyzet (1) a kérdés (1) bagázs (1) békésiskolák (1) Bence (1) Beton (1) Bioszentandrás (1) blog (1) coaching (2) covid (1) családsegítés (1) csoport (1) csoportmunka (6) csoportmunka az iskolában (1) Dénes (1) digitális oktatás (1) dilemma (1) Diótörés (1) drámapedagógia (1) drog (1) drogrehab (1) e-bug (1) edukációs csoportok (1) Eger (1) egyéni fejlesztés (2) egyszemélyes családsegítő (1) egy év (1) elindult (1) Értékelés (1) érzékenyítés (1) félelem (1) félelmeink (1) Felhívás (2) felzárkóztatás (2) Ferencváros (1) fogyatékkal élők (1) független színház (2) függő (1) gyanú (1) gyerekprogramok (1) gyerevilág (1) gyermekbántalmazás (1) gyermekjólét (1) gyermekotthon (2) gyermekvédelmi szakellátás (4) hajgumi (1) hajléktalaniroda (1) Hajléktalanság (2) higiénia (1) idősek ellátása (1) igazgyöngyalapítvány (1) instant módszertan (3) integráció (5) iskola (3) iskolai munka nyáron (1) iskolai szociális munka (4) iskolaőrség (1) iskolapszichológus (1) Jáccótér (1) Javaslatok (1) karácsony (1) Kezdetek (1) kisközösség (1) konfliktuskezelés (1) Könyvajánló (1) koronavírus (1) köszönet (1) közösség (3) közösségépítés (4) közösségi szociális munka (5) különleges lakásotthon (1) L. Ritoók Nóra (1) lakásotthon (1) lakhatás (1) láncfűrész (1) lifeloinglearning (1) média (1) mediáció (2) médiapedagógia (1) nagykorúság (1) Nevelőotthon (1) normatív krízis (1) nyári programok (1) online tanulás (1) örökbefogadás (1) óvodai munka nyáron (1) pályaelhagyás (1) pályakezdés (3) Pályázat (1) páratlan iroda (1) pedagógia (3) pedofília (1) periféria egyesület (1) prevenció (4) prevenciós csoportok (1) próbaidő (1) Rehabilitáció (1) Rendhagyó pályázat (1) rendszerabúzus (1) romák (1) Sajátos nevelési igény (1) Segítők segítése (1) social worker (1) speciális nevelőotthon (1) szabadidőszervezés (2) szakellátás (3) Szakmaközi együttműködés (2) Szenior (1) SZETA (1) szexuális felvilágosítás (2) szociális csoportmunka (7) szociális esetmunka (1) szociopoly (1) sztori (1) szülői csoport (1) szülői csoportok (1) tanoda (4) tehetség (1) televele (1) tíz történet (1) tomi (1) tréning (3) ügyfélszolgálat (1) újratöltés (1) utógondozás (1) utópia (1) választás (1) vendégposzt (2) Viszlát (1) VONESZO (1) workshop (1) Címkefelhő
süti beállítások módosítása