Így is lehet, lehet így is! 87.
Kedves bloglátogató!
Amikor elkezdtem olvasni ezt a történetet, sajnos rögtön, az első bekezdés után sejtettem, sőt tudtam, miről fog szólni, milyen gyalázatos esemény lesz megírva. Nem, nem azért, mert olyan okos, netán látnok lennék. Szó sincs erről. Csupán a gyermekvédelmi tapasztalatom volt az ok, és azok a legszörnyűbb, vállalhatatlan jelzők és jelzős szerkezetek, amit leírhatok ezzel a történettel kapcsolatban: GYAKORI, ÁLTALÁNOS, TÖBBSZÖR ELŐFORDULÓ, SOKAKAT ÉRINTŐ…
Szóval, ha sejted is a történet szálát, javaslom, olvasd végig. Magánemberként, szakemberként, tegyünk meg mindent, hogy a fentebb felsorolt jelzők ne legyenek érvényesek!
Pár hete Bence történetét olvashattad:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2022/02/19/bence_788
Majd Ivett története következett:
https://igyislehet-lehetigyis.blog.hu/2022/03/05/ivett_813
Most nem véletlen, hogy még kitalált név sem szerepel az írásban.
__________________________________________________________
Próbál...
Egy nyári napunkon bent voltunk a csoportban, éppen társasjátékokon játszottunk a gyerekekkel, közeledett az ebédidő. Két kamasz lány növendékeink ekkor szóltak, hogy szeretnének kimenni a boltba, ami tőlünk 6 perc sétára volt. Mivel már korban is nagyobbak voltak így kimehettek kimenő engedéllyel. Általánosan mondható, hogy 14 éves kor felett heti 3 alkalommal engedéllyel mehettek felnőtt kíséret nélkül a gyerekek. Ilyenkor mindig meghatároztuk az időpontot amikor vissza kellett érniük. Szóval a két lány kiment a boltba, de kicsit később jöttek vissza a kelleténél. Egy óra telt el, már az ebédlőben voltunk amikor megérkeztek. Akkor figyeltem fel először arra, hogy mennyi mindent vásároltak. Ahhoz képest amennyi zsebpénzt kapnak, túl soknak tűnt a vásárolt termékek mennyisége.
A két lány közül az egyikük abba a csoportba tartozott, ahol én is dolgoztam. A kezdetektől láttam, hogy társaival közömbös, nem nagyon beszél senkivel, igazán nincs is jóba a csoportban egyik gyerekkel sem. A nevelőkkel igyekezett tisztelettudó lenni, azonban sokszor uszította társait egymásra, vagy éppen nevelőre. A másik csoportban volt egy barátnője, akivel gyakran együtt jártak ide-oda. Ahogy teltek a napok, egyre jobban kezdtem furcsállni, hogy a két lánynál szinte mindig van pénz, mindig költenek valamire.
Amikor megkérdeztük tőlük honnan származik a pénz minden alkalommal valami mást mondtak. Egyszer azt állították, hogy a lány unokatestvére adott, aztán hogy az anyja, máskor meg azt mondták, hogy tulajdonképpen a mostoha apja szokott nekik adni.
Ekkor gondoltam, hogy jobban oda kell rájuk figyelni, hiszen valami nem stimmel. Történt, hogy késő délután pakolásztunk a gyerekekkel a szekrényekbe amikor megérkezett a csoportba a lány. A kollégám szólt, hogy nézzek már én is rá mert szerinte nem tiszta. Leült a fotelba és teljesen üveges tekintettel nézett maga elé. Szólításra csak másodpercekkel később, enerváltan reagált, és a beszéde is összefüggéstelen volt. Ekkor már világossá vált: a lány valamilyen szer hatása alatt van.
Értesítettük a mentőszolgálatot, akik kiérkezve a helyszínre, a vizsgálat után úgy döntöttek be kell szállítani a toxikológiára. Kellet egy kísérő, így vállaltam, hogy megyek én vele. A „váróban” foglaltam helyet. Teltek a percek, aztán órák. Végül már ülni sem volt kényelmes, így fel alá járkáltam a folyosón. Ahogy sétálgattam, ott gondoltam bele a lány helyzetébe. Tudtam, hogy valami olyan történhetett vele, amit lelkileg nagyon nehezen visel. Ezért is kellett neki egy olyan szer, ami feledteti erről a dologról. Sajnos ezeknél a gyerekeknél a káros szenvedélyek, legyen az alkohol vagy bármilyen más tudatmódosító szer, nagyon sokszor fordul elő. A sok átélt negatív élmény és trauma nincs megfelelően kezelve. Ezért választják gyakran ezt a módszert.
Végül éjjel kettőkor jött ki a kezelő orvos és közölte, hogy bent tartják, majd reggel értesítenek mikor lehet érte menni. Másnap, délelőtt tízre mentem érte. Az orvos már várt az ambuláns lappal. A szer, amit fogyasztott szintetikus kannabinoidot tartalmazó készítmény volt. Általában úgy készülnek, hogy a szintetikus hatóanyagot valamilyen szerves oldószerben, például acetonban feloldják, és azt a szárított, növényi törmelékre permetezik, majd hagyják megszáradni. Akár csavarlazítót és patkányirtót is kevernek bele.
(A szerk megjegyzése: „Amikor az első kannabinoid keverékek az illegális drogkereskedelmben megjelentek a 2000-es évek elején, még hatásukat természetes növények keverékével együtt fejtették ki. Innen ered a magyar illegális drogfogyasztói szlengben elterjedt herbál elnevezés is. forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szintetikus_kannabinoidok )
Az orvos szerint közel állt a túladagoláshoz. Aztán a folyosón ahogy kilépett a lány a kórterem ajtaján, megpillantott és lehajtotta a fejét. Lehajtott fejjel köszönt, a táskáját fél vállán cipelte. Még ilyenkor is látszott rajta, hogy lassú, teljesen fáradt.
Ahogy hazafelé tartottunk, mesélni kezdett. Ebben az otthonban már 5 éves kora óta itt van. Csak édesanyjával tartja a kapcsolatot. Van egy bátyja, akivel nem igazán tudnak egymással megosztani semmit. Édesapját nem ismeri, ő korán elhagyta őket. Az édesanyja gyógyszer és alkoholfüggő. Gyakran meglátogatja anyját, de amikor már látja - ahogy ő fogalmazott - hogy be van cuccozva, inkább be se megy a házba. Olyankor csak köszön neki a kapuból és megy is onnan. Azt mondta ilyenkor fél tőle, mert agresszívan viselkedik. De volt már rá példa, hogy együtt fogyasztottak alkoholt, és egyébként higgyem el, hogy jókat tudnak olyankor beszélgetni. És amúgy nem gondolta, hogy ilyen jó fej vagyok és hogy ilyen sokáig bent maradtam miatta a kórházban.
Aztán mesélni kezdett, hogy igazából van egy barátja, aki szokott neki pénzt adni, onnan van neki sokszor. De ahogy ez elhangzott, láttam a szemében, hogy nem mond igazat. Ezután már jóval többször tudtunk beszélgetni, gyakran mesélt milyen volt az otthonba kicsiként és akkor milyenek voltak a felnőttek. Eltelt két nap. aztán ismét ki - kimentek a barátnőjével és rövid idő elteltével némi pénzzel jöttek vissza. Most azonban az egyik növendék látta, hogy nem messze az otthontól egy panelházban jártak. Azt tapasztaltam, hogy amikor visszajött a lány mindig nagyon feszült volt. Mindenen felkapta vizet, gyakran veszett össze társaival és a felnőttekkel is.
Egyik reggel aztán a szobájában egy vékony fémlemezzel felvágta többször a karját. Gyorsan bekötöttük, aztán az orvost hívtunk. Nem kellett varrni. A szobájában ült és könnyes szemmel nézte a bekötött karját. Ekkor megkérdeztem tőle mi a baj. Kis csend után végül elmondta. Él egy idős férfi a közeli lakótelepen, aki pénzt ad nekik, ha azt teszik, amit ő mond. A bolt előtt ismerték meg, eleinte nagyon kedves volt velük, hívta őket sétálni, vett nekik, amit kértek a boltból. Aztán felajánlotta, hogy megmutatja a lakását. Nem tudja igazából miért, de igent mondtak. Ott egyre többször fogdosta és simogatta őt több helyen. De ő ebből nem akar bajt, nem mondja el senkinek hiába segíteni akarunk neki, tagadni fog mindent. Na és igazából nem is tudja minek mondta el nekem, ne is foglalkozzak vele hülyeségeket beszél csak.
Tehetetlennek éreztük magunkat. A gyanú miatt azonban megtettük a feljelentést. Ekkor már tudtuk kiről van szó és hogy hol lakik. Gyakran sétált az otthon előtt, gyakran sétált a játszótéren is. Ezek a legnehezebb esetek. A gyerekek szexuális kizsákmányolásáról szóló hazai országjelentés szerint az áldozattá váló gyerekek a legtöbb esetben hátrányos helyzetűek, szegény családi háttérrel rendelkeznek, és marginalizált társadalmi rétegekhez tartoznak. Az is tény, hogy az állami gondozásban élő gyerekek fokozottan veszélyeztetettek az áldozattá válás szempontjából. És ezt még jobban fokozza az online világ veszélye is, hiszen ott olyan profilokkal ismerkedhetnek, beszélhetnek, akikről valójában semmit sem tudnak. A szexuális ragadozók mindenhol ott vannak, de főképp a hasonló intézmények körül. Az ott élő gyerekek nagy aránya diszfunkcionális családból, érzelmi deprivációval és még számos érzelmi teherrel érkezik a rendszerbe. És ők ezt használják ki.
Végül bizonyíték hiányában nem indult büntető eljárás a férfival szemben. Kis idő múlva a férfi el is költözött. A lány nagykorú lett. Jelenleg is éli felnőtt életét.
Próbál a társadalom elvárásainak megfelelni.
Próbál jobb életszínvonalat kialakítani magának.
Próbál helytállni, nem csak magáért, hanem édesanyjáért is.
Próbál megbirkózni azzal a traumával és lelki sebekkel, amit gyerekként át kellett élnie, fokozva azzal a szörnyűséggel, amit a férfi tett vele...
Kovács Krisztián
Nevelő
______________________________________________________________
Kedves szociális, gyermekvédelmi területen dolgozó kolléga!
Szokásos kéréseim a végén:
Ha tudsz, ismersz olyan kezdeményezést, futó programot, projektet, cselekvést, amit szívesen megosztanál, akkor kérlek, oszd meg itt a blogban is. Csupán egy e-mail a lenti címre vagy szólj hozzá, kommentelj, egy adott témához és ott oszd meg. Szimpla leírások nem túl szerencsések! Link, honlap, videó, valamilyen dokumentum fontos volna. Tehát olyan, ami elektronikusan, „látványosan” és vállalhatóan, had ne mondjam hitelesen megosztható.
Mindezeken túl, a "Van egy sztorid?" és a "Szociális szakember egy napja" sorozatokba is várom írásaitokat.
A sorozatok elnevezései - szándékaim szerint - magukért beszélnek. De ez csupán a téma, a forma. A tartalmat ti adjátok.
Minden konstruktív ötletet, javaslatot, segítséget, örömmel fogadok!
E-mail, ahová írhattok, anyagokat küldhettek:
igyislehetlehetigyis@gmail.com
Budapest, 2022-03-19
Vajda Zsolt
Szociális munkás
Az írásban szereplő képek forrása: www.pixabay.com
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.